https://kecskemet365.hu/2024/08/11/gubanc-a-mav-nal-az-utasok-toltak-a-vonatpotlo-buszt-kecskemeten-mert-nem-tudta-oket-elszallitani-a-szegedre-tarto-jarathoz/?fbclid=IwY2xjawEoN9BleHRuA2FlbQIxMQABHTn8Qvx5HOzWUYmTa0H81vEObJvPURnp3FnrupwFfpBdUhtl7rQierhOdg_aem_yL3WqhD43TmD8vqWMBs0NA
Ez a bejegyzés nem Frédiről és Béniről szól, bár a képen, amit a Flintstones Fandomról szedtem, ők találhatók (pontosabban csak Frédi és családja), hanem a fenti hírről, amelynek igazából többfajta olvasata lehetséges. A többség az abszurdumot látja benne, annak a hatását, hogy a magyar állam nem költ a járművekre, így lassan összeomlik a tömegközlekedés. Olyan hangok is megszólalnak azonban, amelyek az utasok szolidaritását, jó szándékát dicsérik, és a közösségi összefogás szép példájaként említik az esetet.
Természetesen respekt a segítőkész utasoknak, de azért ne feledjük: a MÁV kötelessége lett volna, hogy ezt megoldja. Eleve mondjuk nem ártana jobb állapotban levő buszokat használni, de oké, műszaki hiba vadiúj járműnél is előfordul. Csakhogy ha meghibásodik, akkor azonnal küldeniük kell egy szerelőt - ez a belvárosban, a vasútállomástól pár percre nem tarthat annyi ideig. Hasonlóképpen, a lerobbant busz nem képezhet akkora forgalmi akadályt Kecskemét belvárosában, ahol több útvonalon is el lehet jutni A-ból B-be, mint mondjuk a répáshutai műúton, ami elég keskeny és kanyargós, ráadásul az egyetlen módja, hogy eljussunk Répáshutára. (Őszintén szólva a cikk címét látva először azt hittem, tényleg valami isten háta mögötti helyen történt a meghibásodás, ahová hosszú időbe tartott volna eljutnia mind a műszakiaknak, mind a pótlóbuszt pótló kisegítő busznak.) Vagyis igazából elvárható lett volna, hogy megoldják a helyzetet anélkül, hogy az utasokra testálták volna.
Az utasok tolta pótlóbusz esete jól példázza a neoliberális hozzáállást. Az állam egyre több helyről vonul ki, és az amúgy állami feladatokat - mint oktatás vagy egészségügy - rábízza a magánvállalkozókra vagy a magánemberekre. Az állami iskolában nincs kréta és szappan, vigyen a gyerek, vagy írassa a szülő magániskolába. A kórházakban nincs elegendő ápoló és nem kapnak eleget enni a betegek, tehát járjanak be a családtagok ápolni, vagy válasszanak magánklinikát. Amivel ugye az a nagy probléma, hogy az állam viszont beszed a polgároktól egy csomó adót és járulékot annak fejében, hogy ezt a rendszert fenntartsa. Ez csak akkor hasonlítana Frédi és Béni autójára, ha abba benzint töltenének, mégis talpalni kellene.
A neoliberális államok persze pontosan tudják, hogy nem teljesítik a szociális feladataikat. Ezért az ideológiát hívják segítségül, és lelkesen ünneplik a család gondoskodó szerepét. Nem véletlenül társul ehhez a hagyományos női szerep hangsúlyozása; az, hogy a házimunka, gyereknevelés és idősgondozás a nőkre hárul, azokból az időkből ered, amikor az állam csak minimális szociális feladatot látott el, de a modern állam egyik feladata, hogy ezek egy részét átvállalja a családtól a polgárok adóinak és járulékainak fejében. És nyilván a probléma a gazdagokat nem érinti, mert ők megengedhetik maguknak a drága magániskolát-magánegészségügyet, bejárónőjük van, és vonatpótló helyett autóval utaznak. A neoliberalizmus tehát erősíti a társadalmi rétegek közötti különbségeket is, mindezt úgy, hogy az átlagember bele se gondol. Ő magától értetődőnek veszi, hogy a kórházba ő viszi még az étkezéshez és a tisztálkodáshoz szükséges eszközöket is, és hogy a vonatpótló buszt ő tolja le az útról, és utána gyalog megy az állomásra, ahelyett, hogy az utána következő vonatpótló buszok (amelyek előtt a lerobbant jármű forgalmi akadályt képezett) valamelyike felvenné és elvinné. Az állampolgár fizet az államnak és fizet a vonatjegyért, végül mégis ő az, akinek intézkednie kell, hogy a szolgáltatás működjön. A nyúl viszi a puskát, az utas tolja a buszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése