A film főhőse csaknem lehetetlen feladatot kap: munkaadója, a cigarettagyár nevében reklámoznia kell a dohányzást a baromira egészségtudatos Amerikában. Egy tévés vitaműsorban, ahová a dohányzás ellenzőivel együtt hívják meg, bejelenti: cége nagyon is tisztában van a fiatalok dohányzásának egészségügyi kockázataival, és éppezért többmillió dollárt fog fordítani egy fiatalokat megcélzó dohányzásellenes kampányra. A trükk bejön: hirtelen a cigigyártók lesznek a jófiúk, és senkiben se merül fel többé, hogy ha ők és versenytársaik nem lennének, az egész kampányra nem lenne szükség.
A megfelelő PR nagyon jól tudja befolyásolni a közhangulatot és piedesztálra emelni vagy éppen démonizálni arra érdemtelen embereket vagy csoportokat. Ilyesmi történt az idén a pride-szervezőkkel egy transzneműekkel és szexmunkával foglalkozó workshop kapcsán. A pride nem zárkózott el totálisan, sőt megjelentette programfüzetében az eseményt, de azt kérte, hogy ne a pride égisze alatt és külső helyszínen történjék. Erről volt kisebb vita a facebookon, de nem túl nagy. Egészen addig, míg egy internetes hírportál rá nem harapott a dologra, és „kirekesztő a pride!” szlogennel démonizálni nem kezdte a programsorozat szervezőit. Kirekesztőnek lenni pedig (legalábbis szélsőjobbos körökön kívül) halálos bűn, ezért aztán LMBTQ és heteró emberek tömegei – akik amúgy a „kurva” szót használják első számú sértésként a promiszkuis emberekre, a számukra ellenszenves nőkre vagy épp a BKV-ra, és valószínűleg nem választanának barátként egy szexmunkást – felháborodott kommentek tömkelegével árasztotta el a cikket, valamint a pride facebook oldalát.
A pride-szervezők persze egy ilyen workshop ötletére nem tudtak volna olyat lépni, ami mindenkinek megfelel, hiszen a transzneműek közül sokakat mélységesen felháborít az a sztereotípia, ami őket a szexmunkásokkal azonosítja, a transzok más (az előbbivel átfedésben levő) csoportja pedig feministaként utasítja el a szexmunkát. (Van szexmunka-párti feminizmus, de Magyarországon ennek nem igazán láttam nyomait se transz-, se cisznemű körökben.) Fennállt tehát a veszély, hogy ha a Szivárvány Misszió Alapítvány befogadja ezt a beszélgetést a pride programjai közé, az súlyos töréshez vezet az LMB és a transznemű közösség között, főleg, hogy az utóbbiak eleve gyanakodva állnak hozzá a többségükben cisznemű LMBQ emberek szervezte eseményekhez; akkor az lett volna a nagy hír, hogy a pride-szervezők a transznemű emberekkel szemben kirekesztőek. A Szivárvány Misszió tehát választhatott, kivel kerül ellentétbe, és ők inkább a szexmunkásokat választották, mint az LMBTQ közösség egy fontos és meghatározó szeletét. Tény, valaki így is perifériára került, de a magyar viszonyok között nem igazán lehetett másképp feloldani a helyzetet. Ráadásul, ismétlem, a pride valamilyen szinten befogadta ezt a beszélgetést, hiszen megjelentette programjai között. Az, hogy a pride megnyitója előtt történt, nem jelent semmit; máskor is voltak már megnyitót megelőző, de a pride-hoz tartozó programok (és nemcsak nálunk, hanem pl. a szintén múlt héten lezajlott helsinki pride-on is).
Adva van tehát egy értékkonfliktus, amit viszont fel lehet használni arra, hogy lejárassák a pride-ot, és ez egyeseknek nagyon jól jön. Hiszen az utóbbi időben megfigyelhető, hogy egyre többen jönnek el a felvonulásra, liberális körökben egyre inkább sikk kiállni az LMBTQ emberek jogaiért. A tolerancia és az esélyegyenlőség, ha szűk körben is, de elvárássá válik, és ezt többé nem lehet agresszívan hadonászó ellentüntetők útján meghiúsítani. Saját fegyverével kell tehát a pride ellen fordulni: bebizonyítani, hogy az LMBTQ egyesületek a kirekesztőek. Ezzel nemcsak azt érjük el, hogy egy csomóan (LMBTQ és heteró emberek egyaránt) felháborodásból tüntetőleg nem mennek el a pride-ra, hanem azt is, hogy az átlag heteró olvasó megerősítve érezheti magát: jogában áll az LMBTQ embereket elutasítani, hisz lám, azok milyen intoleránsak. Nem értékkonfliktusként, hanem kirekesztésként írni a szexmunka-beszélgetéssel kapcsolatos történetről ugyanolyan PR-fogás, mint a dohányzásellenes kampányt támogató cigarettagyár. Készen kínál egy értelmezést arról, kik a jók és kik a rosszak, az olvasók pedig – akár az intelligens, általában gondolkozó emberek – nem kérdőjelezik meg, mert bedobott egy olyan kulcsszót (fiatalok egészsége, illetve kirekesztés), amelyre sokmindenki automatikusan, a helyzet átgondolása nélkül reagál. És ez azok malmára hajtja a vizet, akik ellenzik a pride-ot, de nagyon nem szeretnének intoleránsnak látszani: végre van ürügy úgy homofóbnak lenni, hogy az nem kerül ellentmondásba liberális image-ünkkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése