A romlás virágai

Az iráni zavargások elől a gazdag egyetemista lány Párizsba utazik. Ám onnan is folyamatosan a teheráni helyzetet követi az interneten és ottani barátaival csetel. Mint új barátja rámutat: ha személyesen nincs is ott, félig még ott van és csak félig Párizsban.

Az elmúlt években egyre növekszik azoknak a magyaroknak a száma, akik külföldre költöznek anyagi, politikai, tanulmányi stb. okokból (vagy ezek kombinációja miatt). Az azonban, hogy valaki elmegy innen, nem jelenti azt, hogy érzelmileg is el tud szakadni a magyarországi történésektől. A kormány minden egyes durva lépésekor kommentál legalább egy távolba szakadt barátom a facebookon. Nekik olykor még nehezebb lehet, hiszen bizonytalanok abban, a média hiteles képet közvetit-e, illetve nincs-e valaki számukra kedves ember, aki valahogyan veszélyben van. A távollevőnek gyakran nagyobb feszültséget okoz egy-egy traumatikus esemény, mint a résztvevőknek: emlékszem egy ismerősömre, aki 2008-ban nem mert kimenni a pride-ra, viszont a támadásokról szóló hiradások aggodalommal töltötték el, és barátai életéért rettegett. Ugyanez történik a filmbéli lánnyal, aki nem tudja megállapitani, hogy a netes videón mutatott megkinzott egyetemista az ő ismerőse vagy sem.

Sokszor elmondtam már: igyekszem nem elhagyni az országot, amig úgy vélem, hogy az ittlétemmel tehetek valamit a helyzet javitásáért. A civil szervezetek ugyan régóta szálka a kormány szemében, de nemrég nyiltan is kimondták, hogy le kell rájuk csapni. Mondjuk azt nem tartom veszélynek, hogy a civil szervezetek vezetőitől vagyonnyilatkozatot kérnek - legalább kiderül, hogy ezek az önzetlenül dolgozó emberek a létminimum közelében élnek azért, hogy elég idejük legyen mások életének jobbítására. Azt sokkal inkább, hogy ha esetleg hoznak egy törvényt a civil szervezetek betiltásáról (ami nem lenne annyira meglepő, hiszen az államszocializmusban is be voltak tiltva, és a FIDESZ jelenleg ugyanazt az irányvonalat követi). Ebben az esetben tényleg többet lehetne tenni a magyar helyzet javításáért külföldről, ahogyan azt teszik már néhányan, akik fordítással, kapcsolatépítéssel vagy adományszervezéssel távolból segítik a magyar civil szervezeteket. Ami biztos: a civil szervezetek betiltása az Internet korában nem vetné vissza olyan módon az emberek önszerveződését, mint annak idején. És lehet, hogy sokkal nehezebb lenne büntetlenül megcsinálni.