Lehet-e Szűz Máriának szakálla?

 https://mandiner.hu/cikk/20211202_riccardo_simonetti_lmbtq_gender_kulfold_szuz_maria?fbclid=IwAR3qT7_oCiEX1V7OxnYnmBXAC0iV9avW_5wY1S0zyT-4BSuvGmysIXpHO30

A fenti kép - amin Riccardo Simonetti instagramos influenszer (akiről a Mandíner tévesen hiszi, hogy Brüsszelben dolgozik) pózol a Szent Család egyik tagjaként - sokaknál kiverte a biztosítékot. Még LMBT+ oldalakon is találkozunk olyan véleményekkel, amelyek szerint ez csak provokálja a keresztényeket, ez túl sok, és ha ilyeneket csinálunk, ne csodálkozzunk, hogy nem fogadnak el minket. Mondjuk ezek az érvek erősen hajaznak a "jó meleg/rossz buzi" megkülönböztetésre, miszerint azok "érdemlik meg" a befogadást, akik a lehető legkevésbé különböznek a ciszheteró többségtől. Pedig, hogy ismét felhozzam kedvenc idézetemet Vito Russótól, nem kunszt azokat elfogadni, akik ugyanolyanok, mint mi. A valódi elfogadás az, ha a tőlünk különböző embereket is elfogadjuk.

Mindemellett két másik érvet is fel lehet hozni a kép mellett: az egyik a történeti hűséggel kapcsolatos elvárások, a másik a kép szimbolikus üzenete. Ami a történeti hűséget illeti: ha az lenne a cél, hogy hitelesen mutassuk be Jézus születését, akkor egy piszkos rongyokba öltözött menekült családot kellene ábrázolni jellegzetesen közel-keleti arcvonásokkal egy hevenyészett szálláson. Ennek nemcsak az olasz reneszánsz festők Madonna-képei mondanak ellent, ahol a Madonna meztelenül vagy brokátban-selyemben pihen egy palotában egy kereveten, mögötte jellegzetes toszkán táj esetenként reneszánsz épületekkel (ilyet is teszek ide illusztrációként), hanem minden olyan ábrázolás, amelyen Jézus és/vagy Mária európaias arcvonásokkal rendelkező, jólöltözött, sőt akár szőke. Az, hogy József afrikai volt, szintén benne van a pakliban, sőt mivel a nőknek is van olykor arcszőrzete, Máriának is simán lehetett - igazából Simonetti képén a leghiteltelenebb az, hogy barbershopban formára van nyírva, de ez kb. egy problémás elem a lenti Tiziano-képen felfedezhető számossal szemben.

(Tiziano: Madonna gyermekkel, forrás: wikipedia)

A Szent Családot ábrázoló képek azonban jellemzően szimbolikus üzenetet hordoznak. Tiziano vélhetően tudta, hogy a betlehemi táj nem hasonlít a toszkánhoz; azért ilyenre festette, mert közel akarta hozni itáliai nézőihez a bibliai történetet (meg ilyen volt kéznél, de ez más kérdés). A Szent Család ábrázolásai nagyon gyakran a család fontosságát vagy a kor/festő arról alkotott felfogását tükrözik (érdemes például megnézni, hogy adott képen szerepel-e József és/vagy a Szentlélek, vagyis a nemzést vagy a gondoskodást tekintették-e az apaság meghatározó elemének). Ezért ha két férfi pózol egy gyermekkel a Szent Családot idéző (Tizianóénál korhűbb) öltözékben, az azt sugallja, hogy a szivárványcsaládok éppúgy megtestesítik a család szentségét. Tekinthetjük a gyermeket tartó szakállas férfit transzneműnek, drag queennek vagy egyszerűen melegnek (a korabeli férfi és női ruhák kevéssé tértek el egymástól), de ez nem változtat a tényen, hogy ugyanúgy szülő. A fotó ugyanazt az üzenetet közvetíti, mint a Szivárványcsaládokért Alapítvány halál cuki nyuszis videói (na jó, linkelek ilyet is: https://www.youtube.com/watch?v=akYraOMHM-Y&ab_channel=Sziv%C3%A1rv%C3%A1nycsal%C3%A1dok%C3%A9rtAlap%C3%ADtv%C3%A1ny): nincs lényegi különbség a szivárványcsaládok és a ciszheteró családok között. Ha már a kormánypolitika ezt nem látja, legalább nekünk kellene meglátnunk, hogy Simonetti posztja nem sima polgárpukkasztás.

Kovács Bálint: Hús

 ***SPOILER***

A történet hőse egy középkorú meleg férfi, aki visszaemlékszik első szerelmére, még a 80-as években. Csak rejtőzködve élhették meg a kapcsolatukat, de a másik félnek, Péternek, ez is sok volt: szakított párjával és heteró életet kezdett élni. A (néven nem nevezett) főszereplő azonban egy másik férfiban megtalálta párját, akivel nem titkolták szerelmüket.

Gyakran hallani azt a vélekedést, hogy a rendszerváltás előtt, amikor a szexualitás, pláne a homoszexualitás, tabunak számított, a melegek és leszbikusok heteró látszatkapcsolatokba menekültek vagy magányosan gubbasztottak otthon, hiszen eleve nem tudták, hogyan találkozhatnának magukhoz hasonlókkal, és ha mégis, akkor sem mertek felvállalni egy párkapcsolatot. Azonban akkor is voltak olyanok, akik nem rejtőzködtek, nyíltan együtt éltek (és nemcsak Kovács Bálint írói fantáziájában; a Meleg férfiak, hideg diktatúrák és az Eltitkolt évek interjúkötetekben több ilyen embert is megismerhetünk). Tény, hogy a társadalmi és történelmi körülmények befolyásolják, mennyire könnyű vagy nehéz megélni egy azonos nemű kapcsolatot, de lehetetlenné még a legreménytelenebbnek tűnő esetekben sem teszik. 

Azzal, hogy Magyarország lekopizta (sőt, egy kicsit még fokozta is) Putyin melegpropaganda-törvényét, sokan aggódnak amiatt, milyen nehézségekkel találja majd szemben magát az LMBT+ emberek új nemzedéke, vagy hogyan kényszerülnek újra inkognitóba a korábban nyíltan élő emberek. Kovács Bálint novellája emlékeztet arra, hogy mindig, még a legellenségesebb közegben is, van lehetőségünk önmagunk lenni.

(A történet a képen látható kötetben szerepel.)