Pim Fortuyn esete, avagy a populizmus is lehet melegbarát

 https://dutchreview.com/culture/history/remembering-pim-fortuyn/

A holland politikusra a legtöbben csak azért emlékeznek, mert meggyilkolták. Talán néhányaknak még beugrik, hogy mindez azért volt, mert szélsőségesen iszlámellenes volt. És még kevesebbeknek rémlik (annyira, hogy a fenti cikkben sem szerepel), hogy Fortuyn fő érve az iszlám ellen annak homofóbiája volt: Fortuyn szerint ez veszélyezteti a liberális holland társadalmat. Ami persze durva leegyszerűsítés, de hát Pim Fortuyn populista volt.

Sokakban felmerül a kérdés, hogy a FIDESZ alapból homofób, vagy cinikusan, kizárólag a hatalom érdekében hoznak olyan törvényeket, amelyek egyre szűkebb mozgásteret hagynak az LMBT+ közösségnek - mint a holnap szavazásra kerülő törvényjavaslat, amely a gyermekek védelme ürügyén gyakorlatilag az orosz "melegpropaganda-törvényt" készül Magyarországon is bevezetni (erről bővebben itt: https://hatter.hu/hirek/orosz-minta-alapjan-inditott-frontalis-tamadast-a-szolasszabadsag-es-a-gyermekjogok-ellen-a). Ez a kérdés egyáltalán nem elméleti. Meggyőződéses homofóbokat nem lehet eltántorítani ettől a meggyőződésüktől, még akkor sem, ha teljesen nevetségessé válnak, mint Novák Előd a tavalyi szivárványzászló-lopkodással. Viszont egy populistának azért kellenek az LMBT+ emberek, hogy ellenségképet kreáljon, amellyel szemben ő a nép védelmezője szerepében tetszeleghet és így szavazatokat nyerjen. Ha azt látja, hogy a tömegek kiállnak az általa ellenségnek választott csoport mellett, akkor gyorsan stratégiát vált és másokat kezd el szapulni. Így jöhetett létre Hollandiában melegbarát populizmus, amelynek Pim Fortuyn ikonikus alakjává vált.

Véleményem szerint a Fidesz nem meggyőződéses homofób, csak populista - ezt mutatja az is, hogy a 90-es években még liberális szólamokat szajkóztak (és a vezetőségben nagyrészt ugyanazok vannak most is, csak a néhány meggyőződéses liberális lépett ki a pálfordulás után). Vagyis azért nyomatják a homofóbiát, mert meggyőződésük, hogy nekik ez szavazatokat hoz. Ha azt látják, hogy a társadalom nagy része ellenük fordul, rögtön visszakoznak majd, mint a netadóval tették. Ha tehát kellően sokan (és nemcsak a szokásos liberális körök) kiállnak az LMBT+ emberek mellett, észbekaphatnak, hogy csökkenhet a népszerűségük. Persze nem lesz könnyű menet, mert ugye ravaszul a pedofília-ellenes törvénybe csomagolták a javaslatot, úgyhogy aki ellene van, azt automatikusan pedofilnak lehet bélyegezni. Ettől függetlenül egy próbát megér - hátha kiderül, hogy nemcsak Hollandiában nem nyerő a homofób populizmus. (És ettől persze más csoportokat még fognak bűnbaknak állítani, de az, hogy az LMBT+ emberek kikerülnek ebből a körből, már egy kis győzelem, ráadásul fontos gyakorlati következményekkel.) Szóval aki tud, menjen ki ma délután tüntetni (itt az esemény: https://www.facebook.com/events/1406592316375430?acontext=%7B%22event_action_history%22%3A[%7B%22mechanism%22%3A%22your_upcoming_events_unit%22%2C%22surface%22%3A%22bookmark%22%7D]%7D) és nyomassa a témát a környezetében és a közösségi médiában, hátha.

We were here

 Ez a film szomorú dologról szól (az AIDS-válság San Franciscóban a 80-as években), mégis felemelő. A visszaemlékezésekből ugyanis nemcsak a tragikus történeteket ismerjük meg, hanem azt a példátlan összefogást is, amivel a helyi meleg és leszbikus közösség reagált a krízisre. Mindenki azt tette bele, amit tudott: az aktivista lobbizott a kormánynál, a leszbikus ápolónő gondoskodott az AIDS-betegekről és részt vett a HIV-gyógyszerek kutatásában, a zárkózott irodista egy HIV-pozitív ember önkéntes segítője (buddyja) lett, a virágárus pedig ingyen adta a virágot azoknak, akiknek nem volt pénzük, de szerették volna tisztességben eltemetni a barátaikat. És a dolog működött: San Francisco meleg közössége nemcsak megmaradt (amire akkor nem sokan fogadtak volna), hanem még a jogait is meg tudta tartani.

Kínálkozik a párhuzam a Coviddal. Már többször írtam itt arról, hogy azt látom: Magyarországon a pandémia nem összehozta, hanem egymás ellen fordította az embereket. Kevesebbet emlegettem eddig azokat, akikből pont az ellenkező reakciót váltotta ki a válsághelyzet, és önkéntesnek álltak Covid-kórházakba vagy segíteni kezdték a környezetükben élő időseket. Fura módon azok között a magyarországi ismerőseim között, akik ilyesmit csinálnak, aránytalanul sok a leszbikus, meleg vagy zsidó. Ez lehet véletlen is, de bennem felmerült: talán az, hogy van tapasztalatuk egy, a "nemzetnél" szűkebb közösséggel, olyan elköteleződéssel járt mások jólléte iránt, amit a többségi társadalom tagjai nem feltétlenül tapasztalnak meg. És ez túlmutat a személyes érintettségen, hiszen például az AIDS-válság idején rengeteg leszbikus ápolta a betegeket és adott vért nekik (erről szó is van a filmben), sőt az ACT UP-ban, az AIDS elleni küzdelem egyik legharcosabb szervezetében is számos leszbikus dolgozott, pedig őket ugye pont kevésbé veszélyezteti a HIV. Egyszerűen megvolt az a fajta közösségi élményük, ami a szétforgácsolódott magyar társadalomban, ahol az emberek és csoportok egymás ellen fordulnak (és fordítják őket), keveseknek van meg. Talán ezt kéne visszahoznunk, és akkor nemcsak a járvány, hanem számos más probléma megoldásához közelebb kerülnénk.

A filmet megnézhetitek a Budapest Pride keretében július 14-én az Aurórában.