2021. március 5., péntek

Instrumentalization of LGBTI rights in autocracies, avagy miért nem számít Magyarországon a romániai népszavazás?

***SPOILER*** 

A beszélgetésen (ami visszanézhető itt: https://www.facebook.com/LGBTIintergroup/videos/1938428159645929) magyar LMBTI aktivisták és EP-politikusok beszélgettek arról, hogyan támadja a FIDESZ a magyarországi LMBT+ közösséget és mit lehet tenni ez ellen. Ramona Strugariu EP-képviselő optimistább volt a többieknél. Elismerte, hogy a FIDESZ igyekszik elszigetelődni Európától (pl. az Európai Néppártból való kilépéssel), de meggyőződése, hogy a magyar emberek nem ezt akarják, és pont ez fogja őket elidegeníteni a kormányuktól. Ha a FIDESZ elbukik, az egész probléma megoldódik. A homofóbiát illetően pedig ő nagyon hisz abban, hogy az emberek mentalitása változhat. Saját országát hozta fel példának: gyerekkorában még teljes tudatlanság és előítélet uralkodott az LMBT+ emberekkel kapcsolatban, viszont amikor 2019-ben a szélsőjobb népszavazást akart arról, hogy alaptörvénybe iktassák a házasság heteronormatív definícióját, a többség nem ment el szavazni - Ramona szerint ez annak a jele, hogy támogatják az egyenlő házasságot.

Ez utóbbit már rögtön megkérdőjelezném; igaz, hogy az LMBT+ szervezetek és a baloldali pártok arra biztatták az embereket, hogy maradjanak otthon és ezáltal ne legyen érvényes a népszavazás, nem tudni, hányan maradtak otthon ezért és hányan azért, mert rohadtul nem érdekli őket a politika és semmilyen szavazásra nem mentek volna el, meg különben is megígérték a gyereknek, hogy az egész napot a vidámparkban töltik. Semmit nem csinálni mindig könnyebb, mint csinálni valamit, és ha mondjuk kötelezően mindenki szavazott volna, nem biztos, hogy ilyen eredmény születik.

Sajnos arról se vagyok meggyőződve, hogy csak Magyarországon a politikusok akarnak eltávolodni az EU-tól, a lakosságból senki. Hiszen a kormányzati retorika folyamatosan Brüsszel-ellenes, és akik csak ezzel találkoznak (és a jobb- és baloldal közti szakadék miatt ők nincsenek feltétlenül kevesen: https://mmreflexiok.blogspot.com/2020/11/hanna-arendt-origins-of-totalitarianism.html), előbb-utóbb elhiszik. A Facebookon nem ritkán találkozom EU-ellenes kommentekkel, és kizártnak tartom, hogy ezeknek a szerzői egytől egyig fizetett fideszes trollok. Sajnos el kell fogadnunk, hogy az emberek meggyőzhetőek, és a nézeteik gyakran múlnak azon, milyen médiához jutnak hozzá. (Pár éve egy konferencián érdekes előadást hallottam Moldováról - ez ugye olyan kicsi ország, hogy minden lakója tudja fogni vagy a román, vagy az orosz tévét, és nagyjából értik is. Végeztek egy közvélemény-kutatást, hogy az emberek kit tartanak a legnagyobb politikusnak. Akik a román tévét nézték, többségükben Angela Merkelre szavaztak, akik az orosz tévét, azok viszont Vlagyimir Putyinra.) És pont ezért egy olyan országban, ahol - néhány honlap és blog kivételével - az összes média a kormánypárt kezében van, sokkal nehezebb egy ellenzéki kritikus tömeget létrehozni. Biztos vannak, akik a FIDESZ-től annak EU-ellenessége miatt fordultak el, de olyanok is bőven, akiket a kormányzati retorika meggyőzött arról, hogy Brüsszel a mumus.

És még egy tényező szerepet játszik a románok és a homofóbia témakörében. Románia volt ugye az az ország, ahol egész a szocializmus végéig börtönnel büntették a homoszexualitást, méghozzá nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is (a Human Rights Watchnak dolgozó ismerősöm sok emiatt lesittelt emberrel találkozott). Ráadásul a Ceaușescu-rezsim annyira durva diktatúra volt, hogy mindenki gyűlölte (többek közt azért is, mert láthatták - akár Magyarország példáján is - hogy lehet jobban is élni), ezért annak a gyakorlatát nagyon senki nem akarja visszahozni. (Pl. Románia az egyetlen olyan kelet-európai ország, ahol a rendszerváltás után nem merült fel az abortusz korlátozása - merthogy a szocializmusban náluk az is tilos volt). Ha egy román nagyon átmegy homofóbba, elég csak rásütni, hogy "olyan vagy, mint Ceaușescu" és máris mindenki elfordul tőle. Magyarországon viszont nem lehet olyan múltbeli homofób rezsimet felhozni, amit egyöntetűen mindenki utál (a jobboldal dicsőíti a Horthy-korszakot, míg az idősebb korosztályból sokan "a szocializmusban minden jobb volt" nosztalgiában élnek). Nem akarok pesszimista lenni, de amíg sem a homofóbia elítélése, sem az EU nem jelent általánosan elfogadott vagy akár többségi értéket a magyar társadalomban, addig nem számíthatunk arra, hogy ez a helyzet magától megoldódik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése