A szombati tüntetésen feltűnt egy tábla: "Bajszos gecik helyett gecis bajszokat a parlamentbe!" Azóta is vita zajlik a közösségi oldalakon, hogy ez most poén vagy gusztustalan vagy lejáratja az LMBTQ közösséget vagy micsoda. Ami engem illet, egyáltalán nem zavar a csúnya szavak használata, beleértve (sőt különösen) FIDESZ-es politikusokra. Az én problémám a tábla üzenetével van.
Azzal a felével teljesen tudok azonosulni, hogy Kövér Lászlónak el kellene tűnnie a parlamentből, sőt lehetőleg az egész magyar közéletből. A szlogen viszont azt is sugallja, hogy közösségünknek az lesz jó, ha LMBTQ emberek (pontosabban: meleg vagy biszexuális férfiak) ülnek majd az országház nagytermében. Ezzel pedig nem értek egyet. Egyrészt kellő érzékenységgel és tájékozottsággal bíró ciszheterók is teljesen jól tudják képviselni az LMBTQ emberek érdekeit, főleg, ha konzultálnak is velünk időnként (semmit rólunk nélkülünk). Arra viszont nincs garancia, hogy egy LMBTQ politikus feltétlenül jó nekünk, mint a közelmúltban ez Ungár Péter megnyilvánulásaiból bebizonyosodott (ld. erre vonatkozó áprilisi posztomat). Egy politikust nem a szexuális irányultsága minősít, hanem az attitűdjei.
Persze lehet azt mondani: ez a tábla csak egy vicces szlogen, senki sem gondolja komolyan. Ugyanezzel szoktak azok érvelni, akik rasszista, szexisza vagy homofób vicceket mesélnek. Csakhogy a humor közvetítette üzenetek nagyon is mélyen bele tudnak vésődni az emberek agyába, úgyhogy egyáltalán nem mindegy, mivel viccelődünk. Ami nem azt jelenti, hogy halálkomolynak kell mindig lenni. Pásztor Tibor örökbefogadó apuka beszéde ugyanezen a tüntetésen tele volt aranyos poénokkal, amelyek nagyjából azt közvetítették, hogy szülőnek lenni nagy felelősség - ez teljesen odaillő és vállalható üzenet. Sajnos valószínűleg több ember pillant rá a transzparensekről készült képekre, mint ahány végighallgatja a beszéd felvételét, márpedig ezek az emberek azt szűrhetik le a képekből, hogy nyíltan LMBTQ jelöltekre kellene szavazni. Ebből pedig egyes konkrét esetekben egyáltalán nem származik hasznunk, sőt.
Ezért ha kitalálsz egy vicces transzparens-szöveget, először gondold át, mi az üzenete és tudsz-e ezzel azonosulni. Ha nem, akkor írd át vagy engedd el, akármennyire jó poénnak tartod is. Biztos jut majd eszedbe olyan is, ami minden szempontból vállalható.
2019. május 21., kedd
2019. május 17., péntek
Kövér László, Gulyás Gergely és az örökbefogadás
https://444.hu/2019/05/16/gulyas-tenyszeruen-igaz-amit-a-hazelnok-az-azonos-nemuek-orokbefogadasarol-mondott?fbclid=IwAR1IJltPKH_MhXNVMAQddzvDcOVbM9fybJAHY_uQK7yuY--SMqkMEBvw8cE
Napok óta forrong az LMBTQ közösség Kövér László beszéde miatt, amelyben a melegek általi örökbefogadást a pedofíliához hasonlította, és azt állította, hogy egy "normális" homoszexuális nem gondolja magát egyenrangúnak a heterókkal. Önmagában a homofóbiához nincs sok hozzáfűznivalóm, erről már sokan sokfélét írtak. Most csak arra szeretnék reflektálni, hogy az örökbefogadás önzés, mert az önmegvalósítás eszköze, és a gyerek csak élvezeti cikk, amire az amúgy gyereket vállalni nem képes ember is jogot formál.
Azon lehet vitatkozni, hogy van-e gyermekhez való jog. Az azonban, hogy egy örökbefogadó szülő csak élvezeti cikknek tekinti a gyermeket, nagyon durva csúsztatás, amely nem veszi figyelembe a nagyon szigorú kritériumokat, amelyeknek egy leendő örökbefogadónak meg kell felelnie, mielőtt gyerekhez juthat. Ezek a vizsgálatok kiszűrik azokat az embereket, akik nem elég felelősségteljesek a gyerekneveléshez - mivel vér szerinti szülőknél ilyen nincs, akár azt is állíthatjuk, hogy egy örökbefogadó esetében biztosabbak lehetünk a szülői alkalmasságban, mint azoknál, akik a "hagyományos" úton jutottak gyerekhez.
Egyes válaszok azt hangsúlyozzák, hogy az örökbefogadás önzetlen segítség, aminek semmi köze az önös érdekhez. A segítés természetesen fontos motiváció, de másfelől miért is tartjuk gáznak, ha valaki számára a szülőség - a nemes cselekedeten felül - az önkiteljesedésnek is része? A legtöbb olyan ismerősöm számára, akinek vér szerinti gyereke van, nem a nemzet java volt a fő motiváció, hanem az, hogy meg akarták élni a szülői szerepet. Ettől nem váltak kevésbé alkalmas apákká és anyákká. Társadalmunkban teljesen elfogadott, ha valakinek a döntései a társadalmi haszon mellett saját önkiteljesedését is szolgálják, sőt a legtöbben kegyetlenségnek tartanánk, ha valakit mondjuk arra kényszerítenének, hogy könyvtárosként dolgozzon és vízilabdázzon, amikor szíve szerint buszsofőr lenne és kórusban énekelne. Sőt felmerülne, hogy a kényszerből vízilabdázó sportoló kevésbé lesz motivált és kisebb eséllyel fog vizes VB-t nyerni, mint egy olyan, akinek szíve a vízilabdáért dobog. Sok embert láttam segítő foglalkozásban dolgozni: azok, akiknél a segítő szándék nem párosult valamiféle önmegvalósítással, igen hamar kiégtek és alkalmatlanná váltak a feladatra. Szóval szerintem ismerjük el, hogy az önkiteljesedés fontos szülői motiváció, és valószínűleg ez épphogy jobb szülővé tesz valakit.
Eddig szokatlan módon Kövér megszólalása nemcsak a melegek, hanem a heterók általi örökbefogadást is elítéli. A meddő heteró párok különösen sértőnek érezhetik azt a megfogalmazást, hogy az örökbefogadók "nem akarnak" gyereket, amire ráerősít Gulyás Gergely azon mondata, hogy az örökbefogadóknak "saját gyermekük nem lehetne" - egy örökbefogadó szülő számára nem a vérségi kapcsolat alapján "saját" a gyerek. De azon felül, hogy így váratlan szövetségesekre találtunk az örökbefogadó vagy örökbefogadást pártoló emberek személyében, érdemes továbbgondolni, mi is a baja egy jobboldali nacionalistának az örökbefogadással. Az "ezért fogy a magyar" érvelés nem igazán állja meg a helyét, hiszen a szóban forgó gyerekek már megszülettek, ráadásul sok olyan pár van, akik vér szerinti gyerek mellé fogadnak örökbe egy (vagy több) másikat. Szerintem az örökbefogadás-ellenes álláspont annak az etnikai alapú nemzetfogalomnak a folyománya, amelyet egyre nyíltabban képvisel a magyar jobboldal. Csak az a magyar, akinek az ereiben bizonyíthatóan magyar vér folyik. (Mondjuk szerintem érdekes eredménye lenne, ha a FIDESZ vezető személyiségein végeznének egy genetikai tesztet; lehet, hogy ugyanúgy meglepődnének, mint annó az antiszemita Szegedi Csanád, amikor kiderült, hogy valójában zsidó származású. Nem mintha engem érdekelne bárkinek a származása, de hátha akkor rájönnének, hogy a nemzet genetikai alapú meghatározása mennyire képtelenség.) Ez az alapja a cigányellenességnek, a zsidóellenességnek és a migránsellenességnek: ők "idegen anyag" a "tiszta magyar genetikájú" lakosság körében. Ez a magyar genetika a nacionalisták szerint csak úgy maradhat fenn, ha nem engedünk be semmilyen "idegen' elemet, például olyan gyerekeket, akiknek a genetikai hátterében nem vagyunk biztosak. A cél az, hogy a magyar család tisztaságát megőrizzük.
Ez ugyanaz az eszme, amely a múlt század közepén milliókat juttatott gázkamrába.
Napok óta forrong az LMBTQ közösség Kövér László beszéde miatt, amelyben a melegek általi örökbefogadást a pedofíliához hasonlította, és azt állította, hogy egy "normális" homoszexuális nem gondolja magát egyenrangúnak a heterókkal. Önmagában a homofóbiához nincs sok hozzáfűznivalóm, erről már sokan sokfélét írtak. Most csak arra szeretnék reflektálni, hogy az örökbefogadás önzés, mert az önmegvalósítás eszköze, és a gyerek csak élvezeti cikk, amire az amúgy gyereket vállalni nem képes ember is jogot formál.
Azon lehet vitatkozni, hogy van-e gyermekhez való jog. Az azonban, hogy egy örökbefogadó szülő csak élvezeti cikknek tekinti a gyermeket, nagyon durva csúsztatás, amely nem veszi figyelembe a nagyon szigorú kritériumokat, amelyeknek egy leendő örökbefogadónak meg kell felelnie, mielőtt gyerekhez juthat. Ezek a vizsgálatok kiszűrik azokat az embereket, akik nem elég felelősségteljesek a gyerekneveléshez - mivel vér szerinti szülőknél ilyen nincs, akár azt is állíthatjuk, hogy egy örökbefogadó esetében biztosabbak lehetünk a szülői alkalmasságban, mint azoknál, akik a "hagyományos" úton jutottak gyerekhez.
Egyes válaszok azt hangsúlyozzák, hogy az örökbefogadás önzetlen segítség, aminek semmi köze az önös érdekhez. A segítés természetesen fontos motiváció, de másfelől miért is tartjuk gáznak, ha valaki számára a szülőség - a nemes cselekedeten felül - az önkiteljesedésnek is része? A legtöbb olyan ismerősöm számára, akinek vér szerinti gyereke van, nem a nemzet java volt a fő motiváció, hanem az, hogy meg akarták élni a szülői szerepet. Ettől nem váltak kevésbé alkalmas apákká és anyákká. Társadalmunkban teljesen elfogadott, ha valakinek a döntései a társadalmi haszon mellett saját önkiteljesedését is szolgálják, sőt a legtöbben kegyetlenségnek tartanánk, ha valakit mondjuk arra kényszerítenének, hogy könyvtárosként dolgozzon és vízilabdázzon, amikor szíve szerint buszsofőr lenne és kórusban énekelne. Sőt felmerülne, hogy a kényszerből vízilabdázó sportoló kevésbé lesz motivált és kisebb eséllyel fog vizes VB-t nyerni, mint egy olyan, akinek szíve a vízilabdáért dobog. Sok embert láttam segítő foglalkozásban dolgozni: azok, akiknél a segítő szándék nem párosult valamiféle önmegvalósítással, igen hamar kiégtek és alkalmatlanná váltak a feladatra. Szóval szerintem ismerjük el, hogy az önkiteljesedés fontos szülői motiváció, és valószínűleg ez épphogy jobb szülővé tesz valakit.
Eddig szokatlan módon Kövér megszólalása nemcsak a melegek, hanem a heterók általi örökbefogadást is elítéli. A meddő heteró párok különösen sértőnek érezhetik azt a megfogalmazást, hogy az örökbefogadók "nem akarnak" gyereket, amire ráerősít Gulyás Gergely azon mondata, hogy az örökbefogadóknak "saját gyermekük nem lehetne" - egy örökbefogadó szülő számára nem a vérségi kapcsolat alapján "saját" a gyerek. De azon felül, hogy így váratlan szövetségesekre találtunk az örökbefogadó vagy örökbefogadást pártoló emberek személyében, érdemes továbbgondolni, mi is a baja egy jobboldali nacionalistának az örökbefogadással. Az "ezért fogy a magyar" érvelés nem igazán állja meg a helyét, hiszen a szóban forgó gyerekek már megszülettek, ráadásul sok olyan pár van, akik vér szerinti gyerek mellé fogadnak örökbe egy (vagy több) másikat. Szerintem az örökbefogadás-ellenes álláspont annak az etnikai alapú nemzetfogalomnak a folyománya, amelyet egyre nyíltabban képvisel a magyar jobboldal. Csak az a magyar, akinek az ereiben bizonyíthatóan magyar vér folyik. (Mondjuk szerintem érdekes eredménye lenne, ha a FIDESZ vezető személyiségein végeznének egy genetikai tesztet; lehet, hogy ugyanúgy meglepődnének, mint annó az antiszemita Szegedi Csanád, amikor kiderült, hogy valójában zsidó származású. Nem mintha engem érdekelne bárkinek a származása, de hátha akkor rájönnének, hogy a nemzet genetikai alapú meghatározása mennyire képtelenség.) Ez az alapja a cigányellenességnek, a zsidóellenességnek és a migránsellenességnek: ők "idegen anyag" a "tiszta magyar genetikájú" lakosság körében. Ez a magyar genetika a nacionalisták szerint csak úgy maradhat fenn, ha nem engedünk be semmilyen "idegen' elemet, például olyan gyerekeket, akiknek a genetikai hátterében nem vagyunk biztosak. A cél az, hogy a magyar család tisztaságát megőrizzük.
Ez ugyanaz az eszme, amely a múlt század közepén milliókat juttatott gázkamrába.
2019. május 15., szerda
Inmigración y medio ambiente centran la inquietud de los europeos
https://elpais.com/internacional/2019/05/10/actualidad/1557507327_934513.html
***SPOILER***
A spanyol El País nyolc tagországban végzett közvélemény-kutatást az Európai Unióval kapcsolatos attitűdökről és prioritásokról. A keleti régiót Magyarország és Lengyelország képviselte (mondjuk ez szerintem nem volt annyira jó választás, kíváncsi lettem volna az uniós vezetéssel kevésbé nyíltan szembehelyezkedő országok válaszaira is). Persze sok ilyen felmérés készül, de ez azért volt jó, mert nemzetközi összehasonlításban nézhetjük meg a magyar tendenciákat. Például kiderül, hogy a nyolc ország lakói közül a magyarok a leginkább nacionalisták: a megkérdezettek ¾-ének a magyar identitása fontosabb, mint az Unióhoz vagy akár a saját régiójához/településéhez tartozás. (Lehet, azért sikerült ebben megvernünk a lengyeleket, mert ők nagyobb ország és talán jelentősebb a régiók szerepe.)
A számomra legmeglepőbb eredményt a menekültekre vonatkozó kérdések hozták. Az El País megállapítja, hogy a jobboldali pártok migránsellenes retorikája hatásos volt: minden megkérdezett országban legalább 40% gondolta úgy, hogy egyáltalán nem kéne több menekültet befogadnunk. Mint az újság rámutat, az emberek láthatóan nem fogják a különbséget a menekültek és a gazdasági bevándorlók között, hiszen a kérdés kifejezetten az előbbiekre vonatkozott, de az összes válaszadónak csak a negyede gondolta úgy, hogy a hazájukban üldöztetésnek kitett embereket be kéne fogadnunk. (Persze az is lehet, hogy csak ennyire nincs empátiájuk.) A magyarok – ki hitte volna? – itt is élen járnak: 60% úgy gondolja, hogy a bevándorlás terrorveszéllyel jár és soha nem lehet előnyös egy ország számára. Azóta is sikertelenül próbálok felidézni hazánkban menekültek által elkövetett terrorcselekményeket, de azért megkérdezném azt a 60%-ot, hogy ezek szerint ők sose vesznek gyrost, sose vásárolnak kínai boltban és sose járnak fogorvoshoz (akik között egyre több a közel-keleti származású)? De ezt már sokan mások is megkérdezték, nem fogok rajta túl sokat rugózni.
Annál érdekesebbnek találom, hogy a leginkább menekültbarát hozzáállást a németek mutatták – pedig ők azok, akik a menekültválság idején több mint egymillió embert fogadtak be az országukba. Ez pedig elgondolkodtató: ha azok ellenzik a bevándorlást, akiknek minimális tapasztalatuk van benne, azok viszont pártolják, akikhez sok bevándorló érkezik, mire következtetünk ebből?
A felmérésből az is kiderült, hogy minden országban a többség (Magyarországon 90%) az Unióban szeretne maradni. Lehet persze, hogy számukra főleg az anyagi források és a mobilitás szól emellett, de érdekes ellentmondást látok eközött és a menekültekhez való hozzáállás között. Egy nemzetközi politikai entitás tagjának lenni ugyanis többek között azért is hasznos, mert így tanulhatunk egymás tapasztalataiból. A kelet-európai országoknak, amelyek egy csomó jelenséggel csak a rendszerváltás után találkoztak, ez nagyon hasznos lenne. Mielőtt a menekültkérdésben csaknem-kívülállókként véleményt mondanánk, érdemes megkérdezni azoknak az országoknak a lakóit, akik sok menekültet fogadtak be. Ha valóban hasznosnak találjuk az Európai Uniót, aknázzuk is ki a benne rejlő lehetőséget nemcsak anyagiak, hanem tudásmegosztás szempontjából is.
***SPOILER***
A spanyol El País nyolc tagországban végzett közvélemény-kutatást az Európai Unióval kapcsolatos attitűdökről és prioritásokról. A keleti régiót Magyarország és Lengyelország képviselte (mondjuk ez szerintem nem volt annyira jó választás, kíváncsi lettem volna az uniós vezetéssel kevésbé nyíltan szembehelyezkedő országok válaszaira is). Persze sok ilyen felmérés készül, de ez azért volt jó, mert nemzetközi összehasonlításban nézhetjük meg a magyar tendenciákat. Például kiderül, hogy a nyolc ország lakói közül a magyarok a leginkább nacionalisták: a megkérdezettek ¾-ének a magyar identitása fontosabb, mint az Unióhoz vagy akár a saját régiójához/településéhez tartozás. (Lehet, azért sikerült ebben megvernünk a lengyeleket, mert ők nagyobb ország és talán jelentősebb a régiók szerepe.)
A számomra legmeglepőbb eredményt a menekültekre vonatkozó kérdések hozták. Az El País megállapítja, hogy a jobboldali pártok migránsellenes retorikája hatásos volt: minden megkérdezett országban legalább 40% gondolta úgy, hogy egyáltalán nem kéne több menekültet befogadnunk. Mint az újság rámutat, az emberek láthatóan nem fogják a különbséget a menekültek és a gazdasági bevándorlók között, hiszen a kérdés kifejezetten az előbbiekre vonatkozott, de az összes válaszadónak csak a negyede gondolta úgy, hogy a hazájukban üldöztetésnek kitett embereket be kéne fogadnunk. (Persze az is lehet, hogy csak ennyire nincs empátiájuk.) A magyarok – ki hitte volna? – itt is élen járnak: 60% úgy gondolja, hogy a bevándorlás terrorveszéllyel jár és soha nem lehet előnyös egy ország számára. Azóta is sikertelenül próbálok felidézni hazánkban menekültek által elkövetett terrorcselekményeket, de azért megkérdezném azt a 60%-ot, hogy ezek szerint ők sose vesznek gyrost, sose vásárolnak kínai boltban és sose járnak fogorvoshoz (akik között egyre több a közel-keleti származású)? De ezt már sokan mások is megkérdezték, nem fogok rajta túl sokat rugózni.
Annál érdekesebbnek találom, hogy a leginkább menekültbarát hozzáállást a németek mutatták – pedig ők azok, akik a menekültválság idején több mint egymillió embert fogadtak be az országukba. Ez pedig elgondolkodtató: ha azok ellenzik a bevándorlást, akiknek minimális tapasztalatuk van benne, azok viszont pártolják, akikhez sok bevándorló érkezik, mire következtetünk ebből?
A felmérésből az is kiderült, hogy minden országban a többség (Magyarországon 90%) az Unióban szeretne maradni. Lehet persze, hogy számukra főleg az anyagi források és a mobilitás szól emellett, de érdekes ellentmondást látok eközött és a menekültekhez való hozzáállás között. Egy nemzetközi politikai entitás tagjának lenni ugyanis többek között azért is hasznos, mert így tanulhatunk egymás tapasztalataiból. A kelet-európai országoknak, amelyek egy csomó jelenséggel csak a rendszerváltás után találkoztak, ez nagyon hasznos lenne. Mielőtt a menekültkérdésben csaknem-kívülállókként véleményt mondanánk, érdemes megkérdezni azoknak az országoknak a lakóit, akik sok menekültet fogadtak be. Ha valóban hasznosnak találjuk az Európai Uniót, aknázzuk is ki a benne rejlő lehetőséget nemcsak anyagiak, hanem tudásmegosztás szempontjából is.
2019. május 4., szombat
Meghan Trainor: All about that Bass
https://www.youtube.com/watch?v=7PCkvCPvDXk
Amikor először néztem ezt a klipet, az első komment alatta, amit megláttam, közölte, hogy ez "thin shaming". Nem is értettem (direkt dalszöveggel is megnéztem, hátha valami elkerülte a figyelmemet), merthogy azon túl, hogy bitchnek nevezi őket (ami azért elég gyakori szófordulat a popzenében), semmi csúnyát nem mond rájuk. Sőt amellett, hogy a klip a túlsúlyos nők önbizalmát hivatott erősíteni, az az alapüzenete, hogy mindenki úgy szép, ahogy van. Ez a thin shaming ("soványszégyenítés") vád kicsit arra a megközelítésre emlékeztetett, miszerint a melegházasság a heterók jogait sértené (erről a jelenségről bővebben itt: http://mmreflexiok.blogspot.com/2018/10/amon-kata-revanchism-and-anti.html).
Ez az akkori gondolatom visszaköszönt az elmúlt napokban egy Facebook-poszt kapcsán. Egy csoportban osztotta meg valaki egy csávónak a jóindulatú, de igen esetlen próbálkozását abban az irányban, hogy a nőket lebeszélje a mesterséges szépségideálok követéséről, mert számára a természetes, belső szépség a fontos ("Szülés után ne akarj visszaváltozni két hét alatt....hidd el hogy 18 kiló felesleggel is szeretjük a gyerekeink anyját"). Posztját egy képpel is illusztrálta, amelyen egy tagadhatatlanul nem csontsovány, de amúgy nem túlságosan testes nőt láthatunk hátulról fotózva meztelenül az ágyon fekve olvasni.
Noha a csoportban azért osztotta meg ezt a képet valaki, hogy jót poénkodjunk a béna nyelvezeten, egészen döbbenetes volt az eredmény. A csoport nőtagjainak jó része fikázni kezdte a képen látható csajt, miszerint "ezen a nőn sokszor 18 kiló felesleg van" és "ez nem egészséges". Hiába próbálták a csoport férfitagjai (és egy-két nő) bizonygatni, hogy egyrészt ez a nő nem túlsúlyos, másrészt kit érdekel, a nők nagy része kitartott amellett, hogy márpedig ez "az ő világukban" kövér, és objektív tény, hogy a pasik el fogják hagyni egy sovány plázacica kedvéért, ezenfelül a nő is jobban érzi magát, ha megszabadul a hájhurkáktól.
Adva van a klasszikus feminista klisé, hogy a nőket a férfiak kényszerítik bele bizonyos szerepekbe, de itt nem ez történt. Pont a férfiak voltak megengedőbbek és a nők azok, akik megvalósították az elnyomást saját nőtársaik fölött. Tegnap a Kérsz teát? című (még mindig zseniális) előadás utáni beszélgetésben a közönség egyik tagja elmondta: a darabban elhangzó áldozat- és nőhibáztató mondatokat ("Ha így viselkedsz, sose lesz senkid" stb.) ő még eddig mindig csak más nőktől hallotta. Ennek az okait csak tippelni lehet: nyilván részben a szocializációtól nehéz elszakadni, a kiskorunk óta belénk sulykolt értékeket tartjuk természetesnek (sőt, egészségesnek - ez ugye látszólag objektív érvelés, bár persze semmit nem tudunk pl. a képen látható nő egészségügyi állapotáról vagy akár testtömeg-indexéről). Benne lehet az irigység, hogy más meg tud szabadulni a társadalmi konvencióktól, mi pedig nem (erről ld. még http://mmreflexiok.blogspot.com/2015/07/terry-pratchett-az-otodik-elefant.html), meg sokminden más egyéni és társadalmi tényező. Amikor tehát feminista célokat fogalmazunk meg, fontos nem nőkben és férfiakban gondolkodni, hanem elnyomó és nem elnyomó társadalmi struktúrákban. Mert az egy dolog, hogy kik ebben a sztoriban az elnyomók és kik az elnyomottak, de egyéni szinten egyáltalán nem biztos, hogy minden férfi a status quo fenntartására és minden nő a megváltoztatására törekszik.
Amikor először néztem ezt a klipet, az első komment alatta, amit megláttam, közölte, hogy ez "thin shaming". Nem is értettem (direkt dalszöveggel is megnéztem, hátha valami elkerülte a figyelmemet), merthogy azon túl, hogy bitchnek nevezi őket (ami azért elég gyakori szófordulat a popzenében), semmi csúnyát nem mond rájuk. Sőt amellett, hogy a klip a túlsúlyos nők önbizalmát hivatott erősíteni, az az alapüzenete, hogy mindenki úgy szép, ahogy van. Ez a thin shaming ("soványszégyenítés") vád kicsit arra a megközelítésre emlékeztetett, miszerint a melegházasság a heterók jogait sértené (erről a jelenségről bővebben itt: http://mmreflexiok.blogspot.com/2018/10/amon-kata-revanchism-and-anti.html).
Ez az akkori gondolatom visszaköszönt az elmúlt napokban egy Facebook-poszt kapcsán. Egy csoportban osztotta meg valaki egy csávónak a jóindulatú, de igen esetlen próbálkozását abban az irányban, hogy a nőket lebeszélje a mesterséges szépségideálok követéséről, mert számára a természetes, belső szépség a fontos ("Szülés után ne akarj visszaváltozni két hét alatt....hidd el hogy 18 kiló felesleggel is szeretjük a gyerekeink anyját"). Posztját egy képpel is illusztrálta, amelyen egy tagadhatatlanul nem csontsovány, de amúgy nem túlságosan testes nőt láthatunk hátulról fotózva meztelenül az ágyon fekve olvasni.
Noha a csoportban azért osztotta meg ezt a képet valaki, hogy jót poénkodjunk a béna nyelvezeten, egészen döbbenetes volt az eredmény. A csoport nőtagjainak jó része fikázni kezdte a képen látható csajt, miszerint "ezen a nőn sokszor 18 kiló felesleg van" és "ez nem egészséges". Hiába próbálták a csoport férfitagjai (és egy-két nő) bizonygatni, hogy egyrészt ez a nő nem túlsúlyos, másrészt kit érdekel, a nők nagy része kitartott amellett, hogy márpedig ez "az ő világukban" kövér, és objektív tény, hogy a pasik el fogják hagyni egy sovány plázacica kedvéért, ezenfelül a nő is jobban érzi magát, ha megszabadul a hájhurkáktól.
Adva van a klasszikus feminista klisé, hogy a nőket a férfiak kényszerítik bele bizonyos szerepekbe, de itt nem ez történt. Pont a férfiak voltak megengedőbbek és a nők azok, akik megvalósították az elnyomást saját nőtársaik fölött. Tegnap a Kérsz teát? című (még mindig zseniális) előadás utáni beszélgetésben a közönség egyik tagja elmondta: a darabban elhangzó áldozat- és nőhibáztató mondatokat ("Ha így viselkedsz, sose lesz senkid" stb.) ő még eddig mindig csak más nőktől hallotta. Ennek az okait csak tippelni lehet: nyilván részben a szocializációtól nehéz elszakadni, a kiskorunk óta belénk sulykolt értékeket tartjuk természetesnek (sőt, egészségesnek - ez ugye látszólag objektív érvelés, bár persze semmit nem tudunk pl. a képen látható nő egészségügyi állapotáról vagy akár testtömeg-indexéről). Benne lehet az irigység, hogy más meg tud szabadulni a társadalmi konvencióktól, mi pedig nem (erről ld. még http://mmreflexiok.blogspot.com/2015/07/terry-pratchett-az-otodik-elefant.html), meg sokminden más egyéni és társadalmi tényező. Amikor tehát feminista célokat fogalmazunk meg, fontos nem nőkben és férfiakban gondolkodni, hanem elnyomó és nem elnyomó társadalmi struktúrákban. Mert az egy dolog, hogy kik ebben a sztoriban az elnyomók és kik az elnyomottak, de egyéni szinten egyáltalán nem biztos, hogy minden férfi a status quo fenntartására és minden nő a megváltoztatására törekszik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)