Ez a kevéssé ismert, de igen hatásos doku azt mutatja meg, hogy a politikai polarizáció milyen hatással van az emberi kapcsolatokra a rendszerváltozás utáni Magyarországon. Évtizedes barátság megy tönkre azért, mert a két barát különbözőképpen értékeli egy adott párt üzeneteit; egy anya marginalizálódik a családjában, mert más pártra mer szavazni, mint a többiek. Bár a film 2008-ban készült, a téma továbbra is él: ezt bizonyítják például azok, akik időnként posztolják a facebookra, hogy adott pártot vagy politikai intézkedést támogató ismerőseiket automatikusan törölni fogják.
A magyar feminista közösségben két téma okoz mostanában hasonló töréseket: a szexmunka és a transzneműség. A március 8-i nőnapi felvonulás szervezéséből az egyik magyar civil szervezet azért hátrált ki, mert az egyik beszéd a szexmunkások jogai mellett tervezett kiállni, több másik megkeresett szervezet pedig azért, mert az esemény (hasonlóan az azt inspiráló nemzetközi mozgalomhoz) transz-inkluzív volt. Végül az eredeti (külföldi) szervezők egyedül hozták össze az eseményt – hogy azután kritikákat vágjanak a fejükhöz, amiért nem vonták be a magyar feministákat.
Persze mindkét téma bőven tartalmaz ellentmondásokat, amelyekről lehet és kell is beszélni, ám ez ellenségeskedés nélkül is megoldható lenne. Lehet például vitatkozni azon, hogy jó ötlet-e (és ha igen, milyen esetekben) serdülő korú transz fiataloknak hormonokat adni, vagy mennyire (és ha igen, milyen esetekben) a nő önálló döntése a szexmunka. Ad absurdum gondolkozhat valaki úgy, hogy egy ideális világban nem lenne szexmunka, ám amíg ez nem valósul meg, addig az ezzel foglalkozó nők jogai védelemre szorulnak. Itt azonban nem ez történik, hanem radikális elhatárolódás és a másképp gondolkodók megbélyegzése: ahogyan a filmben az anyára baloldali gondolkodása miatt rásütik, hogy hiányzik belőle a nemzeti érzés, egyes hangok azt állítják, hogy a transzokat elfogadó feministák valójában nőtársaikat veszélyeztetik, vagyis nem „igazi” feministák.
Korábban is írtam már a magyar feminizmusban található megosztottságról és céloztam rá, hogy ez egyeseknek nagyon jól jön; ezért többen paranoidnak gondoltak. Pedig nem feltétlenül arra gondolok, hogy valakik direkt viszályszítás céljából szivárognak be feminista közösségekbe (bár ez sem elképzelhetetlen). Alapvetően arról van szó, hogy a magyar közbeszédek az „aki nincs velünk, az ellenünk van” elv alapján működnek (copyright Rákosi Mátyás). Csak a totális ellentét elképzelhető, a másik táborral semmilyen témában nem szabad egyetérteni vagy együttműködni (ld. az Egymásra találtak c. posztomat). Aki ellenzi a szexmunkát, az el se megy oda, ahol a szexmunkások is megjelennek, nehogy véletlenül többfajta nézőpont is megjelenjen ugyanazon rendezvényen, vagy ne adj’ isten kiderüljön, hogy egyetértenek valamiben. Egyes feministák elismerik, hogy vannak „jófej” transznők is – azok, akik nem akarnak női terekben megjelenni és női közösségekhez tartozni. Az eredmény pedig az lesz, hogy egyrészt egyre szűkül azoknak a köre, akik számára a feminista közeg befogadást és támogatást nyújthat, másrészt maga a feminizmus is széttöredezik, és sokkal kevésbé lesz képes az érdekérvényesítésre. Szerintem egy ilyen szexista társadalomban ezt nem engedhetnénk meg magunknak. De persze a magyar társadalom részben azért maradt ilyen szexista, mert a feministák energiáinak jelentős része az egymás elleni küzdelemre megy el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése