Krétakör: Hazámhazám

***SPOILER***
A Krétakör sok évvel ezelőtti, nagysikerű produkciójában az ország élén egymást váltják a hataloméhes, inkompetens, esetenként megalomán vezetők. Végül megoldásként megjelenik a Nyugatot képviselő Tilo Werner (aki német akcentusa miatt folyton ilyen szerepeket kapott) és közli: most az ő birtokukba került az ország, és az egészből egy nagy golfpályát csinálnak. Az ottlakók? Menjenek, ahova akarnak, ez már nem az ő gondjuk.

Időről időre felmerül a magyarokban a félelem, hogy országuk idegen kezekre jut, vagy legalábbis annyi idegen lesz benne, hogy létszámuk alapján esetleg átvehetnék a hatalmat. Kellően paranoid politikusok ezt meg is próbálják megakadályozni törvények útján: korlátozzák a külföldiek ingatlanvásárlását, visszaküldik a menekülteket, vagy éppen bezárják azt az amerikai egyetemet, ahol számos külföldi tanul (persze az utóbbi intézkedést nemcsak ez motiválja, mint legutóbbi posztomban kifejtettem). A témával kapcsolatban azonban felmerül egy kulcskérdés: ki vagy mi tekinthető magyarnak? A származás ugyebár nem számít, hiszen Soros Györgyöt nem emlegetik a híres magyarok között, míg az Amerikába kivándorolt és karrierjüket ott befutott magyar tudósokat vagy a magyarul nem is beszélő Liszt Ferencet viszont igen (erről lásd még a Mindenki c. bejegyzésemet). Meg különben is mi van a vegyesházasságból született emberekkel?

Szóval én a magyarságnak egy egyszerűbb definícióját követném most, miszerint magyarnak/egy adott ország polgárának tekinthető az a személy, aki adott ország javát kívánja, annak érdekében cselekszik és azzal azonosul. Ennek fényében nézzük meg, a magyar parlament mai döntése szolgálja-e országunk javát. Nyilvánvalóan nem. Egyrészt az ország hírnevének egyértelműen nem tesz jót, hogy egy nagyhírű egyetemet kiutasítanak. Mint előző posztomban kifejtettem, a magyar egyetemek hallgatói is elesnek számos lehetőségtől. A CEU és az oda járó külföldiek bevételt jelentenek az országnak; nem véletlenül vetette fel a parlamenti vitában egy ellenzéki képviselő, hogy ha akkora teher a CEU, miért versengenek érte máris az európai városok? Újabb csapat magyar fiatal hagyja majd itt az országot, akik továbbra is az (elköltözött) CEU-n kívánnak tanulni, és jó eséllyel vissza se térnek, ahogy a CEU-n tanult külföldiek közül is sokan Magyarországon kerestek munkát tanulmányaik bevégeztével. Ráadásul a CEU bezárása ötletet adhat Romániának, hiszen ott a vezetésnek régóta szúrja a szemét a magyar nyelvű felsőoktatás: most lesz rá precedensük, hogy az összes magyar egyetemet bezárják. Noha Orbán Viktor egyszer 15 millió magyar miniszterelnökének definiálta magát, most nemcsak a határainkon belül élőket hagyta cserben, hanem a határon túli magyarokat is.

Ennek értelmében költői kérdés, hogy kik ma az idegenek Magyarországon: az ország fejlesztése mellett elkötelezett külföldiek vagy az azzal nem törődő parlamenti politikusok?

Nem kell ahhoz nyugati invázió, hogy az egész országunk egy szép nagy zöld pályává változzon. Sőt.