Mike Campbell bátor, jólelkű stb. (pozitív jelzők) zimbabwei farmer, akinek egyetlen bűne, hogy fehér. Ezért aztán a csúnya rossz Mugabe elnök el akarja venni a farmját. Mike és családja persze bátran küzd a birtokért, gyakrabban röpködnek Namíbiába a nemzetközi bíróságra, mint amilyen sűrűséggel más a zöldségboltba. Mindeközben pedig számos utalást hallhatunk arra, hogy a fehér Campbell család milyen tökéletes, idilli kapcsolatot tart fenn fekete munkásaival. Ezt persze csak a Campbell család részéről, mert egyetlen fekete munkás sem nyilatkozik a kamerának (csak a Mugabe oldalán álló rosszember feketék).
Tévedés ne essék: nem állítom, hogy Mugabe jófej, vagy hogy Campbellék nem azok. Csak éppen nehéz elhinnem, hogy a Campbell-farm egy darabka paradicsom a ronda rasszista Zimbabwe kellős közepén, ahol a fehérek és feketék közt tökéletes harmónia áll fenn. Mert a múlt - és esetünkben a jelen - ideológiái és viszonyai óhatatlanul rányomják a bélyegüket az emberekre. Egy fehérek és nem-fehérek által lakott helyen nehezen tudok elképzelni 100%-ban rasszizmusmentes embert, és ha az előítéleteket le is küzdi valaki, egy csomó rutin megmarad (például az, hogy mindig a fehér farmerek beszélnek fekete munkásaik nevében).
Mindez persze nem menti föl Mugabét és társait, akik a gyarmatosítók rasszizmusát megfordítva most a fehéreket tekintik nem teljes értékű embereknek. Csak kicsit hiányolom a történetből az ok-okozati összefüggéseket. Értékesebb és elgondolkodtatóbb filmet kaptunk volna, ha a készítők ezeknek is utánanéznek egy kicsit. És ha nem próbálják idealizálni a földjéért küzdő fehér farmert. Vagy azt képzelik, a közönség csak úgy fog az emberi jogsértések áldozatával szimpatizálni, ha bebizonyítják, hogy az feddhetetlen ember? Lehet, hogy az átlag közönségre ez igaz, de az nagyon szomorú lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése