A queerelmélet képviselői - ha éppen el tudnak szakadni a brit és francia irodalom klasszikusaitól - nagyon eredeti és releváns kérdéseket tudnak föltenni. Stevent például az érdekelte, hogyan befolyásolja a heterók identitását az a tény, hogy a melegek egyre láthatóbbak. Elkezdett hát interjúzni a heteroszexuális identitásról. Érdekes eredményre jutott. Számos heteró fiatalt talált, akik számára a szexuális orientáció egyszerűen nem fontos. Nem tesznek különbséget melegek és heterók között, simán lemennek meleg barátaikkal akár buzibárba is, és leszarják, ha valaki melegnek nézi őket. (Persze Steven ezeket a fiatalokat Amerikában találta; nem tudom, nálunk mi lenne a helyzet.) Vannak azonban másfajta fiatalok is, főleg azok, akik valamilyen - pl. faji - szempontból már hátrányos helyzetből indulnak. Ők nem engedhetik meg maguknak, hogy ilyen lazák legyenek, és lépten-nyomon hangoztatják heteroszexualitásukat.
Itt van például Miguel. Szeret öltözködni, de nagyon vigyáz, mit vesz föl, nehogy túl buzis legyen. Sorra dönti le a lányokat, de barátkozni nem akar velük, mert csak a buziknak vannak lány barátaik. Baráti köre tehát csupa srácból áll. Ők ugyan közel állnak egymáshoz, akár fizikai érintések szintjén is - Miguel elmesél egy esetet, amikor egy barátja feküdt az ágyon, ő melléfeküdt és átrakta a térdén a lábát - de ez nem buziság, hiszen nemi szervek nem szerepeltek a történetben, vagyis nincs szexuális tartalma.
Azon túl, hogy vajon miért csak a nemi szervekhez kötődhetne szexuális tartalom, azon gondolkoztam, mennyire retteghet Miguel és a többi hasonló srác a lebuzizástól. Ami egyrészt mutatja, milyen intenzíven él tovább a homofóbia (mert pl. nem láttam még húsevőt, aki azért kerülné a salátákat, nehogy vegetáriánusnak nézze valaki), másrészt kicsit komplikálja a homofóbia és a nemi szerepek kapcsolatát. Sok okos ember (és mellesleg én is) mondogatja, hogy a homofóbia egyik gyökere a nemi szerepek merev értelmezésében rejlik. Úgy tűnik azonban, hogy a dolog körkörösen hat: egyesek épp a homofóbia miatt kezdik el "túljátszani" a nemi szerepüket. Ami pasik, mint Miguel, esetében oda vezet, hogy az érzelemkifejezésük minden helyzetben le van gátolva. Hímnemű barátaikkal nyilván nem kerülhetnek túl érzelmes kapcsolatba, mert még a végén valaki (pl. saját maguk) erotikusnak értelmeznék, de lányokkal se, mert igazi férfi nem barátkozik nőkkel, csak megkeféli őket. Ott maradnak tehát anélkül, hogy bárkinek is megnyílhatnának.
Tudom, hogy ők az elnyomók, de ezzel együtt szar nekik.
Valóban nem könnyű hetero férfinak lenni, mert mindig meg kell felelni a maszkulin szerepnek (erős, bátor, stb., stb.) Hogy a fenti férfi nem élheti ki a baráti intimitási (ölelés, simogatás) vágyait sem férfitársain, sem lánybarátaival (mert nincsenek)az még nem zárja ki, hogy megszeret egy lányt, akivel ezt az intimitást kiélheti ha van hozzá bátorsága. Ettől még szar neki, mert ott lapul benne a vágy, és megfosztja magát sok impulzustól. (nőnek lenni intimitás szempontjából talán könnyebb, bár gondolom itt is vannak nehezebb ügyek)
VálaszTörlés