Mosás, vágás, ámítás

***SPOILER***

Emilie, hogy magányos anyjába vidámságot és önbizalmat csempésszen, szerelmes leveleket ír neki egy ismeretlen rajongó nevében. Az anya, Maddie azt hiszi, Emilie Jean nevű alkalmazottja a titkos hódoló. Mikor ez kiderül, Emilie ráveszi Jeant, hogy játssza el a szerepet. Jean nem túl lelkesen rááll, mikor azonban Maddie már konkrétan rámászik, kiakad és rendesen megmondja a véleményét Emilie-nek a hazugságairól. A nyomás hatására végül Emilie mindent elmond Maddie-nek, aki azonban, mintha mi se történt volna, vacsorára hívja Jeant. Jean azzal az eltökéltséggel megy el, hogy tiszta vizet önt a pohárba - de nem tudja megtenni (még azután sem, hogy meglehetősen sok vodkát öntött a pohárba).

Ugye milyen könnyű másokat megítélni, ha színlelnek vagy éppen hazudnak, aztán meg rájönni, hogy nekünk magunknak sem könnyű őszintének lennünk? Pedig ráadásul Jeannak kisebb veszteség volna, ha Maddie soha többé nem áll vele szóba, mint Emilie-nek. De amikor ítélkezik Emilie felett, sem ezt, sem az egyéb körülményeket nem veszi figyelembe.

Magukat vállaló LMBTQ emberek gyakran kritikusak a rejtőzködőkkel szemben, olykor elfeledve, hogy nekik is időbe telt felvállalni magukat. És abban az időszakban ők se örültek volna, ha valaki más nyilvánosan outolja őket. A Kocsis Máté-ügy is erre példa. Függetlenül attól, hogy Kocsis Máténak valójában mi a szexuális irányultsága, ha meleg lenne, egy jobboldali párt tagjaként neki nyilván nehezebb volna felvállalnia, mint Ungár Klárának liberálisként annó. Politikai ellenfelünkkel kapcsolatban is lehet annyi empátiánk, hogy ne tegyük vele azt, amit magunkkal megtéve etikátlannak gondoltunk volna. Az megint más kérdés persze, miért is minősül sértésnek, ha valakit melegnek neveznek, miért kell emiatt becsületsértési pert indítani és az elkövetőt megbírságolni. Nem állítom, hogy ez okés dolog, de felfedni egy másik ember vélt vagy valós melegségét ugyanígy nem az. Itt a fordítottja történt, mint a klasszikus zsidóviccben: senkinek sincs igaza.