Maddy, a modell - avagy kamera előtt mindenki elfogadó

Madeline Stuart Down-szindrómás szupermodell, divatbemutatókon és jótékonysági eseményeken lép fel. Értelmi sérült és súlyosan beszédhibás. Ám amerre csak jár, mindenki kedves vele, vadidegenek fogadják mosolyogva lelkes öleléseit, rajongói szelfiznek vele az utcán, a parton a srácok minden további nélkül beveszik a kosarazásba. Persze ebben közrejátszik Maddy közvetlen személyisége, azok a külső jegyei (pl. a haja vagy az alakja), amelyek ép szemmel nézve is beleillenek a hagyományos szépségideálba, illetve az a tény, hogy a film nagy részét az USÁ-ban és Ausztráliában forgatták, ahol egyrészt elfogadóbbak a fogyatékossággal élők felé, másrészt eleve sokkal közvetlenebbek az emberek. Biztos sokan vannak olyanok is, akiknek az előítéletei a személyes találkozás hatására leomlanak (és Maddynek tényleg tehetsége van megszerettetni magát) - de azért (Magyarországon legalábbis) nem annyira ritka, hogy türelmetlenek vagy elutasítóak egy értelmi fogyatékos emberrel. A filmet nézve nem tudtam nem arra gondolni: akkor is mindenki ilyen kedves és türelmes lenne Maddyvel, ha nem kísérné őt egy filmes stáb?

Sokszor halljuk azt az érvet: nem érdekes, ha egy közszereplő előítéletes az LMBTQ emberekkel/migránsokkal/ fogyatékossággal élőkkel stb. szemben, csak ne fejezze ki nyilvánosan. Tény, hogy sokkal nagyobb a súlya egy közszereplő előítéletes megnyilvánulásainak, és ilyen szempontból különösen mérlegelniük kell, mit mondanak és mit nem. Azzal viszont nem értek egyet, hogy semmi baj azzal, ha a magánéletében előítéletes. Ugyanis előfordulhat, hogy a magánéletében, a közvetlen környezetében is van egy Maddy vagy egy transz ember vagy valaki más, aki ezeknek az előítéleteknek a gyakorlati következményeit a saját bőrén érzékeli. A filmből kiderül, hogy Maddy is számos elutasítást kapott (egyetlen ilyen diszkrimináló eseményszervező nyilatkozik is, persze úgy tüntetve fel, hogy ő csak jót akart Maddynek, pedig elég gyenge az érvelése), és az anonimitás biztonságából egy csomóan nagyon sértő dolgokat tweetelnek róla. Szóval nem, nem elég az, ha egy közszereplő megtartja az előítéleteit magának; arra is szükség lenne, hogy dolgozzon rajtuk és aktívan próbálja meg lebontani őket. Nemcsak ő, hanem mi mindannyian. Amíg pedig ez megtörténik, csak azt tudom javasolni a fogyatékossággal élő gyerekek szüleinek: mindig legyen náluk egy profi filmes kamera. (fotó: popsugar.uk)