XXXY

Kristi interszexuális, de sokáig nem tudta, hogy különbözik a többi lánytól, mert egyszerűen fogalma sem volt, hogy néz ki egy „szabályos” női nemi szerv. Igazából első nőkapcsolata során szembesült ezzel, és ennek kapcsán tudta meg azt is, hogy ő nem 100%-ban nőnek született.

Elég sokkoló, hogy egy huszonévesnek tűnő, lánynak nevelt amerikai interszexuális ne legyen képben a női testfelépítést illetően, de sajnos nem irreális. Amikor gimnazista koromban a nemi szerveket tanultuk biológiából, a tanár a mi tudásunkra próbált alapozni és minket kért, hogy soroljuk fel őket. A férfi nemi szerveket csak a lányok tudták, a női nemi szerveket senki. Az iskolai szexuális felvilágosítás jelenlegi állapotát nézve nem biztos, hogy a mostani tizenéveseknél jobb a helyzet: persze képeket nyilván láttak különböző filmekben és internetes oldalakon, de a testrészek elnevezésével és működésével nem biztos, hogy tisztában vannak. Az iskola pedig ideológiai maszlagot tömköd a fejükbe ahelyett, hogy saját testük működésével megismertetné őket.

Persze ha Kristi tudta volna, hogy a többi lánynak lyuk van a lába között és vaginában folytatódik, már kiskorától másnak érezte volna magát, tehát ilyen szempontból egy interszexnek jól jön az oktatási rendszer prüdériája. Egészen addig, amíg nem az amúgy is labilis tinédzserkorban szembesül a valósággal. Kristi a felismerés után öngyilkosságot kísérelt meg. Ha kiskorától fogva tisztában van azzal, hogy a teste különbözik más lányokétól (és persze megerősítik abban, hogy ettől ő nem csökkent értékű), megúszta volna ezt a traumát.

Elhallgatott gyalázat

A film rendezője, miután meginterjúvolta a megszálló szovjet hadsereg kegyetlenkedéseinek szemtanúit, kutatóit és túlélőit, vitába keveredik néhány idős férfival, akik továbbra is megünneplik Magyarország felszabadulásának évfordulóját. Szembesíti őket azzal, miket műveltek az általuk ünnepelt szovjet katonák. Az öregurak egy része egyszerűen nem hiszi el, a többiek viszont vállat vonnak: hát kérem, ez a háború, ilyesmik mindig is voltak, nem kell ügyet csinálni belőle.

Az „ilyesmik mindig is voltak” érvelés több szempontból problémás. Egyrészt a filmben megszólaló történészek nagyon jól feltárják azokat a gazdasági, ideológiai és politikai okokat, amelyek miatt a Vörös Hadsereg katonái durvábban bántak a civil lakossággal, mint az adott kor legtöbb hadserege. Másrészt a XX. század közepét nem lehet összehasonlítani a korábbi századokkal; például a feminista mozgalmak hatására a nők jelentős mértékben emancipálódtak (a Szovjetunióban is), a közvélemény másként tekintett rájuk, és ezáltal megölésük vagy megerőszakolásuk is más súllyal esett a latba (ez például Freud esetleírásaiból is kitűnik). Az, hogy a tatárok magától értetődően erőszakoltak meg nőket (erre nincs bizonyíték, de jó eséllyel megtették), még nem érv arra, hogy XX. századi katonák is ezt tegyék.

Az öreguraknak abban persze igaza van, hogy a német megszállást valahogy meg kellett szüntetni. Magyarország ezt ugyebár egyedül nem tudta volna elérni akkor sem, ha a kormány történetesen nem a németeket támogatja. Lehet, hogy akkor is történnek gázos dolgok, ha a nyugati szövetségesek vonulnak be az országba az oroszok helyett. Tehát elmondhatjuk, hogy a Vörös Hadsereg bejövetelének voltak határozott előnyei. Ettől azonban még nem szabad elfeledkeznünk azokról a kegyetlenkedésekről, amiket elkövettek. A történelemben egyetlen állam, egyetlen politikai párt vagy vezető sem fekete vagy fehér. Attól, mert élvezem a füstmentes vendéglátóhelyeket, még nem pártolom mindenben (sőt) a jelenlegi kormány politikáját. Azzal nincs semmi gáz, ha valaki a béke eljövetelét ünnepli; ha azonban ezt csak úgy tudja megtenni, hogy nem vesz tudomást az általa dicsőített csoport negatívumairól, azzal már van.

A csupasz turkáló és az örök fiatalság titka

http://www.telegraph.co.uk/science/steve-jones/9519462/This-ugly-little-creature-may-hold-the-key-to-the-fountain-of-youth.html

A cikkből kiderül, hogy a csupasz turkáló - akit nemrég egy szavazáson a világ legrondább állatának választottak, szerintem érdemtelenül - sokkal tovább él, mint a méretben hozzá hasonló állatok (pl. egerek): akár 30 évig is. Pedig nem mondhatnánk, hogy rendkívül egészségesen élne, épp ellenkezőleg: olyan gyökereket és más föld alatti részeket fogyaszt, amelyek egy csomó méreganyagot tartalmaznak. De pont ezért a szervezete ellenállóvá válik az ilyen anyagokkal szemben, és ezáltal nemcsak tovább él, de jobb egészségben is.

Világunk enyhén szólva rá van kattanva a higiéniára. Mindent folyton kimosunk és fertőtlenítünk, beoltatjuk magunkat mindenféle betegség ellen, és a tévéreklámok gusztustalan baktériumokkal riogatnak. Pedig már mások is megállapították, hogy pont azért válik egyre több gyerek (és felnőtt) allergiássá, mert nincsenek megfelelő mértékben kitéve természetes szennyező anyagoknak. Ha kicsit lazábban vehetnénk a dolgokat, élhetnénk jó egészségben és fiatalosan halálunkig, mint a csupasz turkáló.

Hacsak el nem kezdik szegénynek fertőtlenítőszerrel megmosni a kajáját az állatkertben...

A heteró (és LMBTQ) fiatalok és az alkohol

Robert L. Peralta: 'Alcohol Allows You to Not Be Yourself'': Toward a Structured Understanding of Alcohol Use and Gender Difference among Gay, Lesbian and Heterosexual Youth. Journal of Drug Issues 2008 38: 373

Miért piálnak az egyetemisták? Ez a kérdés valószínűleg sok tanár (és más személy) fejében megfordul, de egy Robert Peralta nevű amerikai prof úgy döntött, hogy tudományosan utánanéz a dolognak. Úgyhogy meginterjúvolt 78 diákot az egyetemről az alkoholfogyasztási szokásaikról (kéznél voltak, valószínűleg nem kellett túl sok embert kiszórni mint alkalmatlan válaszadót). Voltak köztük fehérek és feketék, fiúk és lányok, heterók és nem-heterók. A számomra legsokkolóbb eredményt a heteróknál találta: azért isznak, mert így olyan dolgokat is megtehetnek, amiket egyébként a nemi szerepelvárások tiltanának. A lányok simán odamennek pasikhoz és leszólítják őket; a fiúk verseket írnak, érzelmekről és kapcsolatokról beszélgetnek egymással, sőt néha még sírnak is egymás vállán. És persze mindkét nembéli fiatalok mernek csókolózni vagy akár szexelni saját nembéli vagy egyéb módon nemkívánatos (pl. erősen túlsúlyos) partnerrel. Mint egy heteró pasi kifejti: „Van alibijük. És legtöbbször az emberek elfogadják.”

A dolog azért érdekes, mert az alkohol a közfelfogás szerint előhozza azt, ami az emberben amúgy is megvan (ld. „borban az igazság”). Tehát az rendben van, hogy valakinek vannak homoszexuális vágyai vagy szeretne kitörni a nemi szerepéből; az nincs rendben, ha engedelmeskedik ezeknek az impulzusoknak józan állapotban. Tehát mintha lenne valami látens feminista és queer megközelítés a háttérben, párosulva azzal az elképzeléssel, hogy viszont ezek a belső impulzusok „erkölcsileg vagy etikailag nem helyesek” (ezt a fenti srác mondja) és ezért el kéne nyomni őket. Azon senki sem gondolkozik el, milyen károkat is okozna a társadalomnak, ha a férfiak ki mernék nyilvánítani az érzelmeiket, vagy a nőknek nem kéne mindenféle manipulációkat bevetniük, hogy az általuk kiválasztott férfival kerüljenek össze.

Persze nem állítom, hogy az alkoholfogyasztás kizárólag a nemi szerepekkel és a szexualitás elnyomásával kapcsolódik össze; van még jópár potenciális tényező, amelyekre ez a kutatás nem tér ki (reménytelenség, csoportnyomás, stresszoldás stb.) Ezzel együtt azt gondolom, hogy az alkoholizmus mint pszichés és közegészségügyi probléma jelentősen lecsökkenne, ha a nemi szerepek rugalmasabbá válnának és nem kellene az alkohol mint alibi, hogy valaki átléphesse őket.