***SPOILER***
Valószínűleg mindannyian egy kurva nagy almafával kezdjük, aminek a terméséből majd hatalmas almatortát sütünk és ezáltal jót teszünk egy csomó emberrel. Azután sorra pusztulnak az almák különböző okok miatt. Az a kisebbik gáz, ha megeszik őket, hiszen végülis erre valók; ezzel ugyan mi magunk nem profitálunk majd belőlük, de a magam részéről ezt az oldalát még el tudom engedni (ellentétben pl. a Gengszterek fogadója ide vágó szereplőjével, hogy más filmet is behozzak). Csakhogy ahogy csökken az almák száma, úgy tudatosul bennünk, hogy az a mi almatortánk egyáltalán nem lesz nagy. Lehet, hogy alig pár ember ehet majd belőle. És akkor senki más nem fogja tudni, hogy létrehoztunk valamit, vagy hogy egyáltalán léteztünk.
Persze én is örülnék, ha az almafámon sok alma teremne és nagy eredményeket érnék el velük. Például egy csomóan meghallgatnák az előadásomat a nagy feminista konferencián és leesne nekik valami, könyvet írnék, amit ki is adnának és egy csomó ember elolvasná, netán hozzájárulhatnék intézményes gyakorlatok megváltozásához. Nem tettem le teljesen ezekről az ambíciókról, de tudatában vagyok annak, hogy nem feltétlenül valósulnak meg. De akármilyen kicsi almatortát sütök is végül, valaki talán mégiscsak megkóstolja; mondjuk egy egyetemista, aki felfedezi a disszertációk porlepte polcán és pont ebben talál egy inspiráló gondolatot. Na és ne feledjük el azokat sem, akik a fa gondozásában segítettek (pl. az úgynevezett adatközlőket). Azt hiszem, ők is profitálhatnak valamit a folyamatból (a filmben mindenesetre ez történik). És akkor nem volt fölösleges az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése