Régi kedvencünk, Rincewind (a magyar neve asszem Széltoló, ő van a képen, aminek forrása a wikipedia) ebben a regényben egy csapat haramiával találkozik a sivatagban. Döbbenten értesül róla, hogy egyikük valaha tanár volt, és megpróbál magyarázatot keresni a furcsa pályaváltásra.
- De hát a nélkülözés, a szörnyű veszélyek, az, hogy mindennap az életét kockáztatja...-sorolja, mire a másik arca felderül:
- Ó, hát maga is volt tanár?
Lehet, hogy Magyarországon ezt a poént sokan lassan már nem is értik, hiszen tanárnak lenni veszélyes üzemmé vált. Az életveszélyes iskolaépületek és a kirúgás állandó veszélye mellé most az is becsatlakozott, hogy a tanárok lettek az első számú közellenség, felváltva ezzel a civil szervezeteket, migránsokat, LMBT+ embereket és KATÁ-sokat (közben volt néhány rövidebb életű ellenségcsoport is, mint a COVID-lezárások alatt a nyugdíjasok). Az egy dolog, hogy ha bárki ki mer állni a jogaiért, az azonnal átkerül a rendszer ellensége kategóriába (ilyen szempontból szépen visszaidézve az 50-es éveket). De ráadásul az ilyen embereket azonnal csoportnak tekintik, akkor is, ha korántsem egységes a fellépésük, és a közhangulat ellenük fordul. Ez az úgynevezett jobboldali identitáspolitika, amely szemben baloldali változatával - amely adott kisebbségek jogaiért áll ki - egy jogokkal rendelkező, pozitív identitású többséget állít szembe olyan kisebbségi csoportokkal, amelyeket alacsonyabb rendűnek vagy a "nemzet" fogalmán kívülinek tekint. Magyarországon azonban nemcsak a hagyományosan már meglevő csoportok válnak ilyen módon kirekesztetté, hanem a fordítottja is igaz: aki a rendszer ellen mer beszélni, azonnal besorolódik egy nemkívánatos csoportba. Ahogyan a melegség stigmája - Goffman fogalmával élve - ragadós stigma, vagyis az LMBT+ emberek mellett kiálló szövetségeseket is sújtja a homofóbia, ugyanígy a kormánypárti hír- és közösségi média szerint a tanárok mellett kiállni is minimum lúzerségnek, de adott esetben erkölcstelenségnek minősül. Vagyis aki nem akar kirekesztődni, jobban teszi, ha nem vállal szolidaritást egyetlen hátrányos helyzetű csoporttal sem. Így alakul ki az a furcsa politika, amely éppen a folyamatos (virtuális) csoportképzés által szigeteli el egymástól az embereket és ássa alá a társadalmi szolidaritást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése