Sérülnek-e az oltatlanok emberi jogai?

 

Ez a mém kezdett el keringeni a közösségi médiában. Mondjuk az alatta levő szöveg nehezen értelmezhető; vagy azt jelenti, hogy oltottak és oltatlanok között nem kéne különbséget tenni ("Magyarok vagyunk, nem oltottak vagy oltatlanok") vagy azt, hogy mi, akik a mémet terjesztjük, a nem oltottak és az oltatlanok táborából kerülünk ki (nekem ez egy és ugyanaz, de mindegy). De azon túl, hogy ezek a nagyon magyarok nem tudnak az anyanyelvükön fogalmazni, több más probléma is van a mémmel.

1. Az oltottság nem=védettségi igazolvány. A fertőzésen már átesettek is kapnak (elvben) védettségit, míg egy csomó oltott ember technikai malőrök miatt nem kapja meg. Ismerek olyan transz embert, aki azért nem kérte a védettségit, mert nem akar még egy olyan dokumentumot, ami a holt nevére szól (minthogy ugye a 33-as miatt a születési nevét kell feltüntetni az igazolványon). Szóval vannak oltottak védettségi nélkül, és vannak olyanok, akiket sose oltottak be, mégis van védettségijük.

2. Az, hogy valaki járványügyi kockázatot jelent és ezért korlátozzák, nem emberi jogi jogsértés. Évtizedek óta fennáll az a gyakorlat, hogy bizonyos afrikai és ázsiai országokba csak adott oltások (pl. malária elleni) beadatása után lehet belépni. Most annyi történt, hogy Európában is megjelent egy olyan járvány, ami ezt szükségessé teszi. Mivel nagyon kevesen vannak, akik egészségügyi okokból nem kaphatják meg a Covid-oltást, mindenkinek szabad választása eldönteni, hogy beoltatja magát vagy (mondjuk) nem jár zenés-táncos rendezvényekre (mert ugye most már csak ilyesmiken kérnek Magyarországon védettségit). Az oltatlanok korlátozások miatti hőbörgése alapvetően egy feljogosítottság-érzésből fakad: megszokták, hogy itt Európában nem korlátozzák őket egészségügyi okokból, és felháborodnak azon, hogy most mégis, miközben esetleg pont ők paráznak azon, hogy "a migráncsok" majd behurcolják ide is a mindenféle fertőzéseket. Ez azért durván kettős mérce. (Mindettől függetlenül jogosnak érzem azt a kritikát, hogy Magyarországon miért nem váltja ki a negatív teszt az oltást, ahogyan a legtöbb nyugati országban - ha valakit aznap vagy akár ott helyben letesztelnek, arról higgyük már el, hogy negatív. Csakhogy szerintem a magyar állam nagyon nem akarja, hogy sokan teszteljék magukat, nehogy véletlenül kiderüljön, hogy mégse olyan kevés fertőzött van Magyarországon, mint ők mondják.)

3. Ami a legproblémásabb: ez a mém durván félreérti az emberi jogok fogalmát. Az emberi jogok ugyanis olyasmikre vonatkoznak, mint a tisztességes eljáráshoz, a szabadsághoz (értsd: nem fogvatartás), az oktatáshoz vagy a biztonsághoz való jog. (Részletesen lásd az Emberi Jogok Európai Egyezményében: 

https://edoc.coe.int/en/european-convention-on-human-rights/5600-emberi-jogok-eurpai-egyezmnye.html). Nem szerepel köztük, hogy jogod van étterembe vagy diszkóba járni. Az, hogy "alapvető emberi jogokat" emlegetnek a járványügyi korlátozások kapcsán, kifejezetten káros, mert elhiteltelenítik azoknak az embereknek a harcait, akiknek valóban emberi jogai sérülnek, és akiknél nem a saját döntésükön múlik, hogy hátrányos helyzetbe kerülnek-e, mert vagy már eleve abba születtek (romák és más etnikai kisebbségek), vagy önhibájukon kívül kerültek bele és önerőből nem tudnak belőle kijönni (menekültek, hajléktalanok). Vagyis azok az oltatlanok, akik emberi jogaikra hivatkozva hőbörögnek, amiért nem engedik őket be a moziba, valójában nagyon sokat ártanak az emberi jogoknak.

Az István, a király, az augusztus 20-i rózsaszín csodaszar(vas) és a nacionalizmus egyéb anomáliái

 Augusztus 20-ra minden eddiginél látványosabb ünnepséget ígértek, és meg is tartották. Hosszú menet vonult végig az Andrássy úton, benne sámánok, csodaszarvas (a rózsaszínt végül levették róla, így átlátszó volt),  turul... vagyis a Magyarországot kereszténnyé tevő és a pogány magyarok hitét tűzzel-vassal irtó királyunkra sikerült egy olyan rendezvénnyel megemlékezni, amely pont ennek a kiirtott pogány vallásnak a szimbólumait mutogatja.

(kép: Euronews magyarul)

A nacionalizmus eleve problémás sztori. Egyrészt ugye viszonylag kevés az olyan ősi hagyomány, amely pontosan illeszkedik a 18-19. században megalkotott nemzetek határaihoz (erről itt írtam: https://mmreflexiok.blogspot.com/2021/01/buso-kapitoliumban-avagy-ne-higgyuk-mar.html). Másrészt minden nemzet történetében lehetnek ellentmondásos vagy ciki elemek, amikkel valamit kezdeni kéne. Ilyen valamit kezdés lehet mondjuk az, ha egyértelművé tesszük, hogy nemzeti múltunk adott elemére nem vagyunk büszkék ("Amerika az emberi jogok élharcosa, kivéve a rabszolgaság idején, az tényleg gáz volt"). Ha ezt nem nyilvánítják ki ilyen egyértelműen, akkor jöhetnek olyan gubancok, hogy mondjuk a holland mainstream az ország toleráns légkörére büszke, a szélsőjobb viszont az egykori gyarmatbirodalomra. Magyarországon még bonyolultabb a sztori, mert az egymásnak ellentmondó elemek ugyanazt a történelmi kort jellemzik.

Szörényiék voltak azok az István, a király rockoperában, akik a rendszerváltás környékén először használták a pogány magyar vallást az ellenállás jelképeként, szemben az idegen uralomnak való behódolással; ez utóbbi egy olyan társadalmi közegben, amiben a kereszténység alig volt jelen a közbeszédben, egyértelműen azonosítható volt a szocialista blokkal. Az pedig egyértelmű volt, melyiket tekintették jobbnak az alkotók és a közönség: István szerepére beosztották az akkor még tök no-name Varga Miklóst, míg a pogányok szerepére olyan szupersztárokat, mint a Bill, a Nagy Feró vagy a Vikidál, az egyértelmű top sláger pedig a Szállj fel, szabad madár! lett. Szóval tényleg van hagyománya annak, hogy az ősi magyar vallást azonosítsuk a nemzeti identitással és önrendelkezéssel, szembeállítva a kereszténység internacionalizmusával. A probléma akkor keletkezik, ha valakik a kereszténységet is ugyanennek a nemzeti identitásnak a részévé próbálják tenni.

(fotó: imdb.com)

Persze lehetnének erre megoldások, például a fent említett változat, hogy megtagadjuk a kettő valamelyikét ("régen nem voltunk keresztények, hát az hiba volt, nem vagyunk rá büszkék, úgyhogy inkább hangsúlyozzuk a történelmünk keresztény elemeit" vagy fordítva). Csakhogy Magyarország vezetői olyan mértékű kisebbségi érzésben szenvednek, hogy muszáj nekik MINDENMINDEN nemzeti elemet megtartani. És ebből lesznek olyan anomáliák, mint hogy első keresztény királyunkra rózsaszín (majd később áttetsző) csodaszarvassal emlékezünk.

The Truth About Gay Animals

 https://www.youtube.com/watch?v=qqPVs4yX5x0&ab_channel=RealWild

***SPOILER***

Sajnos rögtön az elején spoilerezek és elárulom: Scott a film végére számtalan bizonyítékot talál arra, hogy vadon élő, más nemű egyedekhez hozzáférő állatoknál is előfordul a homoszexualitás. Ezen felbátorodva meglátogatja azt a brit ex-minisztert, aki annak idején a mostani magyar homofóbtörvény szoftabb változatában (amely tiltotta az iskolákban a homoszexuális életforma "reklámozását", bármit jelentsen is ez) fontos szerepet játszott. A miniszterasszony, nem túl lelkesen, végignézi a filmfelvételeket, de kitart amellett, hogy akármilyen természetes is a homoszexualitás, az iskolában ne beszéljünk róla, "a gyerekeknek nem kell ilyesmiről hallani."

(kép: Pinknews)

Most egy pillanatra tekintsünk el attól, hogy itt most megint a szexre redukáljuk a homoszexualitást (beleértve amúgy magát Scottot is, akinek a devonshire-i bácsi hiába meséli, hogy két hím hattyú közösen alapított családot, ő csak "akciót" akar látni), mert úgy érzem, megfogtuk a homofóbtörvény mögött rejlő attitűdök lényegét. Ez pedig nem más, mint a prüdéria. A szex az fúj, nem szabad róla beszélni, még kevésbé nézni, és legjobb, ha az ártatlan lelkű 18 éven aluliak nem is hallanak róla. (Az, hogy szóban forgó ártatlan lelkű 18 éven aluliak mégis hogyan viszik tovább felnőtt korukban a családi és nemzeti vérvonalat, ha soha nem hallanak a szexről, ezekben az emberekben nem merül fel.) A homoszexuális szexről pedig pláne nem lehet beszélni, hiszen míg a heteróknak ott van alibinek a gyereknemzés, a melegségre ezt már nem lehet ráhúzni, tehát mindenképpen be kellene ismerni, hogy a szex örömet okoz (mármint ideális esetben persze). Márpedig a szexuális élvezet, az aztán tényleg baromi nagy tabu.

Eddig még az volt az álláspont, hogy az iskolában lehet szexuális felvilágosítást tartani, de csak bizonyos szervezeteknek (nyilván azoknak, akik szép virágnyelven a párkapcsolat szépségeiről beszélnek, teljesen kihagyva a szex fizikai oldalát). Ez most már eljutott odáig, hogy az iskola semmi ilyesmit ne csináljon, majd elmagyarázzuk mi otthon a gyereknek. Pedig tapasztalatom szerint azok a szülők, akik tényleg elég lazák és felvilágosultak ahhoz, hogy érdemben tájékoztassák gyereküket a szexualitásról, kevésbé szokták bánni, ha az iskola teszi ugyanezt. Ja, és a szexualitást, főleg homoszexualitást említő könyveket jól be kell csomagolni, nehogy a gyerek meglásson bármit, ami a szexre utal. (Mondjuk továbbra sem látom, hogy például Gerald Durrell Korfu-könyveinek Réber László tervezte borítói hogyan ronthatnák meg a gyerekeket, hiszen semmi homo- és biszexualitás nem látható rajtuk. Ha valaki rájön, hogy a könyvekben viszont de, és lefóliázzák, szegény Réber László forog majd a sírjában. Én csakazértis ideteszem az egyik borító képét - akit zavar a könyvesbolti csomagolás, itt megnézheti és megmutathatja gyerekének is:)

Persze ez az egész teljesen fölösleges hisztéria, hiszen a gyerekek nem hülyék. Már egész fiatal korban tudják, mi az a szex - vagy (Déri János szavaival) "emeletes kutyákat" látnak a parkban, vagy más állatokat a tanyán vagy az állatkertben, és aki az interneten pornót keres, nagyon hamar talál. És azok a gyerekek, akik előtt senki nem mer a szexről beszélni, a tiltott gyümölcs vonzerejének köszönhetően fognak keresni. És persze a homoszexuális pornóra még inkább rá fognak keresni, ha az még inkább tabu. Az internetről aztán jól felvilágosodnak maguktól, és mikor a szülő kényszeredetten elkezd a madarakról és a méhekről szövegelni, ők azt fogják kérdezni, mi az a mélytorkozás és ököldugásnál milyen mélyre érdemes felnyúlni. Csak azt nem fogják kérdezni, hogy mi az egésznek az érzelmi oldala, hogy működik a kölcsönös beleegyezés, hogyan figyeljünk oda a másik igényeire, mert ezek a pornóban fel sem merülnek.

Szóval érdemes túllépni a prüdérián - nemcsak azért, mert nagyon sok ember szexuális és érzelmi életét nyomorítja meg, hanem azért is, mert a szex tabusításával azt érjük el, hogy a jövő nemzedékeire a kiüresedett, olykor agresszív és extrém szexuális élet lesz majd jellemző. Tényleg megéri ezt azért, hogy ne kelljen átlépnünk saját határainkat és "illetlen" dolgokról beszélnünk?

A két pápa

A filmből kiderül: a katolikus egyház azért választotta meg Ratzingert pápának, mert megingott hatalmát a hagyományokhoz való visszatéréssel próbálta megerősíteni. Persze nem jött össze: Benny pápa idején robbantak ki a pedofilbotrányok, és hívők tömegei hagyták ott az egyházat. Maga Benny is rájött (legalábbis a film szerint), hogy ez nem volt jó húzás, ezért szánta utódjának az újító szellemű, liberálisabb Bergogliót. 

 Varga Judit pár napja kitett a Facebookjára egy Roger Scruton-idézetet: "“Az igazi oka annak, hogy az emberek konzervatívok, hogy ragaszkodnak azokhoz a dolgokhoz, amiket szeretnek, és meg akarják ezeket óvni a támadásoktól és a hanyatlástól", és hozzátette: "Konzervatívnak lenni jó!" Ha más nem is, a két pápa története megmutatja a hibákat ebben az érvelésben. Egyrészt azok a dolgok, amik "mindig is így voltak", nem feltétlenül tekinthetők pozitívnak, lásd az egyházi szexuális bántalmazás; viszont ha ezeknek rendszerszintű okai vannak (esetünkben az egyház tekintélyelvű felépítése, megspékelve a papi cölibátussal), csak rendszerszintű változással szüntethetők meg. 

Másrészt a világ folyamatosan változásban van, és azok a dolgok, amelyek adaptívak voltak évszázadokkal ezelőtt, nem biztos, hogy még most is azok. Erre az egyik jó példa az a Gulyás Gergely által felvezetett, de sokak által támogatott álláspont, hogy a szexuális felvilágosítás a szülők dolga és nem az iskoláé. Ez lehet, hogy jól működött az elmúlt évszázadokban, amikor a falusi gyerek amúgy is kiskorától fogva látta, mit csinálnak egymással a kutyák meg a malacok, sőt ha hagyományos magyar parasztházban élt (ahol mindenki egy szobában aludt) a saját szülei is, nem sok plusz infóra volt szüksége. Ma azonban egy városi gyerek egyrészt nem feltétlenül lát ilyen jeleneteket, másrészt az informatika fejlődésével a szexualitás területe is kibővült. Az internetnek döbbenetesen nagy százaléka pornó, ami teljesen fals képet ad az emberi szexualitásról, mivel a (felnőtt) pornófogyasztók igényei egyre inkább az extremitás irányába mennek (nyilván nem fizetnek olyanért, amit otthon is láthatnak, hanem valami izgalmasabb kell nekik). Így egy mai tinédzsernek jó eséllyel nem az az első infója a szexről, hogy az két ember szerelmének (és/vagy gyerek utáni vágyának, hogy még konzervatívabbak legyünk) kifejeződése, hanem hogy két vagy több ember, esetleg állatok bevonásával, erőszakos dolgokat művel. Plusz ott vannak a szexuális kizsákmányolás új formái, amelyek a szülő fiatalkorában még nem léteztek és elképzelhető, hogy nem is tud róluk: az online szexuális zaklatás, a grooming, a bosszúpornó és még sorolhatnám. Vagyis ebben a témában kifejezetten nem jó konzervatívnak lenni, mert részben az emberek megváltozott életkörülményei (városiasodás), részben a technika fejlődése miatt saját gyerekeinket veszélyeztetjük, ha nem bízzuk szakemberekre a felvilágosításukat. 

 A katolikus egyház maga is rájött, hogy konzervatívnak lenni rossz, amikor Bergogliót választották új pápának. És persze messze nem állítom, hogy minden problémás kérdésben Feri pápa alatt ideális fordulatot vett volna az egyház álláspontja, de legalább elkezdődött egy változás. A konzervativizmus nem adaptív, és ha ezt a világ egyik legkonzervatívabb intézménye, a római katolikus egyház is felismerte, ideje lenne a magyar politikai vezetésnek is.