Amikor ez a film kijött annak idején, hatalmas felháborodást váltott ki keresztény körökben - nem elsősorban a képen látható Heródes dala miatt, hanem mert felháborítónak találták, hogy valaki Jézus életéről rockoperát ír. Hiába védekezett Webber és Rice, hogy de hát ők csak közelebb akarták hozni a Bibliát a fiatalokhoz, a rockzene akkoriban lázadó, polgárpukkasztó műfajnak számított, ami sokak szerint alapvetően szemben állt a hagyományos keresztény értékekkel. Ma már szinte elképzelhetetlen ez a felháborodás, hiszen azóta a rockzene a mindennapok részévé szelídült, a plázák háttérzenéjétől a politikai kampányok felvezetéséig mindenhol ott van, és megszületett a keresztény rock műfaja is. Vagyis ahogy egyre többen kedvelték a rockot, az egyházak is rájöttek, hogy öngólt lőnek, ha szembemennek a társadalmi trendekkel.
Mi ebből a tanulság a párizsi olimpia nyitóképét illetően? Nem arról fogok írni, hogy az Utolsó vacsora vagy valamely más festmény volt-e a megjelenített élőkép alapja, mert sokakkal ellentétben nem gondolom, hogy belelátok az alkotók fejébe. És nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy ha többségi nemi identitású és nemi önkifejezésű emberek jelenítették volna meg bármelyik keresztény vagy egyéb tematikájú festményt, senki sem zúgolódott volna. Ahogy ma már a mainstream keresztény köröknek nincs problémája a Jézus Krisztus Szupersztárral, a mélyen dekoltált és csábító pózban heverő reneszánsz Madonnákkal vagy akár a Brian élete című filmklasszikussal, amelyben egy Jézushoz gyanúsan hasonlító figurát (aki ugyan váltig erősködik, hogy nem ő a Megváltó) egy nyíltan meleg színész, Graham Chapman játszik. Vagyis akiknél a rockzene, a kereszténység (nő)alakjainak szexualizálása vagy a melegség simán belefér (ez utóbbi persze csak korlátok közt), a drag queenek továbbra sem.
És ezzel van a fő probléma. Épp ezért nem az a megfelelő irány, ha bizonygatjuk, hogy de nem is az Utolsó vacsorát jelenítette meg az élőkép, mert ezzel kvázi azt sugalljuk, hogy azért azt tényleg nem kellett volna drag queenekkel. Az se feltétlenül hasznos, ha rámutatunk, hogy sok más műalkotásban, a Dr. House-tól a rajzfilmekig, megjelenítettek már Utolsó vacsora jellegű jeleneteket, mert a lényeget azzal is elkenjük. Hogy tudniillik azok az egyházak, amelyek szerint elvben mind Isten gyermekei vagyunk, és szeretnünk kell felebarátainkat, megkülönböztetik az embereket aszerint, hogy megfelelnek-e a hagyományos nemi normáknak. És amint valaki ezeket bármilyen módon megszegi, akkor már nem érdemes arra, hogy részesüljön a kereszténység kulturális örökségéből és megjeleníthesse azt. Mindez persze nemcsak a tiltakozó keresztény csoportokra és közszereplőkre igaz, hanem azokra a magánemberekre is, akik amúgy a hétköznapokban valószínűleg kevés dologgal kapcsolatban mérlegelik, hogy az megfelel-e a Biblia előírásainak, de most az Utolsó vacsora szentségére appellálva (ami nincs neki, hiszen ez nem egy ikon vagy más szentkép, csak egy keresztény témájú festmény) tiltakoznak a párizsi olimpia élőképe ellen, mert az "ez sérti a vallási meggyőződésemet" elfogadhatóbb ellenérv, mint az "ez engem azért sért, mert transzfób és szexista vagyok".
Szóval ne azzal érveljünk, hogy de ez nem is keresztény témájú kép, meg mások is lekopizták már, hanem azzal: és ha keresztény témájú képet drag queenek jelenítenek meg, az miért probléma?
Annak, aki végigolvasta, jutalmul idelinkelem Heródes dalát, hogy vidámabb napja legyen: https://www.youtube.com/watch?v=NEmScsUkbo4&ab_channel=Movieclips
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése