2016. december 24., szombat

Nadir és Simin - Egy elválás története

Nadir és Simin azért válnak, mert az asszony külföldön kapott munkalehetőséget, a férfi azonban nem hajlandó vele menni, mert Alzheimer-kóros idős édesapját kell ápolnia. Miután Simin elköltözik, Nadir ápolónőt fogad apja mellé, akinek inkompetenciájából azonban komoly problémák származnak. Nadir mindezért, nem is burkoltan, Simint hibáztatja: ha ő nem megy el, nem kellett volna ápolónőt alkalmaznia. Feltételezzük tehát, hogy korábban Simin gondoskodott az öregről, noha nyilvánvalóan akkor is volt állása.

Feminista kutatók már régen felfedezték, hogy kultúránkban a családdal, rokonsággal kapcsolatos feladatokat a nők látják el, még akkor is, amikor férjük családjáról van szó. Ezt saját magam is tapasztaltam: mikor házi feladatként családfát kellett csinálnunk, megdöbbenve láttam, hogy anyám jobban ismeri apám felmenőit, mint apám maga. Nadir szereti az apját, mégsem jut eszébe, hogy a kedvéért mondjuk rugalmasabb vagy otthonról végezhető munkát találjon, azt viszont magától értetődőnek vette, hogy Simin összehangolja a munkát és az ápolási feladatokat. És mellesleg az összes házimunkát is, ugyanis Simin távozása után Nadirnak még azt is a lányuktól kell megkérdeznie, hol tartják a teát.

Jóindulatú férfiak gyakran hangoztatják, hogy ők amennyire csak tudnak, „segítenek” a háztartásban és a gyereknevelésben. A „segítés” szó azonban már eleve azt sugallja, hogy ez nem az ő feladatuk (a munkakörünkbe tartozó hivatali feladatokban nem „segítünk”, hanem kötelességből elvégezzük őket). Még azokban a háztartásokban is, ahol a férfiak elég sok munkát magukra vesznek, gyakran érzékeltetik, hogy ezt szívességből csinálják, a fő felelősség továbbra is a nőn (vagy nőkön) nyugszik. Egy Marjorie DeVault nevű antropológusnő sok családot megvizsgálva azt találta, hogy még ott is, ahol a férfi feladata a főzés, a feleség dönt arról, mit egyenek. Persze sok nő ragaszkodik is ehhez a feladatához, hiszen végre egy terület, ahol irányító szerepet kaphat. A megoldás tehát nem feltétlenül a „majd átveszem helyetted, drágám”, hanem egy olyan családmodell, ahol a felnőtt családtagok közösen irányítanak és egyformán vállalják a felelősséget a háztartási feladatokért.

Ajánlom ezt a férfiak figyelmébe, így a karácsonyi készülődés közepén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése