2022. november 26., szombat

Takács Judit: Meleg század - egy visszaeső homoszexuális vallomása



 Anélkül, hogy kisebbíteni akarnám Takács Judit mint kutató és szerző érdemeit, számomra a könyv talán legizgalmasabb része az egyik függelékben idézett levéltári forrás volt: egy homoszexualitás miatt letartóztatott férfi vallomása, aki élete minden azonos nemű kapcsolatát felidézi több évtizedre visszamenőleg. Míg a harmincas-negyvenes években nagyrészt életkorban hozzá illő partnerei voltak, az utolsó esetekben már fiatalkorú, akár 14 évnél fiatalabb fiúkkal próbálkozott. Elgondolkodtam, vajon mi lehet ennek az oka?

Nyilvánvaló, hogy a vallomástevő nem kezdettől fogva pedofil és nem is valószínű, hogy később azzá vált volna. Viszont nagyon gyakran azok a felnőttek nyomulnak fiatalkorúakra, akik számára a hozzájuk hasonló korú emberekkel való kapcsolat nem opció - jó (azaz inkább illusztris) példa erre a római katolikus egyház, amelynek sok papja úgy véli: egy gyerek kevésbé buktathatja le, mint egy felnőtt titkos szerető. Kurimay Anita Queer Budapest című könyvéből kiderül, hogy bár a homoszexualitás Magyarországon a 19. század vége óta bűncselekménynek számított, igazából csak az 50-es évektől kezdték aktívan üldözni és a melegeket nagy számban börtönbe csukni, vagy zsarolással arra kényszeríteni, hogy jelentsenek az ÁVH-nak. A férfi, akinek vallomását olvashatjuk a könyvben, talán azért kezdett el kamaszfiúkkal próbálkozni, mert többször megütötte a bokáját álruhás rendőrökkel, és biztosra akart menni.

Mindebből az jön ki, hogy minél elnyomóbb egy közeg (egy ország vagy azon belüli intézmény, például egyház) a homoszexualitást illetően, annál nagyobb veszélynek teszi ki a gyerekeket és kamaszokat. Ezt üzenjük a római katolikus egyháznak, de akár azoknak az államoknak is, amelyek - mint Oroszország, amely újabb homofób törvény meghozatalára készül - megnehezítik meleg polgáraiknak, hogy félelem nélkül, egyenrangú kapcsolatokban éljenek.

2022. november 2., szerda

Terry Pratchett: Interesting Times - tanárból haramia


 

Régi kedvencünk, Rincewind (a magyar neve asszem Széltoló, ő van a képen, aminek forrása a wikipedia) ebben a regényben egy csapat haramiával találkozik a sivatagban. Döbbenten értesül róla, hogy egyikük valaha tanár volt, és megpróbál magyarázatot keresni a furcsa pályaváltásra.

- De hát a nélkülözés, a szörnyű veszélyek, az, hogy mindennap az életét kockáztatja...-sorolja, mire a másik arca felderül:

- Ó, hát maga is volt tanár?

Lehet, hogy Magyarországon ezt a poént sokan lassan már nem is értik, hiszen tanárnak lenni veszélyes üzemmé vált. Az életveszélyes iskolaépületek és a kirúgás állandó veszélye mellé most az is becsatlakozott, hogy a tanárok lettek az első számú közellenség, felváltva ezzel a civil szervezeteket, migránsokat, LMBT+ embereket és KATÁ-sokat (közben volt néhány rövidebb életű ellenségcsoport is, mint a COVID-lezárások alatt a nyugdíjasok). Az egy dolog, hogy ha bárki ki mer állni a jogaiért, az azonnal átkerül a rendszer ellensége kategóriába (ilyen szempontból szépen visszaidézve az 50-es éveket). De ráadásul az ilyen embereket azonnal csoportnak tekintik, akkor is, ha korántsem egységes a fellépésük, és a közhangulat ellenük fordul. Ez az úgynevezett jobboldali identitáspolitika, amely szemben baloldali változatával - amely adott kisebbségek jogaiért áll ki - egy jogokkal rendelkező, pozitív identitású többséget állít szembe olyan kisebbségi csoportokkal, amelyeket alacsonyabb rendűnek vagy a "nemzet" fogalmán kívülinek tekint. Magyarországon azonban nemcsak a hagyományosan már meglevő csoportok válnak ilyen módon kirekesztetté, hanem a fordítottja is igaz: aki a rendszer ellen mer beszélni, azonnal besorolódik egy nemkívánatos csoportba. Ahogyan a melegség stigmája - Goffman fogalmával élve - ragadós stigma, vagyis az LMBT+ emberek mellett kiálló szövetségeseket is sújtja a homofóbia, ugyanígy a kormánypárti hír- és közösségi média szerint a tanárok mellett kiállni is minimum lúzerségnek, de adott esetben erkölcstelenségnek minősül. Vagyis aki nem akar kirekesztődni, jobban teszi, ha nem vállal szolidaritást egyetlen hátrányos helyzetű csoporttal sem. Így alakul ki az a furcsa politika, amely éppen a folyamatos (virtuális) csoportképzés által szigeteli el egymástól az embereket és ássa alá a társadalmi szolidaritást.