Ez a kutatás olyan brit fiatalok tapasztalatait és identitását vizsgálta, akiknek egyik szülője fehér, a másik afrikai vagy karibi. Meglepő eredmény volt, hogy a családok többségében nem esett szó a rasszizmusról - sem azokban, ahol a gyerek a fehér szülőjével élt, se azokban, ahol a feketével. Pedig maguk a fiatalok nagyon is sokszor szembesültek faji előítéletekkel a mindennapokban, csak éppen a szüleikkel ez nem volt téma.
Az interneten kering egy anyuka bejegyzése, aki döbbenten szembesült azzal, hogy két kisfia közül az egyik aktívan részt vett a szombati focimeccsen a térdeplő angol válogatott kifütyülésében (https://www.facebook.com/photo?fbid=5234459913267395&set=a.579455675434532). Mindezt annak ellenére, hogy a gyerek, cigány lévén, maga is tapasztalt már rasszizmust, noha a szót magát nem ismerte. Az anyuka megpróbálja elmagyarázni neki, miről is van szó, majd egy darabig szörnyülködik azon, milyen rettenetesen rasszista a magyar közvélemény és a magyar politika.
Ez utóbbi nekem nem újdonság, ami megdöbbentett: hogy az anyuka ezek szerint még sose beszélt erről a témáról a roma gyerekével, az a rasszizmus szót sem ismerte, pedig őt magát is érte faji megkülönböztetés. Egy ismerősöm szerint itt valószínűleg örökbe fogadott gyerekről van szó, tehát a szülő gádzsó - csakhogy ez még inkább indokolná, hogy ha roma gyereket fogad örökbe (és Magyarországon ezt nem lehet nem tudni előre: https://mmreflexiok.blogspot.com/2015/12/achat-dangor-bitter-fruit.html), felkészül és őt is felkészíti a társadalom előítéletességére. Lehet persze, hogy úgy állt hozzá: ne szembesítsük a kicsit ilyen szörnyűségekkel, neveljük egy szerető, színvak burokban. Ám ez a burok legkésőbb azon a napon szertefoszlott, amikor a kisfiút nem engedték be pisilni, míg a fehér gyereket igen. Ha korábban nem, ezen a ponton le kellett volna ülni vele beszélgetni erről a jelenségről. Azt gondolom, ha egy gyerek elég idős ahhoz, hogy szülői felügyelet nélkül elengedjék egy focimeccsre, ahhoz is elég idős, hogy a rasszizmusról beszéljenek vele. Ha ráadásul meg is tapasztalta a rasszizmust a saját bőrén, a szülőnek kötelessége beszélni vele erről. És ha annyira focirajongók a gyerekek, biztos láttak már a tévében nemzetközi meccset, ami előtt letérdeltek a játékosok, tehát erről is simán lehetett volna beszélgetni velük (és ez jó alkalom lett volna a rasszizmus témáját is felhozni).
Lehet azon keseregni, hogy milyen előítéletes a magyar (osztrák stb.) közvélemény. Csakhogy ezt a közvéleményt mi magunk is alakítjuk, és olykor sokkal nagyobb mértékben, mint a pártpolitika (pl.: https://mmreflexiok.blogspot.com/2017/01/brutalis-tortenelem.html). Egy előítéletes politikai közegben még inkább a szülők felelőssége, hogy tudatos, elfogadó embereket neveljenek a gyerekeikből. Ám ez nem fog sikerülni, ha csak a politikát és a társadalmat hibáztatják, ők maguk pedig semmit sem tesznek. Csaxólok.
(kép: inews.co.uk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése