Elaine éveken át durva iskolai zaklatást szenved el társaitól, akik minden mondatába belekötnek, folyamatosan megalázzák és azt közvetítik felé, hogy reménytelen eset és semmire se jó. Mégsem tud szabadulni tőlük, egyrészt mert egyfelé mennek haza az iskolából, másrészt pedig ők az egyetlen „barátnői”. Néha már maga is elhiszi, hogy csak az ő érdekében büntetik folyamatosan, jót akarnak neki, hogy fejlődjön a jelleme és a tudása. Menekül előlük, de kötődik is hozzájuk, és annyira internalizálja az ő hozzáállásukat, hogy helyettük is bünteti magát.
Elaine sokáig meg van győződve róla, hogy a felnőttek semmit sem sejtenek az egészből, és később felnőttként folyamatosan figyeli, nem látja-e saját lányain a bántalmazás jeleit. Azután kiderül, hogy édesanyja végig tudta, mi a helyzet. Sőt próbál is valami minimális támogatást adni – például olyan mondatokkal, hogy „nem kell velük menned, ha nem akarsz” – de ez édeskevés ahhoz, hogy Elaine-t kirántsa a bántalmazott helyzetből. Egy beszélgetés során aztán az anya beismeri: nem tud Elaine-nek segíteni.
Amikor gyerekkoromban ugyanilyen helyzetben voltam, azért haragudtam a szüleimre, mert nem tanították meg nekem azokat a dolgokat, amelyek nem tudásáért a többiek megaláztak. Aztán meg, Elaine-hez hasonlóan, azért, mert nem segítettek. Nem mintha tétlenül nézték volna a helyzetet: apám effektíve elment beszélni az egyik bántalmazó szüleivel. De persze ennek nem lett sok hatása – vagy azért, mert a szülők maguk sem látták problémának a dolgot (akárcsak Elaine egyik társának az anyja, aki keresztényként nagyon is helyesli, hogy lánya megregulázza azt az istentelen pogányt), vagy mert nem megfelelően léptek közbe. Ha elmondjuk a gyerekünknek, hogy ugyan ne bántsa már azt a másikat, esetleg megbüntetjük emiatt, az nem szünteti meg a jelenséget. De ettől még a szülő nagyon is sokat tehet. A bántalmazó szülei például megpróbálhatják érzékenyíteni gyereküket mások helyzetére és azt az üzenetet közvetíteni, hogy a bármilyen módon kialakult hatalmi helyzetükkel visszaélni nem oké. Esetleg belegondolhatnak, az ő saját viselkedésük vagy értékrendjük milyen módon járulhatott hozzá gyerekük agresszív viselkedéséhez és ennek megfelelően változtatni. Az áldozat szülei pedig úgy segíthetnek legjobban, ha felvértezik a gyereküket, eszközöket adnak a kezébe a bántalmazóval szemben és főleg megerősítik az önbecsülését, hogy ki tudjon állni magáért. Ezek elmulasztásáért Elaine meg én joggal neheztelünk a szüleinkre. És nem alibi, hogy nem tudtak a zaklatás részleteiről – hiszen a fent leírtak minden szülőnek feladata, akár kapcsolatba kerül gyerekük az iskolai zaklatással bármelyik oldalon,akár nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése