A film cselekménye akörül forog, hogy a francia hegyi faluban élő író hogyan esett le az erkélyről: véletlenül, öngyilkos szándékkal, vagy a felesége lökte le (valamiért egyetlen ponton sem merül fel, hogy más is lelökhette). Az egyik jelenetben előkerül egy hangfelvétel, amit a férj egyik veszekedésükről készített. A férj ennek során különböző dolgokkal vádolja a feleségét: hogy miatta kell idegen nyelvet beszélnie, hogy megcsalta őt évekkel azelőtt, és hogy azért nincs ideje önmagára és a munkájára, mert rá marad a gyereknevelés. Az ügyész persze rárepül a megcsalás témájára (ami szerinte két megcsalás, mert Sandra kétszer feküdt le, igaz, ugyanazzal a nővel), mert ugye egy kapcsolat megromlásának csakis a megcsalás lehet az oka (erről itt írtam: https://mmreflexiok.blogspot.com/2024/02/jobaratok-4-evad-15-resz-mas.html). Pedig ha jobban megnézzük ezt a vitát, szépen kirajzolódik belőle a férfiakkal és nőkkel szembeni kettős mérce.
A házaspár egymás közt angolul beszél, mivel a férj francia, a feleség német. Vagyis az, hogy idegen nyelvet "kell" beszélnie otthon, mindkettőre igaz. A férj a felesége fejéhez vágja, hogy nem tanult meg franciául, de láthatóan ő sem tanult meg németül. Ráadásul ő van hazai terepen, konkrétan a saját szülőfalujában, vagyis bőven van alkalma az anyanyelvét beszélni. Egyébként amikor Sandra ezt felhozza érvként, a férj a fejéhez vágja, hogy ő (Sandra) nem ápolja eléggé a kapcsolatokat a falubeliekkel. Pedig ugye ő a kívülről érkezett, ő nem beszéli jól a nyelvet, és ő tölt több időt a munkával - de hagyományosan az emberi kapcsolatok, rokoni szálak fenntartása is a nőkre hárul (amikor házi feladatként családfát kellett készítenem, kiderült, hogy anyukám jobban ismeri apukám felmenőit, mint maga apukám). Az, hogy a házaspárnak alig vannak barátai, nem kenhető egyedül a feleségre; a férj, ha már permanens írói válságban van, megpróbálhatott volna barátokat szerezni ahelyett, hogy iszik és bömbölteti a zenét a manzárdban. Ami pedig azt illeti, hogy a férj elnyomva érzi magát, mert felesége sikeresebb, és több munkája miatt kevesebbet foglalkozik a kisfiukkal - hát kérem, a történelem során több ezer nő került hasonló helyzetbe sikeres (vagy akár kevésbé sikeres, de egyedüli kenyérkereső) férje mellett. Ha megfordítanánk a szerepeket, nem lenne itt semmi látnivaló. De amint egy nő az, aki a munkáját a családjánál előbbre helyezi, rögtön szörnyeteggé, rossz szülővé és potenciális gyilkossá válik.
Gyakran hallani férfiakat arról panaszkodni, hogy a női emancipáció hatására milyen nehézségekkel és korlátokkal találkoznak, például több házimunkát kell végezniük, vagy nincs szabad szexuális hozzáférésük a nőkhöz az utcán, munkahelyen stb. Ilyenkor érdemes megfordítani a fejünkben a szerepeket: ha egy nő viselkedne ugyanígy vagy kerülne ugyanilyen helyzetbe, azt is problémásnak látnánk? Ha férj és feleség ugyanannyit dolgozik, miért a feleségre hárul második műszak a házimunkában? És ha a női vendég hangos megjegyzéseket tenne egy férfi pincér nemi szervére vagy letaperolná őt, azt elfogadhatónak tartanánk, esetleg még a férfit hibáztatnánk, hogy miért nem vett bő szabású nadrágot? Ha a domináns csoport a jogai megfogyatkozásáról panaszkodik, gyakran valójában annyi történik, hogy összekeverik a jogokat a privilégiumokkal (ld. https://mmreflexiok.blogspot.com/2020/09/trump-szerint-tul-sok-ember-akarja.html) és olyasmit kifogásol, amit fordított felállásban teljesen természetesnek venne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése