http://www.origo.hu/itthon/20170328-sulyos-szabalytalansagokkal-mukodik-a-soros-egyetem.html
A cikkben említett egyetemek közül egyről van konkrét ismeretem, de az cáfolja a cikkben írtakat. A CEU igenis akkreditált intézmény, és számos szakja is akkreditált, az azokon kapott diplomát automatikusan elfogadja a magyar rendszer. Van pár olyan program (köztük a Gender PhD), amelyek nem akkreditáltak, de ettől még egy adminisztrációs folyamatot (és némi pénzbefizetést) követően ezeket is elfogadják magyar diplomának. És persze senki sem veri át a hallgatókat: jelentkezéskor pontosan tudják, hogy akkreditált szakra jelentkeznek-e vagy sem, tehát ha mégis megteszik, akkor vagy a honosításra játszanak, vagy nem a magyar elfogadottság érdekli őket, hanem hogy egy olyan intézményben szerezzenek diplomát, amely az egyetemek nemzetközi ranglistáján jelentősen megelőzi a legtöbb magyar felsőoktatási intézményt; netán szeretnének olyan egyetemen tanulni, amely finanszírozhatja terepmunkájukat vagy konferencia-részvételüket, esetleg külföldi részképzést biztosít nekik, és ezzel olyan módon kerülhetnek be a nemzetközi tudományos életbe, amire a magyar egyetemek hallgatóinak esélyük sincs. Tehát a cikkben erről közölt információk hamisak, és ennek alapján a többi egyetemről írottakat sem tudom készpénznek venni.
Az akkreditáció állítólagos hiánya viszont jó ürügyet szolgáltat a kormánynak arra, hogy olyan törvényeket javasoljon, amelyek megakadályoznák a CEU magyarországi müködését. Rögtön felmerül a kérdés, miért a CEU-ra irányulna a törvény, amikor a cikk szerint több felsőoktatási intézménnyel is bajok vannak. A válasz persze az, hogy nem az akkreditációval van bajuk, az csak egy ürügy a CEU megtámadására. Ez az egyetem ugyanis, amelyet a persona non gratává vált Soros György nevével kapcsolnak össze sokan (bár most már elsősorban nem az ő pénzéből, hanem alaptőkéje befektetéseiből és volt diákjai adományaiból él) azért alakult annó, hogy a nyílt társadalom és a demokrácia értékeire nevelje a jövő kelet-európai értelmiségét. Nyilvánvaló, hogy egy állítólagos illiberális demokráciában, amely valójában neoliberális diktatúra-kezdemény, nem értékelik ezt a hozzáállást. Mint korábbi posztokban már kifejtettem, a jelenlegi magyar vezetésnek az a célja, hogy állampolgárai ne tanuljanak meg gondolkodni, ezért is hagyja tönkremenni az oktatási rendszert. A CEU beleköp a levesébe azzal, hogy a magyar egyetemeken nem tanított készségekkel és tudással látja el hallgatóit, sőt segíti azokat a hátrányos helyzetből induló roma diákokat, akiket a magyar állam másodrendű állampolgárnak tekint és inkább az út szélén hagyna. Egyesek szerint kifejezetten a gender szak piszkálja a kormány csőrét, hiszen a magyar jobboldal rettenetesen veszélyesnek tartja azt a gondolatot, hogy a férfiak és nők közötti különbségek nagy része társadalmi eredetű és változhat, bár saját történelmünkben is bőven volt erre példa.
Ha a CEU-t kitiltják az országból vagy ellehetetlenítik itteni létezését, természetesen nem fog megszűnni, csak átköltözik egy másik országba (ami persze bonyolult és költséges folyamat, de nem megoldhatatlan). Az egyetem tehát nem veszít ezzel túl sokat, Magyarország annál inkább. Egyrészt azok a magyar diákok, akik munkájuk vagy családjuk miatt nem tudnak bevállalni külföldi tanulmányokat, elesnek egy lehetőségtől. Nem látogatnak majd ide nemzetközi hírű tudósok, hogy potenciálisan a magyar közönség számára is nyitott előadásokat tartsanak, akár konferenciák keretében. Teljesen megszűnik az országban olyan fontos tudományterületek oktatása, mint a gender vagy a nacionalizmuskutatás. És elérhetetlen lesz a magyar diákok és tudósok számára a CEU hatalmas könyvtára, amelynek számos magyar tudományos munka és szakdolgozat köszönhető. Ha tehát elüldözik az országból azt az egyetemet, amelynek megvannak az anyagi eszközei és a nemzetközi kapcsolatai egy igazán színvonalas tudásbázis kialakításához, azzal a magyar tudományos élet szegényedik el – és persze a magyar civiltársadalom is, hiszen a CEU-ról kerültek ki számos civil szervezet vezető aktivistái.
A magyar politikai elitet persze ez kevéssé érdekli. Ők már részesültek megfelelő oktatásban, többen közülük éppen Soros György támogatásával, és nem akarják, hogy ugyanezen készségek megszerzésével bárki is vetélytársuk lehessen. Ahogy Ceaucescu a medvevadászatot, ők a gondolkodás képességét tartják meg maguknak privilégiumként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése