Üdvözöljük Csecsenföldön

***SPOILER*** Menekültnek lenni mindig nehéz. Az ember otthagyja az otthonát, kedves tárgyait, a neki kedves embereket, feladja karrierjét és ambícióit, és a nulláról kell újrakezdenie egy olyan országban, amelyről esetleg semmit se tud. Azok a melegek és leszbikusok, akik a csecsenföldi meleg genocídium elől menekülnek, még nehezebb helyzetben vannak. Közvetlenül elsőként Oroszországba tudnak menekülni, annak vezetője azonban Alijev csecsen elnök szövetségese, aki nem nyújt nekik védelmet. Így ezeknek a fiataloknak akár hónapokig kell egy lakásban vagy egy védett házban várakozniuk, míg valamelyik ország vízumot ad nekik; ezalatt még a lábukat se tehetik ki az utcára, és összerezzennek, ha zajt hallanak a bejárati ajtó felől. Sokuknak nemcsak a csecsen államtól kell tartaniuk, hanem saját családjuktól is, sok csecsen szerint ugyanis a homoszexualitás szégyent hoz az egész családra, és ezt csak a meleg vagy leszbikus családtag megölésével lehet lemosni. Szemben más menekültekkel, akik külföldről örömmel skype-olnak otthon maradt szeretteikkel vagy akár segítenek is nekik új hazára találni, az LMBT menekültek új országba költözésükkor rokoni szálaikat is elvágják. A film egyik szereplője utazása előestéjén rádöbben: jó eséllyel soha többé nem fog megszólalni az anyanyelvén. Az sem véletlen, hogy az egyetlen olyan ember, aki arccal-névvel vállalja magát és bírósági eljárást indít Csecsenföld ellen, kakukktojás ilyen szempontból: egy orosz fiatalember, akit üzleti útja során tartóztattak le a csecsen hatóságok, és akinek családja elfogadta a melegségét, sőt sikerült őket is külföldre menekíteni. Mások nem mernek felszólalni, még a biztonságos külföldi országból sem, nehogy családjuk vagy a csecsen hatóságok megtalálják őket. Pedig létfontosságú lenne, hogy minél többen felszólaljanak, hiszen Alijev tagadja a meleg genocídium vádját, azzal érvelve, hogy az ő országukban nincsenek is melegek.

Számomra a film egyik üzenete, hogy a láthatatlan homofóbia sokkal veszélyesebb, mint a látható. És bár a mi országunkban nem üldözik olyan formában a melegeket, mint Csecsenföldön (és ne is tegyék), a láthatatlan homofóbia nálunk is létezik. Csecsenföldhöz hasonlóan itt is számos család van, amely nem fogadja el a nemi és szexuális sokszínűséget, és ha meg nem is öli, de durván bántalmazza LMBT+ családtagjait. A család elől pedig bizonyos szempontból nehezebb elmenekülni, mint egy homofób állam elől - főleg most, hogy az online oktatás miatt a fiatalok reggeltől estig össze vannak zárva velük. Ma, a gyerekek világnapján gondoljunk azokra a gyerekekre (is), akik nemi identitásuk vagy szexuális irányultságuk miatt kényszerülnek bántalmazást elszenvedni a családjukban.

(A film vasárnap estig megtekinthető a Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm-fesztivál keretében online. https://www.verzio.org/hu/2020/filmek/udvozoljuk-csecsenfoldon, a képek forrása ugyanitt.)