Ennek a könyvnek még az update-elt verziója is a 60-as évekből való, úgyhogy alapanyagként igazából csak a hitleri Németország és a Szovjetunió kerülhetett szóba; Hanna Arendt a kelet-európai szocialista, illetve spanyol és portugál fasiszta diktatúrákat nem tartotta vegytiszta totalitariánus rendszereknek, Ázsiával pedig valamiért (talán az infóhiány miatt) nem foglalkozott. Ezen korlátozott számú esettanulmány ellenére számos meglátása ma is érvényes (bár van, ami nem, például hogy a totalitariánus vezetők nem akarnak dinasztiát alapítani - Észak-Koreában de). Például van egy olyan gondolata, hogy a totalitariánus rezsimnek nincs szüksége valódi terrorra; elég, ha az emberek állandó fenyegetettségben élnek tőle. Páran csodálkoznak, miért cirkulálnak éjszakánként TEK-esek a budapesti utcákon, hát ezért.
Arendt szerint a totalitáriánus rendszereknek előfeltétele az atomizált társadalom. A totalitariánus ideológia ugyanis egy olyan világmagyarázatot kínál, amely gyakran totálisan ellentmond az emberek tapasztalatainak - viszont minél kevesebb emberrel van közeli kapcsolatunk, annál kevesebb tapasztalathoz férünk hozzá, és nem kérdőjelezzük meg az ideológiát. Persze az internet látszólag megoldja ezt a problémát, ám azt tapasztalom: akik az ideológia feltétlen hívei, simán kamunak bélyegeznek és elutasítanak minden olyan cikket vagy posztot, ami arról szólna, hogy Magyarország nem teljesít jobban. (Ma volt egy beszélgetés a Medián és a Mérték által végzett közvélemény-kutatásról, ami a magyarok médiafogyasztását vizsgálta; ebből többek között kiderült, hogy elég sok kormánypárti olvassa ugyan az ellenzéki médiát, de automatikusan hiteltelennek minősíti.) Ha valakinek a személyes közeli ismerőse tapasztalja meg - például - a kórházakban uralkodó áldatlan állapotokat, az már nyilván meggyőzőbb, de a hagyományos közösségek felbomlasztásával és a társadalom polarizálódásával egyre kevesebb az olyan közeli ismerősünk, akit tényleg megbízható információforrásnak tekintünk. (Mondjuk azért a kormánypárti magyar politikusok még a meglevő kevés emberi kapcsolattól is fenyegetve érzik magukat, nem véletlenül vetették fel pár hónapja a Facebook korlátozását - és valószínűleg ezt még nem adták fel.)
Ami a médiát illeti, tény, hogy Magyarországon sok médium elég egyértelműen vagy kormánypárti, vagy ellenzéki. Objektív tájékoztatást leginkább a nemzetközi médiából kaphatnánk, és ezek a neves nemzetközi lapok azok, amelyek talán meggyőzhetnék az ideológia elvakult híveit is, továbbá valós és nem torzított képet mutatnának az Európai Unió többi országáról, ha már a magyarok mostanság erről saját szemükkel nem tudnak meggyőződni (erről bővebben itt: https://mmreflexiok.blogspot.com/2020/08/a-vilag-egyetlen-zold-orszaga.html). Sőt, ha lennének külföldi ismerőseik, ők még hitelesebb infóforrást képezhetnének. Ezért mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a lakosság olvasson idegen nyelveken, különösen angolul, amin ugye a legtöbb ilyen anyag megjelenik - korábban már írtam arról, hogy a nyelvtudás a demokratikus gondolkodás alapvető eleme: https://mmreflexiok.blogspot.com/2019/12/marina-ottaway-democracy-challenged.html. Az iskolák miatt nem kell aggódni, hiszen ott már olyan körülményeket teremtettek, hogy egy-két harcos lelkű Don Quijotén kívül szinte senki nem megy közoktatásba tanítani, ha van más opciója. Óvodáskorban azonban másképp működik a nyelvtanulás: ilyenkor a gyerekek még ugyanúgy sajátítják el az idegen nyelvet, mint saját anyanyelvüket, tehát még szar pedagógus mellett is megtanulhatnak angolul. Ezt gyorsan meg kellett akadályozni, ezért találták most ki, hogy megszüntetik az óvodai nyelvoktatást. Egy épülő totalitariánus rendszerben semmi sem történik véletlenül.
(képek: Telex.hu, babaszoba.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése