http://www.nlcafe.hu/ezvan/20161219/cimlap-national-geographic-transznemu-gyerek/
A cikk szerint az előfizetők egy része lemondta a lapot, amiért annak címlapján transzszexuális kislány látható. A NatGeo mondjuk írt már pár nem túl kellemes témáról, Észak-Koreától az arab nőkig vagy a háborús pusztításokig, de ezek láthatóan nem verték ki annyira a biztosítékot, mint a transzszexualitás. Feltételezve, hogy a NatGeo olvasóit érdekli, mi folyik a világban, a jelek szerint ennek a határai a nemi szerepeknél húzódnak.
A különböző feminista csoportokban is vihart kavart a hír, bár nem tudom, lemondta-e bárki emiatt a lapot. Az utóbbi időben a gyermekkori transzszexualitás az egyik legmegosztóbb téma. Ami azért rendkívül furcsa, mert egyáltalán nem új jelenség: már évtizedekkel ezelőtti vonatkozó kutatásokban is megszólalnak olyan transzok, akik gyermekkoruktól fogva a születési nemüktől eltérő nemben éltek vagy próbáltak élni (magyar példa A lélek műtétei c. kötet, játékfilmes példa a Rózsaszín életem c. francia film). Gyanúm szerint azért kezdtek mostanában rápörögni a témára, mert a tudomány kifejlesztette a pubertásblokkolókat, azokat a szereket, amelyek segítségével a gyermek biológiai nemi érése elodázható addig az életkorig, amikor már alávetheti magát nemi helyreállító folyamatoknak. Egyes országokban hormonokat is kaphatnak a transzszexuális kamaszok. Vagyis megvan a korábban nem elérhető lehetőség, hogy valaki még felnőttkora előtt a nemi identitása szerint alakíthassa a testét.
Az ellenzők egyik érve, hogy egy tizenéves még nem tud felelős döntést hozni a nemi identitásáról. Szerintem ezt tizenévese válogatja, illetve a felnőtt transzszexuálisok között is van, aki nem tudja belátni döntése következményeit (ld. az Akik megbánták c. dokut és a róla írott bejegyzésemet). Való igaz, hogy a hormonok testi változásokat indítanak el és ezeknek káros következményei is lehetnek; egyetértek azzal, hogy használatukat nagyon meg kell fontolni. Nem is ez zavar, hanem az, hogy a transzszexuális tinilányok hormonkezelésének ellenzői nem tiltakoznak hangosan az ellen, ha menstruációs zavaroktól szenvedő kamaszlányt vagy éppen születéskor lánynak besorolt interszexuálist kezelnek ösztrogénnel. Vagyis akit a társadalom nőnek sorolt be, annak oké az ösztrogén, akit nem, annak pedig nem. Persze mindennek a mélyén a nem biologizálása húzódik meg: a lánynak besorolt interszexuálisról (ki tudja, mely jegyei alapján) valakik eldöntötték, hogy "valójában" kislány, míg egy fiú testben élő személy nem lehet az, akárhogy is próbálkozik. Ugyanez a biologizálás jelenik meg abban a (feminista által kifejtett!) érvben, hogy a hormonblokkolók nagyon károsak, mert meddőséghez vezethetnek. Ez ugyanazt a többségi társadalomból leszivárgott mítoszt erősíti, hogy a biológiai szülőség az ember életének egyik alapvető célja, annak hiánya örökre boldogtalanná tesz. Csak pont a feministáktól, akik hangosan kiállnak a nők azon joga mellett, hogy ne legyen gyerekük, nem várnám, hogy kritikátlanul átvegyék ezt a megközelítést.
A feministák egy része azzal érvel: ha a társadalom rugalmasabban kezelné a nemeket, nem volna szükség arra, hogy a transzszexuális emberek a testüket is megváltoztassák. Lehet, hogy egyes transzok esetében ez tényleg így van. De amiért ők is esetleg a nemi helyreállító beavatkozásokat választják, az pont az a megközelítés, amely a nem meghatározásakor képtelen elszakadni a biológiától. És ez a megközelítés sajnos a radikálisabb gondolkodású szubkultúrákban is dívik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése