Az első feleségnek egyik fia sem érte meg a felnőttkort, ezért a házaspár magukhoz vett egy második (nemhivatalos) feleséget, hogy a férjnek fiút szüljön, hiszen a koreai hagyományban a fiúörökös kulcsfontosságú. A második feleségnek két fia is született, akiket az első feleség sajátjaiként nevelt; a gyerekek mindkét nőt mamának szólítják.
Ennyi derül ki a filmből. A vetítés után a rendezővel folytatott beszélgetésben azonban újra és újra előjött a kérdés: mégis miben más a gyerekek viszonya a két anyához? Miféle hierarchia van a két anya között? Szegény tolmács meg vért izzadt, mert a rendező – maga is koreai – egyszerűen nem értette ezeket a kérdéseket. Miért kéne egyik anyának előbbre valónak lenni a másiknál?
A mi európai kultúránkban, úgy tűnik, nem tudunk elszakadni a férfi-nő felállástól. Párkapcsolati szinten sem: egy azonos nemű párnál is sokan óhatatlanul nemi szerepleosztást keresnek vagy vélnek felfedezni („te olyan határozott vagy, biztos te vagy a fiú”, „na de melyikőtök cseréli ki a villanykörtét?” – mintha ez olyan nehéz feladat lenne, amivel egy nő fizikailag vagy logikailag képtelen megbirkózni). Az meg egyenesen elképzelhetetlen, hogy egy gyereknek két anyja legyen. Ha mégis valami ilyen történik, mondjuk egy elvált és újranősült férfi vagy egy leszbikus pár esetében, az egyik anya rögtön másodrendűvé degradálódik, hiszen, amint a viccből is tudjuk, „anya csak egy van”.
Különböző konzervatív erők időről időre a család válságát jósolják meg, amiért a nukleáris család megszűnt az egyetlen univerzális családforma lenni. Csakhogy Maggi és Chunee családformája éppenhogy nem modern, hanem nagyon is tradicionális, pont a világ egy olyan részéről, amit erősen a hagyományőrzéssel kapcsolunk össze. Mégis ők képviselik a kétanyás „alternatív” családot, amit a nyugati kultúra által befolyásolt új nemzedék meg sem ért (a dokinak félóráig kell magyarázni, míg felfogja a két nő kapcsolatának jellegét). A konzervatívoknak szembe kell nézniük azzal, hogy a családok általuk kárhoztatott sokszínűsége éppenséggel nem kortárs fejlemény, hanem évszázadok óta jelen van, még a leghagyományosabb társadalmakban is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése