A Coca-Cola gyűlöletellenes kampányával én először ennek a televarrt srácot ábrázoló plakátnak a kapcsán értesültem. A srác egyébként irtó cuki a széles vigyorával, engem Kvigvegre emlékeztet a Moby Dickből, de lehet, hogy ő ezt sértésnek venné, úgyhogy csak Tetovált Srácként fogok hivatkozni rá. Amikor megláttam a plakátot, pont azt gondoltam: de jó lenne ilyesmi melegekkel is. És lőn. Aztán hogy kinek volt jó, az kérdés, mert elég sokakban a plakátok miatt kirobbant botrány tudatosította, mennyire homofób országban élünk, és ez nem egy kellemes felismerés.
Nyilván tudatos döntés volt, hogy a Coca-Cola különböző üdítőitalait különböző kisebbségek tagjaival reklámozza, ezzel azt üzenve (a „vásároljátok a termékeinket!” mellett), hogy minden előítélet ugyanúgy elítélendő. Csakhogy a fogadtatás pont azt mutatta meg, hogy nem tehetünk egyenlőségjelet az előítéletek közé. Senki nem kezdett ágálni a Tetovált Srác plakátja ellen, pedig ugyanúgy felmerülhet, hogy a gyerekek ezt tekintik majd mintának és tele akarják varratni magukat (sőt ez sokkal elképzelhetőbb, mint az, hogy egy amúgy saját neméhez nem vonzódó fiatal egy kólareklámtól „bemelegedjen”). A Pesti Srácok ugyan bedobta, hogy ők fogyatékossággal élőket se szeretnének nézegetni a plakátokon, de mikor annó minden hirdetőoszlop Tilla Tiszta szívvel c. filmjét reklámozta – amelynek esetében nemcsak a plakát, hanem az egész történet kerekesszékesekről szól – , nem hallottam heves tiltakozást. Vagyis ezt az érvet csak azért dobták be, hogy saját homofóbiájukat (egyesek számára) elfogadhatóbb köntösbe öltöztessék – már csak azért is, mert a fogyatékossággal élők esetén a fenti logika se stimmel: ne lásson ilyet a gyerek, mert majd kerekesszékes akar lenni?
Tévedés ne essék: nem akarom lebecsülni azt az elutasítást, amelyet a Tetovált Srác és a kerekesszékesek napi szinten megtapasztalnak. A kisebbségeket gyakran éri az a vád, hogy „elnyomottsági olimpiát” játszanak, azon versengve, hogy ki van rosszabb helyzetben. De nem erről szól a történet. A Tetovált Srácnak valószínűleg sokkal többen szólnak be, mint egy amúgy „heteró kinézetű” leszbikusnak vagy melegnek, és respect, hogy állja a sarat ezzel szemben. De nem kell azt hallgatnia, hogy politikusok a társadalomra károsnak vagy a keresztény értékekkel össze nem egyeztethetőnek nevezik, nem hoznak olyan törvényeket, amelyek korlátozzák emberi jogait, és nem használják őt bűnbaknak vagy eszköznek olyan politikusok, akik így kívánnak hírnevet szerezni (őszintén, hallott valaki Boldog Istvántól a Coca-Cola ügy előtt?). A tetováltakkal kapcsolatos előítéletek nem annyira szerves részei a rendszernek, mint a homofóbia, és ezért valószínűleg könnyebben leküzdhetők. (A fogyatékosság valahol a kettő között van: rendszerszinten diszkriminálják őket, de kevés kivételtől eltekintve rejtetten; velük kapcsolatban sokkal inkább illik PC-nek lenni, mint LMBTQ témában.) Nem vitatom, hogy a magyar társadalom általában véve előítéletes, de a Coca-Cola kampányának esete bebizonyította, hogy a homofóbia ezen belül is kiemelt helyet foglal el: nemcsak rendszerszintű, hanem strukturálja magát a rendszert, a jófiú/rosszfiú felosztástól (az eddig álellenzéki HIT Gyüli most lebuktatta önmagát) állam és multicégek, nemzetközi és nemzeti kapcsolatáig. Tökjó, hogy most már ezt látjuk, csak sajnos pont emiatt baromi nehéz lesz kiirtani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése