Precedens értékű ítélettel ért véget Amber Heard és Johnny Depp pere: a bíró úgy ítélte meg, hogy mindketten követtek el erőszakot a másikkal szemben, így Amber hamisan vádolta meg Johnnyt bántalmazással. A #metoo mozgalommal annak idején szkeptikus férfiak (és nők) rögtön fellelkesültek: lám, igazuk volt, egy férfi is lehet áldozat, az erőszaknak nincs neme! De eltekintve attól a kérdéstől, beszélhetünk-e áldozatról akkor, ha két ember kölcsönösen próbálja kicsinálni egymást, egyéb szempontból sem jó ötlet Johnny és Amber történetét egy kalap alá venni a bántalmazó kapcsolatokkal.
Az alapvető probléma az, hogy az emberek gyakran nem tesznek különbséget erőszak és bántalmazás között. Ebben gyakran a feminista szervezetek is ludasak egyébként, akik szinonímaként használják a két szót, és például a NANE "Jól működő párkapcsolat" című szórólapja (https://nane.hu/wp-content/uploads/jolmukodo_2020_netre.pdf) gyakorlatilag két csoportra osztja a kapcsolatokat, jól működőekre és bántalmazókra, mintha az egyoldalú, ciklikus bántalmazás hiánya automatikusan jól működővé tenne egy kapcsolatot. (Valahogy úgy érzem, Johnny Depp ezzel nem értene egyet.) Szóval nem, nem ugyanaz a kettő. Mint a NANE szórólapjából (és más kiadványaiból) kiderül, a bántalmazás jellemzője, hogy az egyik fél hatalmában tartja, ledominálja a másikat, aki fokozatosan elveszíti önbecsülését, külső kapcsolatait és végül a bántalmazónak kiszolgáltatva, tőle rettegve éli a mindennapjait.
Persze egy ilyen elnyomó viszony leginkább akkor alakulhat ki, ha az egyik félnek eleve több hatalma van, mint a másiknak. Hogy egy másik színészes példát említsek: Szilágyi István, akit fia éveken át tartó bántalmazás után végül megölt, nincstelen idős ember volt, fizikailag és anyagilag is kiszolgáltatva a bántalmazónak (erről az ügyről bővebben itt írtam: https://mmreflexiok.blogspot.com/2020/05/lopici-gaspar-halala-avagy-hogyan-ne.html). Igen, ez egy olyan ügy, ahol az áldozat férfi volt és tényleg, bizonyíthatóan bántalmazás történt (ellentétben sok olyan esettel, amit férfiak "lelki bántalmazásnak" élnek meg, pedig valakinek folyamatosan rágja a fülét a felesége, hogy vegye ki a részét a házimunkából, az _nem_ bántalmazás). Párkapcsolati viszonyok között viszont sokkal gyakoribb, hogy a férfi bántalmazza a nőt. Egyszerűen azért, mert a nők társadalmi és biológiai okokból könnyebben válnak áldozattá: eleve általában kevesebb a fizikai erejük; a terhesség, illetve a kicsi gyerek megnehezíti, hogy elmeneküljenek; eleve kevesebbet keresnek, így könnyen kerülhetnek anyagi függésbe a másiktól; általában ők maradnak GYES-en, ami még rosszabb anyagi helyzethez, illetve a társas kapcsolatok és menekülési útvonalak csökkenéséhez vezet, stb. Mindehhez Magyarországon hozzá jönnek a társadalmi attitűdök is. Egy olyan országban, ahol (mint Gregor Anikó, Nyúl Boglárka és mások kutatásai szépen megmutatták) még diplomás, művelt emberek is megbocsáthatónak tartják a nemi erőszakot és az áldozatot hibáztatják, vagy ahol a politikusok a magzatot közkincsnek tekintik, a nők számára pedig fő feladatként a szülést jelölik ki, nőnek lenni önmagában hátrányt jelent. Johnny és Amber nagyon nem ilyen közegben élnek, ráadásul mindketten híresek és gazdagok, így ha akarta volna se tudta volna valamelyikük olyan szinten ledominálni a másikat, ahogy a partnerbántalmazás egyes magyarországi eseteiben láttuk.
Vagyis mondhatjuk azt, hogy a (családon belüli) erőszaknak nincs neme, de a bántalmazásnak van - neme, vagy életkora, esetleg a partnerek anyagi hátterén, fogyatékosságán stb. alapuló különbsége. A lényeg, hogy észrevegyük a nüanszokat, és Johnny és Amber esetéből ne azt a következtetést vonjuk le, hogy akkor a bántalmazást nem kell gender megközelítésből nézni.
(Direkt olyan képet teszek ki, amin Johnny és Amber tök boldognak látszanak, illusztrálandó azt, hogy az erőszakos kapcsolat kifelé gyakran nem látszik. A kép forrása: nbcnews.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése