Amikor Bougainville szigetén bányászlázadás tör ki, Pápua Új-Guinea kormánya megtorlásként elvágja a szigetet a külvilágtól. Nem érkeznek többé árucikkek, a tisztviselők elhajóznak, az oktatás is leáll. A falu lakói megkérik az egyetlen ottmaradt fehér embert, Mr. „Gülüszemű” Wattsot, hogy jobb híján tanítsa ő a gyerekeiket. Gülüszemű persze nem tanár, így az iskolában azt az egy dolgot csinálja, amihez ért: Dickenst olvas a gyerekeknek. Hamarosan a falu felnőtt lakói rájönnek, hogy nem is olyan nehéz feladat tanítani, és attól fogva minden tanítási nap elején más osztja meg a gyerekekkel a tudását halászatról, disznóölésről, a Bibliáról vagy az ideális férj ismérveiről, ki miben szakértő.
Persze ez a rendszer távol áll az ideálistól és sokmindenre nem tanítja meg a gyerekeket, amivel a film hősnője, Matilda szembesül is később hosszú idő után első normális matekóráján. Szó sincs arról, hogy aki ért egy adott területhez, az automatikusan át is tudná adni a tudását, és a tanítás-módszertant sem véletlenül találták ki. De a filmbéli iskola arra jó példa, hogy a hétköznapi életben szükséges tudást leginkább azoktól tudjuk elsajátítani, akik azt naponta a gyakorlatban alkalmazzák.
Nemrég egy önkéntes segítő szolgálat egyik tagja fölvetette: a képzéseket nem a szolgálat munkatársainak, hanem ilyen területen diplomás szakembereknek kellene tartaniuk. Függetlenül attól, hogy van-e az adott témára szakosodott tudós az országban (nem mindig van), ez a felvetés azért is problémás, mert egy elméleti szakember nem feltétlenül szembesül egy terület gyakorlati alkalmazásával. Ez persze enyhén szólva nem ideális (pedagógia szakot végzett barátnőim panaszkodtak, hogy az elsajátított elméleti tudásuk köszönő viszonyban sem volt a tanításban megkívánt képességekkel), de sok esetben valószínűleg megkerülhetetlen. Ugyanakkor egy olyan ember, aki napi szinten foglalkozik egy szakmával, kellő nyitottság és tanulási kedv esetén beletanul annyira, mint akinek diplomája van belőle. A filmben a halak életéről előadó férfi nem képzett tengerbiológus, hanem egyszerű halász. Magyarországon, ahol az emberek értékét diplomákban mérik, be sem jutott volna az iskolaépületbe. Pedig a magyar gyerekeknek (és felnőtteknek) is hasznára válik, ha nem könyvekből, hanem személyes tapasztalatból származó tudást adnak át nekik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése