Into the Wild

 ***SPOILER***

Chris McCandless a 90-as évek elején a szabadságot keresni ment ki az alaszkai vadonba, ami amúgy meg is valósult, csak arra is rá kellett jönnie, hogy a szabadság ennivaló nélkül meglehetősen problémás dolog. Végül éhen halt egy szigeten, amelyről nem tudott visszakeveredni a szárazföldre, mert nem kalkulált a tavaszi áradásokkal. Amikkel egyébként, ha eléggé utánaolvas, kalkulálhatott volna. A közelmúltban olvastam egy cikket arról, hogy Chris egyéb szempontokból sem volt eléggé felkészülve: túl kevés kaját vitt, a térképét és iránytűjét egy kamionban felejtette, amikor még stoppal utazott. Pedig ha ezek nála lettek volna, megtalálhatott volna egy halála helyétől alig 2 km-re fekvő élelmiszerraktárat.

Ezek alapján Christ a felkészületlenség és felelőtlenség mintapéldájaként is emlegethetnénk, ehelyett sokan egyfajta hőst látnak benne, és tömegek zarándokoltak el a Chris utolsó szállását jelentő 142-es buszhoz, amíg azt az alaszkai hatóságok el nem szállították (ez van a képen, amit a wikipédiáról szedtem), sőt azóta is. (Ezen zarándokok közül többen utánahaltak Chrisnek, bár jellemzően nem éhen, hanem a folyóba belefulladva.) Vélhetően mások is nagyon sokan telepednek ki az erdőbe és élnek évekig elzárva a társadalomtól, a természetre hagyatkozva (ellentétben Chrisszel, aki vitt magával valamennyi élelmet, a természetre hagyatkozásból pedig nem jött ki jól, mert sikerült mérgező hatású növényt is ennie, bár a mai álláspont szerint nem ez okozta a halálát). Belőlük mégsem lesznek hősök, csak abból, aki belehalt.

Érzek itt egy párhuzamot azzal, ahogy Magyarországon a Himalájában meghalt hegymászókhoz viszonyulnak. Suhajda Szilárd halála természetesen tragikus, és bár le tudták volna hozni. Ám őt, illetve korábban a szintén a Himalája áldozatául esett Erőss Zsoltot olyan szinten ünneplik, amiről például az Everestet szintén oxigén nélkül majdnem megmászó, ám épségben visszatért Klein Dávid nem is álmodhat. Gyakori üzenet, hogy Szilárd attól élt teljes életet, hogy oxigén nélkül mászott fel majdnem az Everestre, meg hogy ez az igazi elmélyülés, amikor az ember a hegyen egyedül van a gondolataival, így tudja igazán felfedezni önmagát. (Ezek a posztolók valszeg nem olvasták azokat a cikkeket, hogy manapság már tömegturizmus zajlik az Everesten, úgyhogy aki egyedül akar maradni a gondolataival, menjen inkább ki egy téli estén a Hajógyári-szigetre. Ott legalább az oxigénhiány se fogja totál leszívni az agyát, és effektíve érzékeli majd a gondolatokat, amelyekkel egyedül akart maradni.) Persze ott van a "minekmentoda" oldal is, meg hogy ne már ennyi pénzt beleöljenek egy emberélet megmentésébe, ami ismét szép látlelet az emberi élet értékéről a magyar társadalomban. De azért az a gyanúm, hogy Suhajda Szilárdnak ugyanúgy kopjafát és emléktáblát állítanak majd, mint Erőss Zsoltnak tették.

Az egy teljesen független kérdés, hogy dicséretre méltó cselekedetnek tartom-e a magas hegyek megmászását (igen), és ugyanezt oxigénpótlás nélkül (nem). Suhajda Szilárd történetének ez a része nem rám tartozik, hanem csakis rá, és amúgy sem tehetünk már semmit ezzel kapcsolatban. De azt esetleg átgondolhatjuk, miért mindig a mártírokat ünnepeljük az életben maradt hősök helyett, és miért a halált tekintjük értékesebbnek a teljesítménynél.

Terry Pratchett: Men at Arms - a farkaslelkű kutya és a racka juh

 Angua, a szerző több könyvében is megjelenő csinos vérfarkaslány átváltozása után egy kóbor kutyafalkába botlik, akik természetesen őt is kutyának nézik. Big Fido és bandája "szabad kutyáknak" tartják magukat, akik nem szolgálják az embert és nem engedelmeskednek neki, sőt halál vár a banda azon tagjaira, akik simogatás, étel vagy játék reményében barátkoznak az emberrel. A farkasokat istenítik, és legendákat mesélnek hősiességükről. Angua, aki korábban farkasfalkákkal is járt, döbbenten hallgatja a teljesen légből kapott meséket. "De hát ez egyáltalán nem így van!" - jegyzi meg olykor barátjának, Gaspode-nak. Hiszen ő tisztában van a farkasok valódi tulajdonságaival (és mellesleg az író, Terry Pratchett is, ugyanis megcáfolja az emberek körében is terjengő sztereotípiákat: nem, a farkasok nem "egymásnak farkasai", hanem éppenséggel támogatják a gyengébbeket, a falka vezetője pedig nem parancsol, csak irányít). Big Fidónak és társainak azonban ezt hiába mondaná: ők ragaszkodnak ahhoz a grandiózus képhez, ami bennük él.

Többször írtam már arról, hogy a nemzetinek kikiáltott kultúra szimbólumainak kikiáltott dolgok és szokások a valóságban jellemzően egyáltalán nem olyanok, mint a nemzeti mitológiában, alkalmasint nem is feltétlenül kizárólag az adott népcsoporthoz kapcsolódnak: https://mmreflexiok.blogspot.com/2021/01/buso-kapitoliumban-avagy-ne-higgyuk-mar.html. Az Atlétika VB kabalaállata nem azért lett egy racka juh - mint páran feltételezik - mert a magyar birka nép, hanem mert egy "eredeti magyar" állatot kívántak megjeleníteni. Pedig csak annyi biztos, hogy a racka juhok a népvándorlás idején kerültek a Kárpát-medencébe, azt nem tudjuk, hogy melyik népcsoporttal, és valószínűleg nem is igazán lehet rekonstruálni. Az még csak plusz csavar, hogy a racka juhot külföldön nem sokan ismerik (és akik igen, azok se fogják a bénán rajzolt kabalaállat alapján beazonosítani), a szánalmas "juhú!" szóvicc meg nyilván csak magyarul működik. Szerintem több értelme lett volna a Lánchíd oroszlánjait megtenni kabalaállatnak, azokról mindenki Budapestre asszociált, aki valaha járt ott. De nem, nekünk mindenképp valami olyan kell, ami ősi magyar. Csakhogy ha valami időutazással idekeveredne valaki a hét törzsből (vagy mi keverednénk oda), jól meglepődnénk, hogy egész másképp élnek, mint ahogy elképzeltük. Ámbár lehet, hogy akkor is inkább a nemzeti mitológiánknak hinnénk, mint a szemünknek.

(A képet a wikipédiáról vettem, a rajta látható juhok ironikus módon Mekszikópusztán legelnek.

Inkompetens tanárok a Roxfortban és magyar attitűdök az oktatással kapcsolatban

 A számtalan Harry Potter fanpage egyikén megjelent egy lista azokról a tanároktól, akiket nagyon nem kellett volna felvenni a Roxfortba. Most eltekintve az olyan nyilvánvaló fiaskóktól, mint Mógus vagy Barty Kupor esete, ott van az igazságtalan és ok nélkül kegyetlenkedő Piton, az alkesz kókler Trelawney vagy Hagrid, aki óráján szó szerint életveszélybe sodorja a diákokat - és aki mellesleg úgy kapott tanári katedrát, hogy be sem fejezte a középiskolát, hiszen másodikban eltanácsolták. (Remélem, ezekhez nem kéne kitennem a spoilerveszély táblát.) A cikk arra jut, hogy Dumbledore-nak vagy jobban meg kellett volna fontolnia a döntéseit, vagy felvennie egy kompetens HR-est. (Illusztrációnak itt egy kis Trelawney a Pinterestről.)

A kommentek megoszlottak az egyetértők és a felháborodók között, ám a legérdekesebb egy (neve alapján egyértelműen) magyar nő reakciója volt. Ő azzal indított, hogy Dumbledore-nak nem volt túl nagy választási lehetősége, hiszen a tanári munka szar és alulfizetett, nehéz lehetett akkora balekokat találni, akik elvállalják. Ráadásul kell, hogy az embernek rossz tanárai legyenek, hiszen az életben se csupa jó fogja érni, tessék erre felkészülni, nem pedig empatikus hozzáállást és diákjogokat várni el. Elvégre az iskola nem a gyerekekért van!

Ez a komment többnyire röhögő fejeket kapott, nyilván sokan szarkazmusnak vélték. Hiszen az oldal nemzetközi közönsége valószínűleg nem sejti, hogy Magyarországon tényleg alulfizetettek a tanárok - a kommentelő meg láthatóan nem látott még olyan összehasonlításokat, amelyekből kiderül, hogy ez egyáltalán nem uniós szintű jelenség (ezen az oldalon a grafikonokból kiderül, hogy még a régión belül is jócskán le vagyunk maradva: https://g7.hu/kozelet/20220310/szinte-peldatlanul-alacsonyak-a-magyar-tanarberek-europaban/). Míg ez a megnyilvánulás csak tudatlanságot tükröz a kommentelő részéről, a poszt vége számomra jól illusztrálja az oktatáshoz való attitűdöt Magyarországon. A gyerekek jólléte, fejlődése és jogai másodlagosak, az iskola nem értük van (az mondjuk nem derül ki, hogy akkor kikért). Ez a fajta attitűd nemcsak ahhoz vezet, hogy az állam a végtelenségig ellehetetlenítheti az oktatást és könnygázzal lövethet a diákokra, ha azok a maguk és tanáraik jogaiért tüntetnek, hanem azt is megmagyarázza, miért nincs még teljes országos sztrájk és tömegtüntetések sorozata az oktatás állapota miatt. Az "engem is így neveltek, mégis rendes ember lettem" érveken felül (amelyekről bővebben pl. itt: https://mmreflexiok.blogspot.com/2021/09/masszinhaz-apak-fiai.html) az átlagemberek nagy része úgy véli, a gyerek érdeke és véleménye nem számít. A Harry Potter egy olyan iskolai közeget mutat be, ahol ugyan bőven vannak inkompetens tanárok, de ez legalább nevesítve van problémaként - Magyarországon viszont kialakult egy olyan társadalmi közeg, amely nemcsak leértékeli az iskola szerepét kb. a gyerekmegőrzésre, de sem a tanárokat, sem a diákokat nem tekinti teljes jogú polgároknak.