2019. augusztus 1., csütörtök

Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

Gamboa hadnagy, a szabályzat megszállottja döbbenten szembesül azzal, hogy a kadétek szekrényeikben alkoholt, kártyát és cigarettát rejtegetnek, rendszeresen kiszöknek az intézetből és vizsgák előtt ellopják és pénzért árusítják a vizsgakérdéseket. Feljebbvalói azonban meglepő lazasággal kezelik ezeket. A kapitány reakciója: hiszen a fiúkat azért küldték ide, hogy férfiakat faragjunk belőlük, márpedig a férfiak jellemzője, hogy részegesek, kártyáznak és megszegik a szabályokat. Vagyis jó munkát végeztünk.

A maszkulinitásnak ez a megközelítése nemcsak Gamboa számára problémás, hanem a nemek közötti viszonyok megváltoztatása szempontjából is. Hiszen hiába nyomatjuk, hogy a férfiak legyenek szívesek részt vállalni a házimunkából vagy éppen nem fogdosni bármely arra járó nő fenekét – akár törvénybe is foglalhatjuk ezeket, sok férfi mégis fütyülni fog rá pont azért, mert nehogy már őrá bármiféle szabályokat kényszerítsenek. Ezt a lázadó maszkulinitást idealizálja a Huckleberry Finntől a Piszkos Harryn át a Hazárd Megye Lordjaiig a nyugati kultúra számos terméke. És ezekben a művekben a szabályokat gyakran nők testesítik meg (mint a Huckot „civilizálni” próbáló Polly néni vagy Hogg nagyfőnök, aki ugyan férfi, viszont terjedelmes felesége teljesen papucs alatt tartja). Ez újabb ösztönzés a férfiaknak, hogy semmibe vegyék akár a törvény szavát, akár a társadalmi együttélés íratlan szabályait.

Persze nem az a cél, hogy mindig mindenki szabálykövető legyen – a lázadók nélkül nem lett volna 56, heavy metal, sőt feminizmus se. De egészen más átgondolni, hogy a meglevő rendszer rossz és korlátozó és ezért meg kell változtatni (56, feminizmus) vagy alternatívákat keresni (heavy metal). A lázadó maszkulinitás ezzel szemben csak azért lázad a szabályok ellen, mert azok ott vannak; nem veszik figyelembe, hogy mondjuk a szexuális zaklatást tiltó törvények azért keletkeztek, hogy bizonyos embereket megvédjenek. Egyeseknél el lehet érni persze valamit azzal, ha érzékenyítjük őket a másik fél helyzetére, mint a #metoo kampányban. De ha valakinek a férfiasság a szabályok semmibe vételét jelenti, annál valószínűleg ilyen módon nem érünk célt, csak a maszkulinitás jellegének megváltoztatásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése