Az 55 éves, egyedülálló Dorothy megkér két fiatal nőt, hogy segítsenek felnevelni kamasz fiát. A fotóművész Abby lelkesen veti bele magát a feladatba és elhalmozza a srácot feminista olvasmányokkal. Az eredmény: Jamie vitába keveredik a többi fiúval a hüvelyi orgazmusról és jól összeverik. Abby azt tanácsolja neki, a tőle tanultakat ne nagyon hangoztassa fiútársai előtt.
Úgy tűnik tehát, hogy az alternatív maszkulinitás nem feltétlenül ideális, különösen, ha kifelé is vállalja az ember. Mégsem gondolom, hogy a film üzenete arról szólna, hogy – az egyik szereplő szavaival – „csak férfi nevelhet férfit”. Jamie sokkal nyitottabb és női témákra érzékenyebb, mint a többi korabeli fiú, és úgy gondolom, felnőttkorában sokkal inkább egyenrangú félként kezeli a nőket. Neveltetéséből azonban nemcsak az a néhány nő profitálhat, akik párkapcsolatra lépnek vele. A rendező, Mike Mills az extrákban elmondja: Dorothyt a saját édesanyjáról mintázta. Ilyenformán mondhatjuk azt, hogy Jamie felnőve olyan férfivá lett, aki feminista filmeket készít és felhívja a figyelmet a nők speciális élethelyzeteire és problémáira.
Ez utóbbiak közül a reprodukciós jogok kérdése, amely a film egyik központi vonulata, a történet idején (1979) megoldódni látszott. Az extrákban azonban kihangsúlyozzák, hogy ez korántsincs így, hiszen újra és újra megjelennek olyan politikai erők, amelyek megpróbálják korlátozni a nők önrendelkezését. Most éppen a lengyelek próbálják – sokadszorra – átvinni azt a törvényjavaslatot, amely az abortusz teljes tiltásához vezetne. A budapesti tiltakozók piros szalaggal ellátott fém vállfákat helyeztek el a lengyel nagykövetség előtti fákon. Én a párommal közös vállfát tettem fel, és mikor odaértem, egy másik páros – egy fiú és egy lány – szintén együtt akasztotta tiltakozása jelképét az ágakra. Ez a srác, és Jamie sok más mai utódja, fontos szövetségesünk lehet a nők jogaiért folytatott harcban. Szóval kedves anyukák, ne féljetek feministát nevelni a fiaitokból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése