***SPOILER!***
Ázsia kevésbé távoli részein még ma sem nagyon ritka az úgynevezett becsületgyilkosság: ha egy lány szégyent hoz a családjára, azok megölik, hogy kiköszörüljék a csorbát. Na de mi történik, ha az áldozat életben marad és feljelenti támadóit? Ez a ritka felállás történik Sabával, akit rangon aluli házassága miatt apja a folyóba dobott, de ő partra úszott és férje családjához költözött. Ha apja ellen vall, az egész életére börtönbe kerülhet. Itt azonban közbelépnek a falu vezetői: megpróbálják meggyőzni Sabát, hogy bocsásson meg az elkövetőnek a közösség érdekében. Saba szülei és férje ugyanis ugyanabban a kis faluban laknak, és ha Saba nem bocsát meg, akkor mindkét család örökre kirekesztődik a közösségből. Saba a film elején ugyan nagyon határozottan igazságot követel, de túl sokan próbálják befolyásolni: végül megadja magát és megbocsát, ami a pakisztáni törvények értelmében ahhoz vezet, hogy a vádat elejtik.
A filmet azért tanulságos figyelmesen nézni, mert szemben az iszlámmal kapcsolatos gyakori sztereotípiával kiderül, hogy egyáltalán nem alapeleme a vallásnak a nők ilyenfajta kezelése. A megszólaló bíró és rendőrfőnök is hithű muszlim, ők mégis amellett kardoskodnak, hogy az elkövető kerüljön börtönbe, és egyértelműen a nők jogai mellett foglalnak állást. A falu vezetői sem az iszlámot hozzák fel érvként, hanem a közösséget, amelynek árt, ha két család között feszültség van. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az iszlám ugyanolyan széles körben elterjedt és ezáltal sokszínű vallás, mint a kereszténység, és mindenhol ráépül a helyi kultúrára és hagyományokra. Ahogyan például a kereszténység különböző irányzatai között is vannak olyanok, amelyek elnyomják a nőket és olyanok, amelyek minden nemet egyenjogúként kezelnek, ez más vallásokra is igaz lehet. (Nemrég egy barátom, aki korábban Sri Lankán élt, elmondta, hogy a nálunk toleráns vallásnak ismert buddhizmus ottani képviselői között sokan véresszájú homofóbok.)
Daniel Miller antropológus, aki a Facebook hatásait kutatja, egyik könyvében megjegyzi: hajlamosak vagyunk idealizálni a hagyományos közösségeket és keseregni elvesztésükön, pedig ezek nagyon gyakran durván kontrollálják tagjaikat és korlátozzák őket személyes szabadságukban. A filmbéli közösség jó példa erre: a közösség érdeke felülírja nemcsak az egyéni boldogságot, hanem az állami igazságszolgáltatást is. Kis falvakban élő LMBT+ emberek gyakran számolnak be hasonló élményekről - ugyanakkor más (gyakran kevésbé hagyományos) kis közösségekben olyan normák uralkodnak, amelyek a nyitottságon és az elfogadáson alapulnak. Ilyen szinten kellene tehát megcélozni a változást ahelyett, hogy például adott vallásokat vagy népeket kiáltsunk ki bűnbaknak.
2019. október 21., hétfő
2019. október 7., hétfő
Konzervatív Jani és Antifeminista Anni
https://eszmetar.wordpress.com/2019/10/06/konzervativ-jani-egy-napja/?fbclid=IwAR2Ul7KLckrE6Y147Eawsmr1kXl9_AxiIMrvG_xerI-uYeSS9KSaJYRNOsE
Egy feminista csoportban merült fel, hogy kellene egy hasonlót írni a feminizmus vívmányairól. Amint elkezdtem gondolkodni, rájöttem, hogy ez nehéz dió lesz. Egyrészt egy csomó olyan dolgot, amit Nyugaton a feministák vívmányának tartanak - például azt, hogy egy nő pénzkereső munkát végezzen - nálunk inkább a szocializmusnak tudják be (bár jóval korábban is történt lobbizás a témában). A magyar nőjogi reformerek egy részére nem feministaként szoktunk gondolni. Ezenfelül - akármennyire ciki - jómagam is többet tudok a külföldi (főleg angolszász) feminista mozgalmakról, mint a magyarországiakról. Az alábbiakban leírt történet ezért viszonylag nagy mértékben arra támaszkodik, amit külföldi olvasmányaimból tudok. Ráadásul vannak benne olyasmik (például a Brúnós rész), ami nem biztos, hogy Magyarországon is megállná a helyét. Ezekkel a fenntartásokkal - amelyek szerintem szépen rávilágítanak arra is, többek között milyen nehézségek állnak nálunk a feminizmus megismertetésének útjában - fogadjátok szeretettel Antifeminista Anni egy napját.
Antifeminista Anni reggel fölkel, kimegy a konyhába, és reggeli kávéja mellett elolvassa kedvenc konzervatív újságját. Ezt azért teheti meg, mert annak idején korai nőjogi reformerek kiharcolták, hogy a lányokat is megtanítsák írni-olvasni az iskolában. Ezt követően Anni felöltözik: kedvenc nadrágkosztümjét veszi föl; hála azoknak a nőknek, akik a 19. század vége felé küzdelmet indítottak a kényelmetlen és egészségtelen női ruhák ellen, ma már nőként is viselhet nadrágot (https://torimaskepp.blog.hu/2017/10/06/amikor_a_nok_is_elkezdtek_nadragot_viselni). Mivel Brunszvik Teréznek köszönhetően a 19. század óta léteznek Magyarországon óvodák (http://montazsmagazin.hu/hires-magyar-nok-brunszvik-terez/), Anni rábízhatja kisfiát az óvónőkre, nem kell egész nap otthon maradnia vele. Ez jó hír, mert szereti a munkáját: egy jól menő magánklinikán dolgozik orvosként. Persze ezt se tehetné meg a feministák nélkül, hiszen a nők sokáig nemcsak egyetemre nem járhattak, de az orvosi hivatástól, különféle nevetséges indokokkal, kifejezetten eltiltották őket; az első magyar orvosnő 20 évet küzdött, hogy diplomát kaphasson (https://bpromantikaja.blog.hu/2018/08/01/az_elso_orvosno_aki_20_even_keresztul_kuzdott_a_diplomaert).
Anni kávészünetben elcseveg kollégájával, Brúnóval. Brúnónak nagyon tetszik Anni és sokszor fantáziált már arról, hogy letaperolja a folyosón, ám pontosan tudja: ilyen esetben Anni feljelentené szexuális zaklatásért, és a bíróság azt az érvét sem fogadná el, hogy de hiszen Anni feszes nadrágot és kivágott blúzt viselt. Ezért Brúnó inkább visszafogja magát.
Anni értesítést kap a banktól, hogy megérkezett a fizetése; szemben azokkal az időkkel, amikor a nő fizetését is a férje kapta, most már saját maga rendelkezhet fölötte, sőt külön bankszámlája is lehet. Úgy dönt, hogy a pénz egy részét annak a nyaralónak a felújítására fordítja, amit szüleitől örökölt és továbbra is az ő nevén van; persze a 19. században férjezett nőként nem lehetett volna saját tulajdonú ingatlana.
Munka után beugrik egy nőgyógyász kollégájához és felírat magának fogamzásgátlót; szerencsére a hatvanas évek feministái kiálltak azért, hogy a nők maguk rendelkezhessenek a testük felett, így szabadon szeretkezhet a férjével akkor is, ha éppen nem akar teherbe esni. Ezután sem kell sietnie haza, hiszen ma férje megy az óvodába a gyerekért és készíti el a vacsorát - a feministák hatására egyre inkább elterjedt az a gondolkodás, hogy az apáknak is részt kell vállalniuk a gyereknevelésből és a háztartási munkákból. Ezért Anni nyugodtan elmehet a pártgyűlésre. Pártja őt is indítja képviselőjelöltként a közelgő választásokon, hiszen a szüfrazsettek tevékenységének köszönhetően a nők nemcsak választójogot kaptak, de ők maguk is választhatóak lettek politikai pozíciókra (http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/harc_a_noi_jogokert_szufrazsettek).
A hosszú nap végén Anni elégedetten száll be a kocsijába. Úgy érzi, nagyon hatásos beszédet mondott a pártgyűlésen arról, miért kell megfékezni a feminizmust, hiszen a feminizmus alapból forgatná fel azt a világot, amelyben élünk.
Egy feminista csoportban merült fel, hogy kellene egy hasonlót írni a feminizmus vívmányairól. Amint elkezdtem gondolkodni, rájöttem, hogy ez nehéz dió lesz. Egyrészt egy csomó olyan dolgot, amit Nyugaton a feministák vívmányának tartanak - például azt, hogy egy nő pénzkereső munkát végezzen - nálunk inkább a szocializmusnak tudják be (bár jóval korábban is történt lobbizás a témában). A magyar nőjogi reformerek egy részére nem feministaként szoktunk gondolni. Ezenfelül - akármennyire ciki - jómagam is többet tudok a külföldi (főleg angolszász) feminista mozgalmakról, mint a magyarországiakról. Az alábbiakban leírt történet ezért viszonylag nagy mértékben arra támaszkodik, amit külföldi olvasmányaimból tudok. Ráadásul vannak benne olyasmik (például a Brúnós rész), ami nem biztos, hogy Magyarországon is megállná a helyét. Ezekkel a fenntartásokkal - amelyek szerintem szépen rávilágítanak arra is, többek között milyen nehézségek állnak nálunk a feminizmus megismertetésének útjában - fogadjátok szeretettel Antifeminista Anni egy napját.
Antifeminista Anni reggel fölkel, kimegy a konyhába, és reggeli kávéja mellett elolvassa kedvenc konzervatív újságját. Ezt azért teheti meg, mert annak idején korai nőjogi reformerek kiharcolták, hogy a lányokat is megtanítsák írni-olvasni az iskolában. Ezt követően Anni felöltözik: kedvenc nadrágkosztümjét veszi föl; hála azoknak a nőknek, akik a 19. század vége felé küzdelmet indítottak a kényelmetlen és egészségtelen női ruhák ellen, ma már nőként is viselhet nadrágot (https://torimaskepp.blog.hu/2017/10/06/amikor_a_nok_is_elkezdtek_nadragot_viselni). Mivel Brunszvik Teréznek köszönhetően a 19. század óta léteznek Magyarországon óvodák (http://montazsmagazin.hu/hires-magyar-nok-brunszvik-terez/), Anni rábízhatja kisfiát az óvónőkre, nem kell egész nap otthon maradnia vele. Ez jó hír, mert szereti a munkáját: egy jól menő magánklinikán dolgozik orvosként. Persze ezt se tehetné meg a feministák nélkül, hiszen a nők sokáig nemcsak egyetemre nem járhattak, de az orvosi hivatástól, különféle nevetséges indokokkal, kifejezetten eltiltották őket; az első magyar orvosnő 20 évet küzdött, hogy diplomát kaphasson (https://bpromantikaja.blog.hu/2018/08/01/az_elso_orvosno_aki_20_even_keresztul_kuzdott_a_diplomaert).
Anni kávészünetben elcseveg kollégájával, Brúnóval. Brúnónak nagyon tetszik Anni és sokszor fantáziált már arról, hogy letaperolja a folyosón, ám pontosan tudja: ilyen esetben Anni feljelentené szexuális zaklatásért, és a bíróság azt az érvét sem fogadná el, hogy de hiszen Anni feszes nadrágot és kivágott blúzt viselt. Ezért Brúnó inkább visszafogja magát.
Anni értesítést kap a banktól, hogy megérkezett a fizetése; szemben azokkal az időkkel, amikor a nő fizetését is a férje kapta, most már saját maga rendelkezhet fölötte, sőt külön bankszámlája is lehet. Úgy dönt, hogy a pénz egy részét annak a nyaralónak a felújítására fordítja, amit szüleitől örökölt és továbbra is az ő nevén van; persze a 19. században férjezett nőként nem lehetett volna saját tulajdonú ingatlana.
Munka után beugrik egy nőgyógyász kollégájához és felírat magának fogamzásgátlót; szerencsére a hatvanas évek feministái kiálltak azért, hogy a nők maguk rendelkezhessenek a testük felett, így szabadon szeretkezhet a férjével akkor is, ha éppen nem akar teherbe esni. Ezután sem kell sietnie haza, hiszen ma férje megy az óvodába a gyerekért és készíti el a vacsorát - a feministák hatására egyre inkább elterjedt az a gondolkodás, hogy az apáknak is részt kell vállalniuk a gyereknevelésből és a háztartási munkákból. Ezért Anni nyugodtan elmehet a pártgyűlésre. Pártja őt is indítja képviselőjelöltként a közelgő választásokon, hiszen a szüfrazsettek tevékenységének köszönhetően a nők nemcsak választójogot kaptak, de ők maguk is választhatóak lettek politikai pozíciókra (http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/harc_a_noi_jogokert_szufrazsettek).
A hosszú nap végén Anni elégedetten száll be a kocsijába. Úgy érzi, nagyon hatásos beszédet mondott a pártgyűlésen arról, miért kell megfékezni a feminizmust, hiszen a feminizmus alapból forgatná fel azt a világot, amelyben élünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)