Ezzel a címmel hallottam egy előadást még augusztusban, amely azzal foglalkozott, alkalmas-e a citizen science a vadmacskahibridek számának felbecsülésére a házimacska-populációban. A citizen science ugye egy olyan megközelítés, amelyben laikusokat vonnak be tudományos vizsgálatokba megfigyelőként. Jelen kutatásban cirmos macskák gazdáit kérték meg, hogy fotózzák le cicájukat megadott szögekből, és figyeljék meg, hogy megjelennek-e rajta a vadmacskák tipikus jegyei, ez ugyanis azt jelentheti, hogy a jószág valamelyik őse félrelépett egy vadmacskával. A beküldött válaszokból azonban az derült ki, hogy sokkal többen tippelték állatkájukat vadmacskahibridnek, mint amennyi esetben ez a külső jegyek alapján indokolt lett volna.
Az eredmény számomra nem volt meglepő, és az előadás címe azt sugallja, hogy a kutatók elég könnyen beazonosították a jelenség okát. Az emberek szeretik azt hinni, hogy az ő állatkájuk különleges. És persze minden macska egyéniség, és ilyenformán éppúgy különleges, ahogy minden ember is az, de sokaknak ez nem elég. Az ártalmatlan, bár a biológusoknak elég sok fejfájást okozó változat az, amikor valaki már meglevő tök átlagos cicáján valamely ritka faj jellegzetességeit véli felfedezni. Magyarországon ez a vadmacska, Bolíviában mostanában nem meglepő módon a tilcayo; az összes pöttyös kiscicát DNS-tesztre hurcolásszák, hátha kiderül, hogy a különleges új macskafaj egy példánya.
Kevésbé ártalmatlan az, amikor valaki kifejezetten egy különleges faj vagy fajta egy példányát szeretné beszerezni. Hiába vannak tele a menhelyek cukibbnál cukibb házimacskákkal, mindig lesznek olyanok, akik inkább csillagászati összegeket fizetnek egy ritka fajtáért, csak hogy eldicsekedhessenek vele (most nyilván nem azokra gondolok itt, akiknek allergiájuk miatt vagy terápiás célokra csak bizonyos fajták felelnek meg). Extrém esetben még vadállatok is áldozatul eshetnek ennek a trendnek. A dél-amerikai biológusok már látnak egy olyan ijesztő tendenciát, hogy emberek tilcayókat szeretnének örökbe fogadni, és nem győznek figyelmeztetni: ez vadállat, csak bizonyos mértékig szelídíthető meg, és otthoni tartása veszélyes lehet gazdáira és a vadon élő állományra egyaránt. És persze ide kapcsolódik az egzotikus fajok kereskedelme is. A Fővárosi Állat- és Növénykert ma tette közzé azt a hírt, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai egy selyemmajmot foglaltak le egy pasasnál, akinél 10 hónappal ezelőtt kistigrist találtak (és valamiért senkinek nem jutott eszébe olyan büntetést kiszabni rá, aminek része az eltiltás mindenféle állatokkal való foglalkozástól). A poszt alatt több olyan megjegyzés született, hogy de jó lenne, ha legálisan lehetne ilyeneket tartani Magyarországon, meg hogy biztos szerető otthonra talál majd, hiszen Rossnak is volt majma a Jóbarátokban. Amellett, hogy ez a kommentelő majomismeretből nem áll a helyzet magaslatán (Ross majma még csak nem hasonlít), láthatóan nem is érzékeli, hogy pont azt a gyakorlatot támogatja, ami miatt a majmocska szállítója jelenleg őrizetben van. A Fővárosi Állat- és Növénykertnek külön utánkövető posztot kellett írnia arról, miért nem jó ötlet majmot, tilcayót vagy bármi más vadállatot háziállatként tartani, és még erre is érkezett olyan komment, ami láthatóan nem vette a lényeget (gondolom, lesz még több is, még csak négy órája van kint a poszt).
Nagy szükség van tehát érzékenyítésre ezen a területen is. De vadállatok tartása ellen szóló racionális érvek mellett az is kellene, hogy az emberek ne akarjanak feltétlenül különleges állatkájukkal felvágni. Szerezzenek be átlagos házimacskát, kutyát vagy bármilyen állatot, és ismerjék meg a személyiségét, hogy felfedezzék a hétköznapiban a különlegest.
A képen egy cirmák látható, akivel vagy 10 éve játszottam egy horvátországi kis faluban. Valószínűleg nincsenek vadmacskajegyei, de nem figyeltem, mert nekem nem ez a lényeg, pláne egy ilyen helyzetben.
