http://www.jornada.unam.mx/2018/02/17/cam-metate.html
Ez a mexikói internetes oldal érdekes feladatra vállalkozik: a mexikói identitás alapját képező kukoricatermelést próbálja meg feminista megközelítésből vizsgálni. Egyik fő üzenetük, hogy mivel a nőknek alapvető fontosságú szerepe volt a kukoricatermesztésben és a tortillakészítésben, a hagyományos mexikói paraszti kultúra kevésbé patriarchális, mint a modern társadalom, amelyben a nőket nem értékelik megfelelően.
A feminizmusban két fő megközelítést találunk a hagyományos kultúrákhoz: az egyik szerint ezekben a nőknek még volt értéke (lásd istennőszobrocskák, papnők stb.), és az iparosodással a világ negatív irányba halad (ez a pesszimista változat). A másik szerint minden korban és kultúrában elnyomták a nőket, és az emancipációjuk tulajdonképpen a modern korral kezdődik (ez az optimista változat). Az igazság valahol a kettő között van. Tény, hogy sok hagyományos kultúrában a nők fontos társadalmi pozíciókat tölthettek be és különösen olyan közösségekben, amelyek számára a női munka nélkülözhetetlen volt, nagy tiszteletnek örvendtek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hétköznapjaikban a közösség nőtagjai ne lettek volna gyakran hátrányos helyzetben a férfiakhoz képest, ahogyan a nőnapra adott virág vagy csoki sem jelenti azt, hogy az illető férfi amúgy egyenrangú partnernek tekinti feleségét/barátnőjét/kolléganőjét. Még a nőknek fontos szerepet tulajdonító kultúrákban sem volt egyenlőtlenség a két nem között, ahogy az ebben a cikkben elemzett mítoszok is mutatják. Az sem mindegy, mit tekintünk egyenlőségnek vagy egyenlőtlenségnek. Amíg a 20. század közepén az amerikai nők hátrányban érezték magukat, mert nem dolgozhattak, addig a szocialista országok asszonyai irigyelték őket ezért, és inkább lettek volna anyagilag a férjükre utalva, mint hogy reggeltől estig robotoljanak a gyárban és utána még otthon a háztartásban is (azt az opciót, hogy férj és feleség ugyanannyit dolgozik a munkahelyén és a házimunkában is, láthatóan egyik csoport sem tudta elképzelni). A nők helyzete sok szempontból javulóban van, de a filmek többségében ugyanúgy nem ők a főszereplők, mint a cikkben elemzett mítoszokban, és ahogyan régen a boszorkányokat üldözték, most a feministákat egrecíroztatja az állam, a szexista férfiak, meg időnként a velük egyet nem értő nők is. Ha állást kéne foglalnom a fenti vitában, azt mondanám, hogy sok szempontból jobban élünk, mint a régi mexikói parasztok (ez amúgy férfiakra és nőkre is vonatkozik), de aki azt hiszi, hogy semmi okunk így nőnapkor a szexizmus ellen felszólalni, az nagyon téved.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése