*SPOILER***
Az utolsó előtti fejezetben úgy tűnik, nem lesz happy end. Hiszen elpusztult az aranysárkány, amely tanácsaival megóvta a kis himalájai királyságot a nyugati világ elüzletiesedésétől és segített neki harmóniában maradni a természettel. A bölcs szerzetes azonban elárulja a titkot: a tanácsokat valójában nem az értékes aranysárkány adta, hanem a talapzat, amelyen állt. Mivel pedig azt a rablók, nem lévén anyagi értéke, nem vitték el, az uralkodó továbbra is kaphat irányítást.
Nemcsak a könyvbéli rablók és más gonoszok tulajdonítják a csillogó szobornak a valójában a talapzatból jövő bölcs tanácsokat. Az emberek hajlamosak politikai irányzatokat azonosítani azok vezetőjével, és azt képzelni, hogy a vezető puszta leváltásával megoldódik a probléma. Pártok ezt ki is használják, amikor egy népszerűtlenné vált vezető helyébe egy másik, ám nagyjából ugyanazt a vonalat képviselő másikat állítanak. Az „Orbán takarodj!” mondatot skandálók nem gondolnak bele abba, hogy egyetlen személy leváltása egyáltalán nem vezetne rendszerváltozáshoz. Még az sem feltétlenül, ha magát a vezető pártot váltanák le (lásd „vidd az összes haverod!” kiegészítés az előző mondat végén). A talapzat, ami többek között korrupcióból, hataloméhségből, elitizmusból, nacionalizmusból és minden kisebbség gyűlöletéből áll össze, érintetlen maradna. Csak akkor változna meg igazán a rendszer, ha a hatalomra kerülő új pártnak lenne bátorsága nem ráállni erre a talapzatra. Bátorság kell hozzá, hiszen a talapzat olyan értékeket sugall, amelyek mélyen gyökereznek a magyar társadalomban és amelyeknek segítségével sok nagyhatalmú támogatót lehet szerezni, akik ezekből profitálnak. Egy másik talapzatra lenne szükség, amely az elfogadást, a békés egymás mellett élést hirdeti, amelyben a politikus célja nem a személyes hatalom vagy gazdagság, hanem az ország fellendítése. Sajnos Magyarországon nem sokakat látok, akik egy ilyen talapzatot akarnának építeni, és ők sem elég erősek, hogy megtegyék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése