Ez az intézet volt a világon az első, amely kifejezetten a homoszexualitás tudományos vizsgálatával foglalkozott. 1919-ben alapította Magnus Hirschfeld, aki több mint tízezer kötetes könyvtárat is beszerzett a témában és tudományos konferenciákat szervezett. Ez a tudományos műhely sokat segített neki abban is, hogy lobbizzon a homoszexualitás elfogadásáért a tudományban, a politikában és a közvéleményben (pl. az ő közreműködésével és támogatásával készült az első meleg tárgyú játékfilm Mások, mint a többiek címmel). Az intézetben felhalmozott hatalmas tudásanyag sajnos a mai kutatók számára elveszett. 1933-ban a hatalomra jutott nácik egyik első dolga volt az intézet feldúlása, a hatalmas könyvgyűjtemény elégetése.
Nem véletlenül kezdték a nácik a homoszexuálisok elleni politikai hadjáratukat a Hirschfeld-intézet feldúlásával. Tisztában voltak vele, hogy a tudomány hatalmas befolyással bír a közvéleményre és segítheti kisebbségi csoportok emancipációját. Hirscfeld nem az egyetlen szereplője az LMBTQ történelemnek, aki összekapcsolta a tudományt és az aktivizmust: a homoszexualitást akkor vették le a betegségek listájáról, amikor Evelyn Hooker pszichológus bebizonyította, hogy semmi különbség nem fedezhető fel a meleg és a heteró kutatási alanyok által kitöltött személyiségtesztek között. Azon túl tehát, hogy magukat a homoszexuálisokat üldözték és lágerekbe zárták, a náciknak el kellett pusztítaniuk azokat a tudományos eszközöket is, amelyekkel a homoszexuálisok vagy szövetségeseik támogathatták volna emberi jogi követeléseiket.
A magyar kormány 2017 tavaszán szigorítani készül a civil törvényt oly módon, hogy az – bár nem szünteti meg az LMBTQ szervezeteket – megnehezítené a működésüket. Az például, ha minden adományozót nyilvánosságra kell hozniuk, eltántoríthatja anyagi támogatásuktól azokat az LMBTQ embereket, akik félnek a nyilvános lelepleződéstől. Ugyanebben az időszakban támadja a kormány a Közép-Európai Egyetemet, amelynek Gender Studies tanszéke Magyarországon egyedülálló mértékben nyitott az LMBTQ témák kutatására. (Nem volt olyan rég, hogy egy vidéki egyetemen egy doktorandusz meleg témából akart disszertációt írni, és elutasították – azzal az érvvel, hogy ott ehhez nem ért senki, ami egyfelől szégyen az intézményre nézve, másfelől nem érv, hiszen egy jól felkészült témavezető olyan disszertációban is tud segíteni, amelynek témájában nem szakértő.) Ma a magyarországi LMBTQ kutatások területén dolgozó kevés tudós jelentős része a CEU-n alapozta meg munkáját. Ugyanez igaz lehet más olyan, a CEU-n tudományosan vizsgált de a magyar állam által elhanyagolt területekre, mint a roma kérdés vagy a környezetvédelem. A két törvényjavaslat tehát nem független egymástól: az állam irányítói több fronton egyszerre támadják a kisebbségek emancipációs törekvéseit, hogy biztosan el tudják fojtani őket.
Ezt az összefüggést ajánlom mindazon LMBTQ, roma és más kisebbséghez tartozó emberek figyelmébe, akik úgy gondolják, hogy a CEU bezáratása nem az ő ügyük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése