Már jó régen olvastam ezt a könyvet, de most azért jutott eszembe, mert a facebookon vitába keveredtem valakivel. Az illető egy klasszikus jóindulatú heteró, igaz érzelmű keresztény, aki hiszi, hogy minden embertársunknak jár az elfogadás és a szeretet. Viszont értetlenül áll az előtt, hogy az LMBT+ emberek miért panaszkodnak állandóan a sérelmeikre, hiszen ezek nagyon könnyen orvosolhatók. Nem szolgálnak ki valahol a melegséged miatt? - Menj egy másik üzletbe. Magyarországon csak egy befogadó zsidó közösség van? - Miért, te hányba akarsz járni egyszerre? Transzként kellemetlenül érzed magad az edzőteremben? - Nem vagy egyedül, ugyanilyen szar azoknak, akik nem olyan izmosak, mint szeretnének lenni. Persze, vannak helyzetek, amelyekben hátrányba kerülhetsz az identitásod miatt, de hát kerüld el őket, és minden rendben lesz.
Nem gondolom, hogy a magyar lakosság többsége véresszájú homofób lenne. "Szoft" előítéleteik talán vannak, de igazi, éles gyűlölet nagyon kevesekre jellemző. Még azt is sokan elismerik, hogy az LMBT+ embereket hátrányok érik: egy közelmúltbeli felmérésben a válaszadók csaknem fele azt mondta, hogy az LMBT+ emberek félelemben élnek a homofóbia miatt (ld. ennek a kötetnek a magyar fejezetét: http://www.lgbthatecrime.eu/researchbook/2019%20Awareness%20of%20Anti-LGBT%20Hate%20Crime%20in%20the%20European%20Union.pdf). Amivel nincsenek tisztában, az az, amit Murray és a kötet többi szerzője kihangsúlyoz: hogy a homofóbia, transzfóbia, és az azokat fenntartó hetero- és cisznormativitás rendszerszintű jelenségek. Hogy ugyanannak a jelenségnek a megnyilvánulása a gyűlölet-bűncselekmény és a diszkrimináció, mint az, hogy az iskolában egyetlen szó sem esik a szivárványcsaládokról; hogy levetetik az azonos nemű párt ábrázoló reklámplakátokat; hogy a magyar sorozatokban csak rövid ideig és sztereotip módon ábrázolva jelennek meg meleg szereplők, ha egyáltalán; hogy egy aszex vagy leszbikus coming outra sorra érkeznek azok a posztok, amelyek azt kutatják, milyen "trauma" érhette az illetőt a szexuális életében; hogy egy transz gyerek anyukája úgy magyaráz az ismerősének, hogy "Ő itt a kislányom, Juli, de az a mániája, hogy szólítsuk Petinek, furák a gyerekek, nem igaz?" És éppezért nem ugyanazt éli meg az az ember, akit melegsége miatt néznek ki a gyülekezetből, mint akit azért, mert piszkos ingben jött templomba; az a transz ember, akinek az edzőteremben már az öltözőválasztás is komoly nehézséget okoz (a férfiöltözőben jó eséllyel számíthat zaklatásra, a nőiben szatírnak nézhetik), mint akinek kínos mások előtt mutogatnia vékony karjait. (Bár természetesen a külsővel kapcsolatos elvárások is a rendszerszintű elnyomás egy fajtája - lásd https://harmonet.hu/szepseg-egeszseg/1631-szepsegidealok-rabjai.html - és nem is független a heteronormativitástól: mindkettőnek az az az alapja, hogy a férfiak legyenek férfiasak - vagyis legyenek izmaik és a nőket szeressék - a nők pedig nőiesek - vagyis legyenek karcsúak és pasikhoz vonzódjanak.)
Azt gondolom, nagyobb súlyt kéne fektetni - a magyar LMBT+ mozgalomnak és nekünk, internetes aktivistáknak egyaránt - arra, hogy kiemeljük a homofóbia rendszerszintű jellegét. Az LMBT+ egyesületek nagyon klassz dolgokat csinálnak, de az egyenlő házasságért vagy a gyúlölet-bűncselekmények ellen folyó kampányok csak akkor lesznek hatásosak, ha kontextusba helyezzük őket. A Melegség és Megismerés órák jó alkalmat kínálnának, hogy felhívjuk a figyelmet a rendszerszintű hátrányokra, de nem biztos, hogy minden óratartó megragadja a lehetőséget, mert ez programszinten nem elvárás. Pedig fontos lenne, hogy ezeket a jelenségeket összekapcsoljuk. A heterók gyakran vélik úgy, hogy fölöslegesen hisztizünk "pitiáner" dolgok miatt. Most miért olyan nagy baj, ha a Coca-Colának nincs olyan reklámja, amin két pasi csókolózik? Olyan sincs, amin kislányok virágot szednek a réten. És ha ennyi lenne a tét, igazuk is lenne. Csakhogy az, hogy két férfi szerelme semmilyen pozitív formában nem ábrázolható, nem független attól, hogy egyesek, ha élőben látnak egy ilyen csókot a pesti utcán, előveszik a baseball-ütőt. Ha a heterók . köztük a fenti esetben (nem) intézkedő rendőr - átlátnák, hogy mindezek egy rendszerszintű elnyomás elemei, talán lelkesebb és hasznosabb szövetségeseinkké válnának abban, hogy ezt az elnyomást megszüntessük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése