2015. szeptember 27., vasárnap

A szülei szeme


Nem feltételeztem, hogy egy vakokról szóló filmből túl sok újat tudnék meg, de ezúttal tévedtem. Na nem az volt az újdonság, hogy egy vak ember is tud takarítani, gyereket nevelni vagy malac vicceket olvasgatni az interneten. Az a jelenet volt rám nagy hatással, amikor a vak házaspár és látó kisfiuk tájékozódni próbál Budapesten. A gyerek átlagosan 5-6 járókelőtől próbál útbaigazítást kérni, mire egy hajlandó szóba állni velük. Megfordult a fejemben persze, hogy a többiek esetleg kéregetőnek gondolták őket, bár hozzám kevesen szoktak azzal odajönni kéregetni, hogy „elnézést, merre van a kisföldalatti megállója?” (és ha mégis, simán lehet infót adni de pénzt nem). A mellettük elsiető embereket figyelve aztán rájöttem, hogy nem erről van szó. Az arcukon viszolygás ült.

Hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy míg etnikai, szexuális vagy vallási kisebbségekkel szemben az előítéletek gyakran elutasítás vagy gyűlölet formájában jelennek meg, a fogyatékkal élőket inkább sajnáljuk és káros, de nem ellenséges sztereotípiákban gondolkozunk róluk. Pedig magyar példák azt mutatják, hogy nem így van. Az értelmi fogyatékosokkal kapcsolatban gondoljunk csak az 1-2 évvel ezelőtti szilvásváradi esetre, amelyben a bájos turistavároska lakói ugyanúgy viszonyultak az értelmi fogyatékosokhoz, mint Kocsis Máté a hajléktalanokhoz: nemcsak elutasították őket, de nem is vették emberszámba. Iskolai zaklatással kapcsolatos felmérésünk során több iskola is azt válaszolta, hogy náluk a fogyatékkal élő diákokat éri a legtöbb zaklatás. A testi fogyatékosokkal sem feltétlenül jobb a helyzet. Egy munkatársam pár napja küldte át egy pár évvel ezelőtti ombudsmani jelentés adatait, amely szerint a magyar diákok több mint egyharmada nem akarna mozgáskorlátozott padtársat.

A BKK nemrég kezdett egy plakátkampányt, amelynek célja, hogy az utasok jobban megértsék az értelmi fogyatékos és autista útitársaikat. Ez nagyon jó kezdeményezés, de lehet, hogy nem itt kéne kezdeni. Először azzal a ténnyel kellene szembenéznünk, hogy a magukat jólelkűnek tartó magyarok nem mint szegény, ártatlan beteg emberekre tekintenek a fogyatékkal élőkre (ami szinten nem ideális attitűd persze), hanem viszolygással és elutasítással. Bocs, ha ezzel a hírrel kiakasztottam valakit, de mindenkinek javaslom, hogy gondolja át saját és környezete hozzáállását a témához. Köszi.

2015. szeptember 3., csütörtök

Terry Pratchett: Hazafiak

„Mindez azért történt, mert nagyon szerette volna, ha összeesküvők rejtőznek a háttérben. Sokkal könnyebb volt elképzelni a füstös szoba mélyén megbújó, kiváltságoktól és hatalomtól megittasult, cinikus illetőket, amint pár pohár brandy fölött szövögetik a terveiket. Kénytelen volt ragaszkodni ehhez, mert ha nem teszi, akkor azzal a ténnyel kellett volna szembesülnie, hogy teljesen közönséges, mindennapi emberek – akik rendszeresen kefélik a kutyáik szőrét, és esti mesét olvasnak a gyerekeiknek – is képesek rettenetes dolgokat tenni más, hozzájuk hasonlóan átlagos emberekkel. Olyan könnyű volt ehelyett Őket hibáztatni. Sivár reménytelenség töltötte el arra a gondolatra, hogy ezek az Ők esetleg azonosak lehetnek a Mivel. Mert ha Ők a felelősek, akkor senkit sem lehet hibáztatni közülünk.”

Vinkó parancsnok idegengyűlölettel kapcsolatos gondolatai sajnálatosan ismerősek. Nálunk is tele van a közbeszéd azzal, hogyan szítja a kormány (vagy a szélsőjobb, vagy bárkik) a menekültek elleni előítéleteket. A menekültek valóban kapóra jöttek, de az egész gyűlöletkeltés csődöt mondott volna, ha a magyar társadalom alapvetően befogadó és tiszteli a sokszínűséget. Hiszen az a része, amely tényleg ilyen, a legkülönfélébb módon segíti a menekülteket. A gyűlöletkampány csak azoknál tud célt érni, akik eleve előítéletesek. Gondoljunk csak bele a bőrszín-érvre, amit parlamenti politikus is felhozott (sajnos), de a facebookos kommentekben is újra meg újra felbukkan. Az a tippem, hogy Hollandiában egy hasonló helyzet esetén senki se érvelne a menekültek sötétebb bőrszínével (nulla hatása lenne), hanem mondjuk a vallásukkal, amely szemben áll a liberális holland értékekkel (persze nem állítom, hogy ezzel egyetértek). A nálunk születő kommentek alapján a magyar lakosság jó része hajlandó pusztán azon az alapon gyűlölni valakit, hogy más a bőrszíne, nem felel meg az ő higiéniai követelményeinek és más kontinensről jött, vagyis alapból primitív (nem mintha mi annak idején nem más kontinensről jöttünk volna).

Egy facebookos ismerősöm tegnap azt írta: aki az alábbi csoportok közül legalább négyet gyűlöl, azzal megszünteti a kapcsolatot; itt következett a csoportok felsorolása (menekültek, cigányok, LMBTQ emberek stb.). Nem gondolom, hogy ismerősöm szívesen barátkozna olyasvalakivel, aki „csak” a menekülteket vagy „csak” a transznemű embereket gyűlöli, mégsem merte azt kitenni, hogy egy csoport gyűlölete esetén is felszámolja a barátságot. Talán attól tartott, túl kevés barátja maradna.

Természetesen nem helyeslem a kormány gyűlöletkampányát, de nem lehet mindent rájuk kenni. A politikájuk felerősíthetett tendenciákat, de azok a tendenciák eleve megvoltak. Nézzünk szembe a tényekkel: a magyar társadalom általánosságban véve rasszista és idegengyűlölő. És pont ezért fogékony azokra a bűnbakképző gyűlöletbeszédekre, amelyek elvonják a figyelmét a valódi problémáktól.