Gillian Dunn, a leszbikus párok és a házimunka

***SPOILER***
Gillian kicsit aggódott, amikor elkezdte a kutatását arról, hogyan osztják el a leszbikusok a házimunkát. Hiszen ha kiderül, hogy itt is egyenlőtlenségek vannak, ahol pedig nincs nemi alapú elnyomás, baszhatjuk a feminizmust.

Függetlenül attól, hogy egyetért-e valaki ezzel a kitétellel (merthogy szerintem két nő közötti hatalmi különbség ugyanúgy eredhet a férfiuralomból), Gillian fellélegezhetett. A kutatásban részt vevő leszbikus párok dicséretesen egyenlő módon osztották el a házimunkát, odafigyeltek egymás igényeire, egyik sem helyezte magát a másik fölé. Azok, akik korábban éltek heteró kapcsolatban, mind azt mondták, hogy az sokkal korlátozóbb és egyenlőtlenebb volt, és milyen jó, hogy egy nővel nincs az a sok buta elvárás és teljesen szabadon alakíthatják ki a kapcsolatukat úgy, hogy mindkettőjüknek jó legyen.

Nekem kicsit gyanús ez az idealizált kép (amit megmagyaráz, hogy a párok saját beszámolóin alapszik, tehát senki nem figyelte, hogy tényleg mindkét fél ugyanannyit mosogat-e). Egyrészt látok rendesen egyenlőtlenségeket a környezetemben levő leszbikus kapcsolatokon belül. Sokan persze úgy magyarázzák, hogy megállapodtak (A jól keres, B munkanélküli, akkor A eltartja B-t), csakhogy a megállapodások nem mindig működnek maradéktalanul (amikor A otthagyta jól fizető állását egy számára nagyobb kiteljesedést nyújtó, ám rosszabbul fizető pályáért, B továbbra sem keresett állást és elvárta, hogy A eltartsa). Nem is szólva a nem házimunkán alapuló egyenlőtlenségeken, amikor például X elvárja, hogy Z részt vegyen az általa szervezett szabadidős programokon, viszont nem hajlandó elmenni a Z számára fontos eseményekre satöbbi.

Másrészt az ilyen kutatások mintha azt sugallnák, hogy két különböző nemű személy között nem lehet egyenrangú kapcsolat. Sokáig én is így gondoltam, de most azt hiszem, sikerült megtalálnom az ellenpéldát. Persze ez sokmindenen múlik. Az, hogy korábban mindkettőnknek meleg kapcsolataink voltak, biztos segít abban, hogy ne vegyünk magától értetődőnek semmiféle szerepleosztást. Ahogy minden tánc előtt megállapodunk, ki vezet és ki követ, ugyanúgy az olyan élethelyzetekben, ahol valamelyik félnek kellene kézbe venni a dolgokat (ki fizet az étteremben, ki foglalja le a szállást, akármi), közösen beszéljük meg, melyikünk legyen az. Lehet, hogy ez így fáradságosabb, viszont figyelembe veszi mindkettőnk igényeit. És persze tudatosságra is szükség van. Folyamatosan elemzem a saját viselkedésemet, nehogy magától értetődőnek vegyem a hagyományos női szerep elemeit. Ez nem azt jelenti, hogy an bloc elutasítom mindet, csak éppen nem gondolom, hogy a személy nemének korlátoznia kellene a viselkedését. Nem arról van szó, hogy sohase követnék, csak éppen ez egészen mást jelent egy olyan (tánc)partnerségben, ahol ugyanennyi erővel vezethetek is. Ha nem alapja egy kapcsolatnak a hagyományos férfi-nő leosztás, akkor egészen más jelentést kap, ha a gentleman karjában viszi át a hölgyet a vizes füvön, nehogy átázzon a cipője…