Swaney Elizabeth kontra Eric, az angolna

http://www.origo.hu/sport/egyeni/20180219-elisabeth-swaney-teli-olimpia-siakrobatika-felcso.html

A Swaney Elizabeth félcső-lesiklására vonatkozó kommentek gyakran említik őt egy napon Eric Moussambanival (becenevén Eric, az angolna); talán páran emlékeznek, ő volt az az Egyenlítői-Guineai úszó, aki a 2000-es nyári olimpián majdnem belefulladt a medencébe. Szerintem azonban nagy különbség van a két "sportoló" "teljesítménye" között. Eric, az angolna ugyebár az olimpián látott először 100 méteres medencét, hazájában ugyanis egyetlen úszómedence van (egy szállodában), és az csak 20 méteres. Mivel Ericnek arra sem volt pénze, hogy a középiskola után folytassa tanulmányait, vélhetően nem engedhette meg magának, hogy elutazzon egy olyan országba, ahol megfelelő méretű medencében edzhet (nem tudnám megmondani, ez milyen hosszú utazást jelentett volna Egyenlítői-Guineából, de esélyes, hogy nemcsak egy határt kellett volna átlépnie). Swaney Elizabeth viszont a Harvardon végzett és a Szilikon-völgyben dolgozik, tehát egyrészt valószínűleg Ericnél sokkal jobban áll anyagilag, másrészt (legalábbis Kaliforniában) még az államot sem kell elhagynia megfelelő edzőterepért. Neki tehát nem a lehetőségei hiányoztak, hanem vagy a tehetsége, vagy a felkészültsége (hogy melyik, az majd kiderül, ha fog még versenyezni).

Félreértés ne essék: nem Elizabeth-tel van bajom, aki pusztán csak megragadott egy lehetőséget - azt, hogy a Magyar Olimpiai Bizottságnak nemcsak fingja nincs a freestyle sízésről, de annyi fáradságot nem vesz, hogy utánanézzen a jelöltek hátterének (pl. hogy az impozánsan festő 13. helyet olyan versenyen szerezte, ahol csak 15-en indultak). Az összehasonlítást nem a két sportoló, hanem a két ország között tenném. Egyenlítői-Guineában valószínűleg nem volt Ericnél felkészültebb úszó (olyan biztos nem, aki nagyobb medencében edzett), tehát nem nagyon volt választék, kit küldjenek az olimpiára; Magyarországon viszont van még pár freestyle síző, akik nyilván nem világklasszisok, de talán nem égették volna le totálisan az országot. Tehát míg Eric, az angolna története számomra arról szól, hogy a globális egyenlőtlenségek a sport látszólag pártatlan világát is mennyire befolyásolják, addig Elizabeth története arra példa, hogy egy olyan ország, amely amúgy anyagilag jobban áll a Föld országainak jelentős hányadánál, azért szerepel szánalmasan nemzetközi sportversenyeken, mert felelős intézményei élén inkompetens (vagy munkájukat magasról leszaró) emberek ülnek. És akkor a versenysport még egy olyan ágazat, ami Magyarországon jelentős támogatást élvez. Képzeljük el azokat, amelyek nem.

Lelki egészség és feminizmus

A beszélgetés ott csúszott el, ahol az ilyenek mindig szoktak. A jelenlevő férfiak egy része felháborodva tiltakozott az ellen a feltételezés ellen, hogy a rendszer őket előnyben részesíti a nőkkel szemben, és folyamatosan megkérdőjelezték a felvetett problémákat. A beszélgetés vezetői pedig, eltérve a lelki egészség témájától, nem győzték hangsúlyozni, hogy itt a társadalmi berögződésekről beszélnek és nem a jelenlevő férfiakról, akik minden bizonnyal kivételek – bár azok közülük, akik megszólaltak, gyakran elbagatellizálták a nők által felvetett problémákat vagy a téma szakértőiként villogtak és természetesnek vették, hogy ők döntik el, miről legyen szó, márpedig ezek mind klasszikus jellemzői a férfiak és nők közötti kommunikációnak.

A párommal hazamenet azon vitatkoztunk, mivel lehetett volna jobban meggyőzni a férfi hallgatóságot. Szerinte statisztikákat kellett volna felmutatni, mert a számok nem megkérdőjelezhetőek. Én mondjuk megkérdőjelezném ezt, lévén a statisztikákat is emberek készítik és a válaszok nagyon függnek a feltett kérdés jellegétől (klasszikus példa: kiknek a kétharmada szavazott a FIDESZ-re?). Ezenkívül a hetvenes évek óta számos statisztika készült a nők és férfiak közötti különbségekről fizetés, házimunkával töltött idő stb. területén; ha csak a tárgyi tudásunkon múlna, már régen széles körben elfogadott lenne az a tény, hogy a nemek nem egyenlőek. Én továbbra is azt gondolom, hogy a személyes élmény sokkal inkább tudatosítani tudja valakiben, milyen hátrányos helyzetben lenni. A közönségből egy nő elmondta: akkor kezdett tudatában lenni a saját faji privilégiumainak, amikor elkezdett az interneten feketék rasszizmussal kapcsolatos élményeiről olvasni; először felháborodva tiltakozott, hogy de hát ő sose viselkedik így, aztán rájött, hogy nem erről van szó, és megtanult odafigyelni arra, amit a fórumozók írtak, még ha ez saját maga számára kényelmetlen volt is. Nyilván minderre a férfiaknak is lehetősége nyílik például egy ilyen beszélgetésen, ahol több nő is sajátélményeket hozott be. Ehhez azonban az empátia egy bizonyos szintje szükséges. A beszélgetésen felhozott néhány példa alapján fogalmazódott meg bennem az ötlet: ha egy férfi tényleg nem érti, milyen hátrányok érik a nőket, próbáljon meg az ő bőrükben lenni – például vállalja át a házimunka vagy gyereknevelés azon részét, amit eddig a párja végzett, vagy csináljon egy kamu facebook profilt női néven, töltse föl profilképnek egy felöltözött, átlagosan jó alakú, fiatal nő fotóját és nézze meg, milyen reakciókat kap. (Sok meleg férfi és transznő ismerősöm akkor lett feminista, amikor először ment le egy melegbárba illetve női ruhában az utcára és megtapasztalta, hogy őt is szexuális tárgynak tekintik, de ezeket a módszereket csak nagyon bevállalós pasiknak ajánlanám.) Nem állítom, hogy az vezetne a rendszerszintű változáshoz, ha minden egyes férfi megcsinálná ezt, mert akkor igen sokáig kéne várnunk a patriarchális társadalom megszűnésére. De annyit talán elérnénk vele, hogy azok a férfiak, akikben amúgy van valamilyen mértékű nyitottság, megértenék a probléma lényegét és nem mellesleg nem trollkodnák szét a feminista tárgyú beszélgetéseket.

Leiner Laura: Bexi-sorozat

A vicces karaktereken és jó beszólásokon kívül a sorozat sikere véleményem szerint részben abban rejlik, hogy a szereplők egy idealizált választott családot alkotnak. Folyton együtt lógnak, a három punk rövid különlakás után visszaköltözik menedzserük garázsába, és amikor Bexi elvált édesanyja hosszú idő után újra randizni kezd, a „szerény családi vacsorán” a menedzser és összes pártfogoltjai, a barátok, sőt a török gyroszos szomszéd is megjelennek lemeózni a megszeppent udvarlót. Noha egyes vér szerinti családtagok (Bexi édesanyja és húga) tagjai a csapatnak, más vér szerinti családtagokról alig esik szó (Antinak és Daniellának mintha nem is lennének szülei). A választás tehát nem azt jelenti, hogy az eredeti család teljesen kirekesztődik, hanem hogy közülük azok minősülnek igazán családtagnak, akik azt megérdemlik.

Sok sorozat köszönheti annak a sikerét, hogy olyan baráti társaságot mutat be, amely egyfajta idealizált családot mutat be: ilyen az Arany lányok vagy a Jóbarátok is. A Bexi-sorozat annyiból érdekesebb, hogy ez egy többgenerációs család, ahol konkrét családi szerepek is ki vannak osztva (a punkok többször hivatkoznak Körtére apaként), sőt Kemálnak köszönhetően még multietnikus is. A másik érdekesség, hogy ez ugyebár magyar alkotás, tehát nem mondhatjuk azt, hogy a választott család valami nyugatról érkezett külső befolyás, ami idegen a kultúránktól. De hát hogy is lenne idegen, amikor a keresztszülőség és a komaság intézménye évszázadokon keresztül hozott létre „fiktív” rokoni kapcsolatokat a magyar parasztság körében.

Amerikában a nyolcvanas-kilencvenes években kezdődött egy mozgalom a választott családtagok elismeréséért. Konkrétan az AIDS buddy intézményéről volt szó: ezek az emberek olyan AIDS-betegeknek segítettek, akiktől vér szerinti családjuk elfordult, és szoros érzelmi kötelékek alakultak ki köztük és ápoltjaik között. Az AIDS buddy-k erősen sérelmezték, hogy amikor a beteg kórházba került, őket gyakran nem engedték be hozzá azon a címen, hogy nem családtagok, és követelni kezdték, hogy családtagnak minősüljenek. De a választott család elismerése az is, ha egy meleg vagy leszbikus szülő partnere örökbefogadhatja párja gyermekét. Finnországban már nem is mindig szükséges végigmenni az örökbefogadási procedúrán: ha egy leszbikus pár közösen tervezett gyereke anonim donortól születik, egy pár éve elfogadott törvény értelmében a szülőanya párja is automatikusan anyának minősül. Ezzel szemben a magyar törvények csak a vérségi vagy házassági alapon kialakult családot ismerik el, és nemhogy a barátok nem minősülnek családtagnak, hanem még az azonos nemű élettárs sem. Pedig, mint a választott családokat bemutató film- és könyvsorozatok magyarországi sikere mutatja, sokan tágabban értelmezik a család fogalmát. Amíg azonban Magyarország Alaptörvénye a család intézményét a valóságtól elrugaszkodott, szűk értelemben használja, az idealizált és létező választott családok nem kapnak sem szimbolikus, sem gyakorlati elismerést.