***SPOILER***
Helena enyhén szólva meg van lepve. 2 évaddal korábban anyja kitagadta, mikor megtudta, hogy ő finanszirozta egy barátja összes esküvői költségét (beleértve az összes vendég utaztatását Kanadába, merthogy Kaliforniában éppen akkor sem volt melegházasság). Most meg ugyanez az anya tanácsolja neki, hogy segitsen kisemmizett barátjának és vásárolja vissza a konkurrencia által lenyúlt kávézóját.
-Nem te mondtad mindig, hogy ne pénzen akarjak barátokat vásárolni?
-Buta vagy te, lányom-feleli Peggy Peabody, aki ugyan a halálán érzi magát, de ettől nem vált kedvesebbé egyetlen magzatához.-Ezek az emberek melletted álltak, amikor egy filléred se volt, és segitettek neked, igaz? Tehát nem kell megvásárolnod a barátságukat, mert már a birtokodban van.
Ez igy elég nyálasan romantikus tanmese (jó, hogy nem akarja elhitetni Helenával: kizárólag nevelési célzattal tagadta ki). Ami leginkább elgondolkodtat benne, az az elvárás, hogy barátaink "bizonyitsanak", mielőtt megbizhatnánk bennük. Helena őszinte ártatlansággal bizik meg mindenkiben, amit sokszor megsziv, viszont sok jót is cselekszik másokkal és azok ővele. Nemcsak adni, elfogadni se lenne képes, ha mindenkitől bizonyitékokat várna. Ahogyan nagyon sokan vannak, akik képtelenek segitséget elfogadni, olykor még közeli baráttól vagy családtagtól is. Mitől is félnek? Hogy túlzottan kiszolgáltatják magukat? Hogy a másik visszaélhet vele? (A saját anyám csak nem gondol már ilyet rólam...) Vagy egyszerűen nem képesek beismerni, hogy nekik is szükségük lehet valamire, amit a másik különösebb áldozat nélkül meg tud adni nekik?
Eszembe jut az a nemtomhány ember, aki megfagyott az otthonában ezen a télen. Lehet, hogy nem is voltak teljesen elszigeteltek, mint az ember elsőre gondolná. Talán csak képtelenek voltak segitséget kérni és elfogadni a barátaiktól.
… deep, deep thoughts … thanks for sharing! … they remind me the lines in Kohelet (The Book of Ecclesiastes):
VálaszTörlés“Two are better than one …. For if they fall, one will lift up the other; but woe to him who is alone when he falls, and there is no one to lift him.” (Kohelet, 4:9-10, Chai Lifeline English – Hebrew Edition, NY, 1995)
Talán attól, hogy kiszolgáltatják magukat, vagy nem akarják barátaikat terhelni, vagy lehet, hogy félnek, hogy majd viszonozni kell. Alapból jó lehet a egy bizonyos fokú bizalom, de kellő körültekintés elengedhetetlen. Én magam szívélyes, de tartózkodó vagyok idegenekkel, csak ha már minimálisan megismertem, felmértem, akkor tudok őszintén kommunikálni.
VálaszTörlésSzámomra adni jobb, de nem azért mert én angyal vagyok :-), hanem mert annak megvan a lelki haszna, azaz jobbnak gondolhatom magam.
Nyilván nem idegenekről beszéltem, hanem barátokról. Ami meg az adakozás lelki hasznát illeti: persze, nyilvánvalóan van neki. (Ezért is vitatkoznak a pszichológusok, hogy létezik-e valódi altruizmus, vagy igazából nem, hiszen ha jól érzed magad attól, hogy másoknak segítettél, akkor tkp. magadért is tetted... de szerintem ez igazából elég fölösleges vita.)
VálaszTörlés