***SPOILER***
Blanche Du Bois úgy viselkedik, mint egy szemérmes, ártatlan úrinő. Ezzel sikerül magába bolondítania Mitchet, sógora egyik barátját. Aztán a „jóindulatú” sógor megsúgja Mitchnek: Blanche nemcsak jóval idősebb, mint amennyinek kiadja magát, de szülővárosában olyan mértékben nyújtott szexuális szolgáltatásokat férfiaknak, hogy végül kiutasították a településről. Mitchben egy világ omlik össze és szakít Blanche-sal.
A történet értelmezhető feminista szempontból: Mitch reprodukálja azokat az irreális elvárásokat, amelyeket a társadalom a nők felé általában közvetít. Blanche csak ezekhez alkalmazkodik, amikor hazugságot hazugságra halmoz. Sőt, szexuális szabadosságát is a társadalom kényszerítette rá, hiszen a családi birtok elúszása után valamiből meg kellett élnie (és tanári fizetésből ezek szerint az amerikai Délen se nagyon lehet).
De mi van, ha feltesszük: Mitch nem a promiszkuitást nem tudta megbocsátani Blanche-nak, hanem a hazugságot? Lehet, hogy elfogadta volna őt életkorával, múltjával, pszichés problémáival együtt, ha időben tud róluk. Blanche azonban egy irreális világot épített fel maguk köré, amely mellesleg nemcsak őt magát, hanem Mitchet is bizonyos elvárásoknak akarta megfeleltetni: mélységesen felháborodik, amikor Mitch nem öltöny-nyakkendőben, hanem a munkaruhájában jelenik meg a randevún. Jellemző, hogy Mitch ezt az utolsó randevún teszi, ahol az a célja – és végre el is éri - , hogy őszinték legyenek egymáshoz.
A néző gúnyos távolságtartással figyeli a lecsúszott déli úrilány manírjait, a pár köré felépített rózsaszín buborékot. Pedig körülöttünk is párok ezrei élnek úgy, hogy nem kommunikálnak őszintén egymással. Nyilvánosan édelegnek, mert ez az elvárás, és mert konfliktuskerülésből vagy azért, hogy a másikat meg ne bántsák (vagy el ne veszítsék), eltitkolják a hibáikat, a problémáikat vagy a baklövéseiket. Félnek attól, hogy ha a másik meglátja a valódi énjüket, elfordul tőlük. És ez gyakran meg is történik x év után, amikor a szerelem már alábbhagyott, és amikor a partner joggal érzi becsapva magát, amiért bizonyos dolgokat most kell megtudnia. Csakhogy az igaz szerelem hihetetlen mennyiségű dolgot képes elfogadni a másikban. Annyit, hogy magam sem hittem volna, ha nem látom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése