2022. június 20., hétfő

Miért nem kivételez Katar az európai szurkolókkal?

 https://noizz.hu/most/7-ev-bortont-is-kaphatnak-egy-egyejszakas-kalandert-a-katari-vebere-utazo/qm828t4

A FIFA tulajdonképpen beszopta: szervezett egy focivébét Katarba, aztán szembesülnie kellett azzal, hogy az arab ország az odalátogató szurkolókra és focistákra is saját törvényeit tervezi alkalmazni a szexuális viselkedésekkel kapcsolatban. Ez kevéssé fér össze a FIFA elköteleződésével az emberi jogok iránt, amint azt a pride-hónapot bejelentő tweetjükre adott válaszok nem felejtették el megemlíteni: https://v4na.com/nagyvilag/kiakadtak-a-szurkolok-a-fifa-kepmutatasan-79816/ Ezek a kommentek egyértelműen arra céloznak, hogy a FIFÁ-t kizárólag a pénz érdekelte a történetben. Nem vitatom, hogy ez így lehet (bár ezzel a húzással nemcsak a szurkolóktól, hanem néhány liberálisabb államtól származó bevételtől is eleshetnek, szóval lehet, hogy bakot lőttek), bár persze nincs kizárva, hogy ténylegesen nyitni akartak ezzel az arab világ konzervatívabb része felé, gondolván, ellenségnek elég Oroszország. Inkább azt próbálom most megérteni, mi lehet Katar motivációja. Hiszen mondhatta volna annó simán azt, hogy náluk ugyan nem lesz focivébé, hogy aztán az európai szurkolók megrontsák a rendes katari muszlimok erkölcseit - vagy kivételt tehetett volna a külföldiekkel. Ez egyáltalán nem annyira ritka a muszlim országokban, mint gondolnánk. Marokkóban például 3-5 év börtön jár a homoszexualitásért, ugyanakkor Yves Saint Laurent házát, amelyben férfi párjával élt együtt, turistalátványosságként mutogatják. Szaúdi-Arábiában pedig külön városok épültek az ott dolgozó európaiak számára, ahol nyugodtan hódolhatnak az európai öltözködésnek, hobbiknak és szokásoknak, miközben az ország többi lakójára a Saría szigorú törvényei vonatkoznak. 

Katar azonban más utat választott. Miután a FIFA már lefixálta, hogy ott lesz a vébé, jól megragadta az alkalmat, hogy megmutassa, milyen kemény gyerek. Katar ugye pici ország, és nem is nagyon ismert másról, mint arról, hogy baromi gazdag. Valószínűleg épp a gazdagsága miatt érezte úgy, hogy megengedheti magának a keménykedést (szemben mondjuk Marokkóval, ami szegény ország, és kapva kapott a lehetőségen, hogy egy újabb turistalátványosságot mutogathat). Ráadásul ezzel a húzással hirtelen felkerül a térképre nemcsak a focikedvelők körében, hanem azok körében is, akik harcosan kiállnak az LMBTQ+ jogok mellett vagy ellen (szerintem ők többen vannak), és büszkélkedhet a többi muszlim ország felé, hogy lám, neki volt elég vér a pucájában ellenállni a nyugati befolyásnak. Ha pedig érvényesül az akarata, vagyis a FIFA és minden focista és szurkoló elfogadja a feltételeit, azt úgy állíthatja be, hogy győzelmet aratott a dekadens Nyugat fölött. Ez még jobban erősítheti a szakadékot a muszlim és a nyugati országok között, és felbátoríthat más muszlim országokat is, hogy korlátozzák az LMBTQ+ emberek jogait.

De még elkerülhető az iszlám-emberi jogok: 1-0 eredmény, és ez az átlagembereken is múlik. Azt gondolom, ha elég sok sportoló és szurkoló kijelenti, hogy bojkottálják az eseményt, az nyomást gyakorol a FIFÁ-ra mindenképpen, talán Katarra is. Nem tudom, milyen megoldás lehet azon felül, hogy törlik az egész vébét, de semmiképp sem tartom ideálisnak, hogy az egész Nyugat totál aláfeküdjön Katarnak csak azért, mert az elvállalta egy sportesemény megrendezését.


(A képen egy katari mecset látható, forrása: wikipedia)



2022. június 7., kedd

Barbara Tizard és Ann Phoenix: Black, White or Mixed Race, avagy a térdeplő focistát kifütyülő roma gyerek esete

 Ez a kutatás olyan brit fiatalok tapasztalatait és identitását vizsgálta, akiknek egyik szülője fehér, a másik afrikai vagy karibi. Meglepő eredmény volt, hogy a családok többségében nem esett szó a rasszizmusról - sem azokban, ahol a gyerek a fehér szülőjével élt, se azokban, ahol a feketével. Pedig maguk a fiatalok nagyon is sokszor szembesültek faji előítéletekkel a mindennapokban, csak éppen a szüleikkel ez nem volt téma.

Az interneten kering egy anyuka bejegyzése, aki döbbenten szembesült azzal, hogy két kisfia közül az egyik aktívan részt vett a szombati focimeccsen a térdeplő angol válogatott kifütyülésében (https://www.facebook.com/photo?fbid=5234459913267395&set=a.579455675434532). Mindezt annak ellenére, hogy a gyerek, cigány lévén, maga is tapasztalt már rasszizmust, noha a szót magát nem ismerte. Az anyuka megpróbálja elmagyarázni neki, miről is van szó, majd egy darabig szörnyülködik azon, milyen rettenetesen rasszista a magyar közvélemény és a magyar politika.

Ez utóbbi nekem nem újdonság, ami megdöbbentett: hogy az anyuka ezek szerint még sose beszélt erről a témáról a roma gyerekével, az a rasszizmus szót sem ismerte, pedig őt magát is érte faji megkülönböztetés. Egy ismerősöm szerint itt valószínűleg örökbe fogadott gyerekről van szó, tehát a szülő gádzsó - csakhogy ez még inkább indokolná, hogy ha roma gyereket fogad örökbe (és Magyarországon ezt nem lehet nem tudni előre: https://mmreflexiok.blogspot.com/2015/12/achat-dangor-bitter-fruit.html), felkészül és őt is felkészíti a társadalom előítéletességére. Lehet persze, hogy úgy állt hozzá: ne szembesítsük a kicsit ilyen szörnyűségekkel, neveljük egy szerető, színvak burokban. Ám ez a burok legkésőbb azon a napon szertefoszlott, amikor a kisfiút nem engedték be pisilni, míg a fehér gyereket igen. Ha korábban nem, ezen a ponton le kellett volna ülni vele beszélgetni erről a jelenségről. Azt gondolom, ha egy gyerek elég idős ahhoz, hogy szülői felügyelet nélkül elengedjék egy focimeccsre, ahhoz is elég idős, hogy a rasszizmusról beszéljenek vele. Ha ráadásul meg is tapasztalta a rasszizmust a saját bőrén, a szülőnek kötelessége beszélni vele erről. És ha annyira focirajongók a gyerekek, biztos láttak már a tévében nemzetközi meccset, ami előtt letérdeltek a játékosok, tehát erről is simán lehetett volna beszélgetni velük (és ez jó alkalom lett volna a rasszizmus témáját is felhozni).

Lehet azon keseregni, hogy milyen előítéletes a magyar (osztrák stb.) közvélemény. Csakhogy ezt a közvéleményt mi magunk is alakítjuk, és olykor sokkal nagyobb mértékben, mint a pártpolitika (pl.: https://mmreflexiok.blogspot.com/2017/01/brutalis-tortenelem.html). Egy előítéletes politikai közegben még inkább a szülők felelőssége, hogy tudatos, elfogadó embereket neveljenek a gyerekeikből. Ám ez nem fog sikerülni, ha csak a politikát és a társadalmat hibáztatják, ők maguk pedig semmit sem tesznek. Csaxólok.




(kép: inews.co.uk)

2022. június 2., csütörtök

Johnny és Amber, avagy van-e az erőszaknak neme?

 Precedens értékű ítélettel ért véget Amber Heard és Johnny Depp pere: a bíró úgy ítélte meg, hogy mindketten követtek el erőszakot a másikkal szemben, így Amber hamisan vádolta meg Johnnyt bántalmazással. A #metoo mozgalommal annak idején szkeptikus férfiak (és nők) rögtön fellelkesültek: lám, igazuk volt, egy férfi is lehet áldozat, az erőszaknak nincs neme! De eltekintve attól a kérdéstől, beszélhetünk-e áldozatról akkor, ha két ember kölcsönösen próbálja kicsinálni egymást, egyéb szempontból sem jó ötlet Johnny és Amber történetét egy kalap alá venni a bántalmazó kapcsolatokkal.

Az alapvető probléma az, hogy az emberek gyakran nem tesznek különbséget erőszak és bántalmazás között. Ebben gyakran a feminista szervezetek is ludasak egyébként, akik szinonímaként használják a két szót, és például a NANE "Jól működő párkapcsolat" című szórólapja (https://nane.hu/wp-content/uploads/jolmukodo_2020_netre.pdf) gyakorlatilag két csoportra osztja a kapcsolatokat, jól működőekre és bántalmazókra, mintha az egyoldalú, ciklikus bántalmazás hiánya automatikusan jól működővé tenne egy kapcsolatot. (Valahogy úgy érzem, Johnny Depp ezzel nem értene egyet.) Szóval nem, nem ugyanaz a kettő. Mint a NANE szórólapjából (és más kiadványaiból) kiderül, a bántalmazás jellemzője, hogy az egyik fél hatalmában tartja, ledominálja a másikat, aki fokozatosan elveszíti önbecsülését, külső kapcsolatait és végül a bántalmazónak kiszolgáltatva, tőle rettegve éli a mindennapjait.

Persze egy ilyen elnyomó viszony leginkább akkor alakulhat ki, ha az egyik félnek eleve több hatalma van, mint a másiknak. Hogy egy másik színészes példát említsek: Szilágyi István, akit fia éveken át tartó bántalmazás után végül megölt, nincstelen idős ember volt, fizikailag és anyagilag is kiszolgáltatva a bántalmazónak (erről az ügyről bővebben itt írtam: https://mmreflexiok.blogspot.com/2020/05/lopici-gaspar-halala-avagy-hogyan-ne.html). Igen, ez egy olyan ügy, ahol az áldozat férfi volt és tényleg, bizonyíthatóan bántalmazás történt (ellentétben sok olyan esettel, amit férfiak "lelki bántalmazásnak" élnek meg, pedig valakinek folyamatosan rágja a fülét a felesége, hogy vegye ki a részét a házimunkából, az _nem_ bántalmazás). Párkapcsolati viszonyok között viszont sokkal gyakoribb, hogy a férfi bántalmazza a nőt. Egyszerűen azért, mert a nők társadalmi és biológiai okokból könnyebben válnak áldozattá: eleve általában kevesebb a fizikai erejük; a terhesség, illetve a kicsi gyerek megnehezíti, hogy elmeneküljenek; eleve kevesebbet keresnek, így könnyen kerülhetnek anyagi függésbe a másiktól; általában ők maradnak GYES-en, ami még rosszabb anyagi helyzethez, illetve a társas kapcsolatok és menekülési útvonalak csökkenéséhez vezet, stb. Mindehhez Magyarországon hozzá jönnek a társadalmi attitűdök is. Egy olyan országban, ahol (mint Gregor Anikó, Nyúl Boglárka és mások kutatásai szépen megmutatták) még diplomás, művelt emberek is megbocsáthatónak tartják a nemi erőszakot és az áldozatot hibáztatják, vagy ahol a politikusok a magzatot közkincsnek tekintik, a nők számára pedig fő feladatként a szülést jelölik ki, nőnek lenni önmagában hátrányt jelent. Johnny és Amber nagyon nem ilyen közegben élnek, ráadásul mindketten híresek és gazdagok, így ha akarta volna se tudta volna valamelyikük olyan szinten ledominálni a másikat, ahogy a partnerbántalmazás egyes magyarországi eseteiben láttuk.

Vagyis mondhatjuk azt, hogy a (családon belüli) erőszaknak nincs neme, de a bántalmazásnak van - neme, vagy életkora, esetleg a partnerek anyagi hátterén, fogyatékosságán stb. alapuló különbsége. A lényeg, hogy észrevegyük a nüanszokat, és Johnny és Amber esetéből ne azt a következtetést vonjuk le, hogy akkor a bántalmazást nem kell gender megközelítésből nézni.

(Direkt olyan képet teszek ki, amin Johnny és Amber tök boldognak látszanak, illusztrálandó azt, hogy az erőszakos kapcsolat kifelé gyakran nem látszik. A kép forrása: nbcnews.com)