https://www.epe.es/es/olimpiadas/20240810/viviana-marton-oro-espanol-hungria-taekwondo-106844677, a kép a cikkből van
Márton Viviána a Kanári-szigeteken született, egész életét itt és Madridban élte le, azonban az olimpián magyar színekben indult, mivel a magyar taekwondo-csapatba könnyebb volt bekerülni, mint a spanyolba. Nem ő az első, aki ezzel próbálkozott, az anyai ágon magyar amerikai Swaney Elizabeth hasonló megoldással jutott ki a 2018-as téli olimpiára. Jelentős különbség viszont, hogy Elizabeth (le)szereplésével közröhej tárgyává tette az országot (https://mmreflexiok.blogspot.com/2018/02/swaney-elizabeth-kontra-eric-az-angolna.html), Viviána viszont élete első olimpiáján rögtön aranyérmes lett. A döntő után edzőjével közösen fogta a magyar zászlót és körbeszaladtak a stadionban, majd Viviána átadta a piros-fehér-zöldet edzőjének (aki amúgy finn), és ő maga a Kanári-szigetek zászlaját vette a hátára. Ez utóbbi gesztussal eufóriát váltott ki a canariókban, akik annál is inkább örültek, mert egyetlen más itteni sportoló sem szerzett érmet az olimpián. A fenti cikk és társai alatti kommentek "igaz szívű canarióként" hivatkoznak Viviánára, és gratulálnak Magyarországnak is, mondván: ez közös győzelem volt. Ehhez képest a Telexen látható videóközvetítés kommentátora meg sem említi - talán nem is tudja - hogy Viviána a Kanári-szigetek zászlajával pózol.
Már korábban írtam arról a jelenségről, hogy a magyarok mindenkit a "híres magyarok" közé sorolnak, aki elért valamit és akár a legkisebb mértékben is Magyarországhoz kapcsolható (https://mmreflexiok.blogspot.com/2017/03/mindenki.html). Persze Viviánának több köze van Magyarországhoz, mint Nepomuki Szent Jánosnak vagy a magyarul nem is beszélő Swaney Elizabethnek. Ugyanakkor - szemben a canariókkal - a magyarok láthatóan nem akarnak másik nemzettel osztozni a dicsőségben. Az, hogy valaki két országhoz is kötődhet érzelmileg, láthatóan elképzelhetetlen a magyar kommentátorok számára. Azt pedig enyhén szólva képmutatásnak érzem, hogy a külföldön élő magyarokat sokszor kigúnyolják és hazaárulónak nevezik - de keblükre ölelik, amint valami jelentős eredményt érnek el. Hasonló történt annó Karikó Katalinnal, akiről még a miniszterelnök is gúnyosan, leereszkedően nyilatkozott, míg meg nem kapta a Nobel-díjat.
Nem tudom, Viviána elvárásból vagy belső indíttatásból lobogtatta a magyar zászlót, de az biztos, hogy semmilyen írott vagy íratlan szabály nem szabta meg neki, hogy a kanári-szigetekivel is parádézzon. Biztos vagyok benne, hogy a kommentelők jól érzékelték: Viviána szíve, legalábbis részben, ide húz a szigetekre. Mert az az igazi otthonod, ami akkor is tárt karokkal vár, ha nem mutatsz fel kiemelkedő nemzetközi teljesítményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése