http://www.origo.hu/egeszseg/20110120-uj-fuggoseg-terjed-az-amerikai-fiatalok-koreben.html
Az origó cikke "meghökkentő függőség"-nek nevezi azt, hogy az amerikai fiatalok a pizzánál és a bulizásnál magasabbra értékelik az önbizalmukat erősítő megnyilvánulásokat. Én a magam részéről örömmel látom (azaz Magyarországon csak látnám), ha a fiatalok a számukra legfontosabb értékek között nem kajákat meg felszínes tevékenységeket sorol(ná)nak fel. Azt hiszem, egy normális tinédzser fejében egy csomó kérdés kergetőzik életkorából adódóan; már nem gyerekek, de még nem felnőttek, szüleik gyereknek szeretnék látni őket, társaik felnőtteknek. Természetes, hogy bizonytalanok önmagukban (igen, még az amcsik is!), és keresik a pozitív megerősítést. Számomra ez azt jelzi, hogy foglalkoznak saját személyiségükkel, saját belső fejlődésükkel. Nem tudom, ez mitől lenne nagyobb mértékben nárcizmus, mint az, ha valaki fél életét bulizással tölti. Függőségnek pedig pláne nem függőség, ahogyan a pizzát szeretni se függőség, ha nem arról van szó, hogy egy napig se bírom ki nélküle. A vizsgálatok leírása egyáltalán nem azt sugallja, hogy függőségeket kutattak volna, hiszen értékeket kellett sorba állítani. Ezek szerint, ha valami a legfontosabb érték az életünkben (pl. a politikai elköteleződés), az "függőség", vagyis káros és leküzdendő? Na de mindig lesz 1 vagy 2 legfontosabb érték, nem?
Az meg végképp kiverte nálam a biztosítékot, hogy az iskola a hibás, amiért pozitív megerősítéseket ad a diákoknak. "Az lenne a helyes, ha a gyerek önbizalma attól fejlődne, hogy jól teljesít. Az elsődleges cél nem az önbizalom növelése." Na de hány meg hány gyerek van, aki azért adja fel, mert nem hiszi, hogy képes lenne rá (ez vonatkozhat dolgozatra készülésre, sportra vagy akár karriertervekre)? Emlékszem, amikor (amúgy botfülű) gimnáziumi osztályfőnököm lebeszélte az iskola legnagyobb zenei tehetségét arról, hogy zeneakadémiára menjen, mert "úgysem vennék fel". Említett lány barátnője rossz bizonyítványát megkapván elszökött otthonról, mert meg volt győződve róla, hogy rossz eredményekkel már nem fogják szeretni a szülei. Mennyi mindent változtathatott volna ezeknél a tinédzsereknél egy kis pozitív megerősítés!
Meg tulajdonképpen mi is az iskola feladata? Hogy jó jegyeket kapjanak a gyerekek? Vagyis a lexikai tudás, a fejekbe belevert információ? Ez eddig a magyar oktatást jellemezte, de úgy tűnik, egyesek már Amerikában is propagálják. Amit nagy fájdalommal látok, mert szerintem meg az iskola elsődleges feladata a személyiségfejlődés segítése. És ebben - Magyarországon különösen - baromi nagy szerepe van a pozitív megerősítéseknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése