***SPOILER***
Bárkiben, aki ébredt már hangos nyávogásra hajnalok hajnalán, legalábbis felmerült egy néma macska beszerzésének gondolata. Rókus azonban nemcsak miákolni nem tud, dorombolni sem. Kis teste elernyed és remegni kezd, de hangot nem ad.
A történet hősnője megörökli Rókust volt alibiférjétől, aki egy éjjel felkelt az ágyból barátja és cicája mellől, kiült a havas kertbe egy üveg töménnyel és elegáns öngyilkossági technikával halálra fagyasztotta magát. Hogy miért, azt még az exfeleség is csak találgatja. Hiszen látszólag működött az élete, volt otthona, párkapcsolata, macskája. Mégis kellett hogy legyen benne valami mély seb, amiről éppúgy nem volt képes beszélni, ahogyan a macskája nyávogni.
Társadalomtudományi klisé, hogy egy homofób társadalomban a melegek hallgatásra vannak kényszerítve. Egy csomó helyzetben figyelnünk kell, mit mondunk vagy inkább mit nem mondunk. És ez a hallgatás óhatatlanul szétterjed az ember életének más részein is: megszokja, hogy nem beszélhet valódi érzéseiről és problémáiról, így már akkor sem teszi, amikor lenne megértő hallgatója. Akárcsak Rókus, se fájdalmat, se örömet nem tudunk már kifejezni. Vannak talán, akik megfelelő környezetben megtanulják ezeket a képességeket. Mi többiek csak abban reménykedhetünk, hogy mint Rókus, találunk valakit, aki a néma dorombolást is megérti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése