Csernobil mára a katasztrófaturizmus népszerű helyszíne, a leglátogatottabb turistacélpont Ukrajnában. A hivatalos turistacsoportokon és a kísértetváros megihlette művészeken felül azonban olyanok is vannak, akik illegálisan lépnek a Tiltott Területre: Tarkovszkij nyomán stalkereknek nevezik magukat. Hosszú túrák árán, a rendőröket kikerülve jutnak be, szelfiznek az épületek tetején, tábort vernek az üresen maradt házakban, megmásszák falakat és egyéb építményeket. Olyasmiket is csinálnak, ami a radioaktivitás miatt nem lenne ajánlott, például isznak a folyóból vagy esznek a gyümölcsökből. Vannak, akik ezt bátorságpróbának tekintik, mások viszont úgy vélik, ők nem mennek túl a józan ész keretein: igaz, leszedik a málnát, de a reaktor 10 km-es körzetén kívül, vagy megmérik a fa radioaktivitását, mielőtt tüzet raknának belőle - csak azt felejtik el, hogy a hő hatására sokkal több sugárzás szabadul fel, így a hidegen veszélytelen ágak tűzifaként komolyan veszélyeztetik az egészségüket.
Mintegy a stalkerek ellenpontjaként, az egyik csernobili idegenvezető érdekes gondolatot vet fel. Szerinte sokkal kevesebben károsodtak a sugárzás miatt a baleset után, mint ahányan azután meghaltak. Voltak, akik egyszerűen bepánikoltak, a stressz viszont ugye gyengíti az immunrendszert, tehát ők nem azért lettek rákosok, mert sugárfertőzést kaptak, hanem azért, mert rettegtek tőle. Ehhez jelentősen hozzájárult, hogy a hatóságok (mint az HBO sorozatából is láttuk) igyekezték visszatartani az információkat. A filmben megszólal egy férfi, aki annak idején tűzoltóként dolgozott Csernobilban és elmondja: számos orvosi vizsgálatot végeztek rajta és bajtársain, de az eredményeket sosem hozták nyilvánosságra. Nem csoda hát, hogy egyesek eltúlozzák, mások lekicsinylik a sugárzásveszélyt.
Kicsit hasonló a helyzet ma a koronavírussal: van, aki a legalapvetőbb biztonsági intézkedést is hülyeségnek tartja, más heteken át nem hagyja el a lakását és így is naponta 25-ször fertőtlenít mindent (esélyes, hogy ezáltal annyira legyengül az immunrendszere, hogy mikor majd végre az utcára mer lépni, egy átlag nyári influenzától is súlyos állapotba kerül). Ez nagy részben múlik azon, hogy milyen információink vannak. Nyilván az interneten terjengő álhírek még rátesznek erre egy lapáttal; Csernobil idején ilyenek ugye nem voltak, és ha egy bulvárlap hamis tényeket közölt, simán be lehetett perelni. De a magyar kormány tájékoztatásai sem sokat segítenek. Egyrészt, mint pár internetes mém kifigurázta, igen sűrűn változik az, hogy mit is mondanak. Persze a tudomány folyamatosan halad előre, a koronavírussal kapcsolatos információink is bővülnek, bizonyos változásokat akár ez is igazolhat. Azonban Müller Cecília március 26-án mondta azt (utánanéztem!), hogy aki egészséges, ne hordjon maszkot - amikor már elég köztudott volt, hogy egyesek tünetmentesen is lehetnek fertőzöttek (és fertőzők). Ezek után nem csoda, hogy az emberek kevésbé hittek neki, amikor később már propagálta a maszkviselést. Hasonlóképpen az olyan bejelentések, mint hogy a járvány Magyarországon május 3-án fog tetőzni, aláássák az emberek bizalmát az Operatív Törzs állításaiban, hiszen egy betegséget számos tényező befolyásolhat, ilyen pontosan nem lehet ezt megjósolni. Tehát az emberek akkor állnának hozzá normálisan (nem pánikolva, de a higiéniai szabályokat és a törvényeket betartva) a járványhoz, ha hiteles tájékoztatást kapnának, beleértve azt, hogy a vezetés beismerje, ha valamit nem tud vagy most még nem tudhat. Persze esélyes, hogy a mostani Operatív Törzs úgy járt, mint a mesében farkast kiáltó fiú: ha teljesen hiteles infókat mondana, az emberek már abban is kételkednének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése